Berlin Felett Az ég Felhőtlen, Avagy Godotra Várva

Ne tévesszen meg senkit a filmek címe, nem azokról írnék, hanem a budapesti közismert Godot Galéria berlini szerepléséről, pontosabban a Berliner Liste 2009 művészeti vásáron való részvételéről. Idén másodszor mutatkoztak be külföldön, korábban Vilniuszban képviselték a magyar színeket. Felvetődik a kérdés, milyen sikerrel, valóban felhőtlen az ég Berlinben?

Szeptember végén rendezték a Berliner Liste művészeti vásárt és szinte ezzel párhuzamosan négy másik hasonló rendezvény volt a városban. Aki jártas a képzőművészet világában az tudja, hogy ilyenkor érdemes elmenni és megnézni néhány nap alatt mindegyiket, mert nagy a kínálat és sok mindent látni. Rangban az Artforum után a Liste tekinthető a másodiknak. A vásárokon való részvételre jelentkezni kell, és mindig túljelentkezés van még ebben a szakértők szerint gyengének mondott évben is. Zsűri válogat a jelentkezők közül valamilyen szempontok szerint, melyek eléggé megfoghatatlanok. Azt gondolnánk, hogy a művészetnek van egy objektív mércéje, meg mindenkinek a fejében van, de igazából nincs. Kozák Gábor a Godot Galéria egyik vezetője elmondta, ahogy jelentkeztek, aznap elfogadták őket, nem volt semmi várakozás és zsűrizés. Utólag tudták meg, hogy a szervezők idén a keleti galériákra akarták fektetni a hangsúlyt, és mivel nem jelentkeztek sokan, mondhatnánk válogatás nélkül elfogadtak mindenkit. A Liste kiadványában is úgy fogalmaztak: Fókuszban a Kelet-Európai galériák. A vásár időpontjában volt aktuális a 20 éves határnyitási jubileum, és mivel sok német embernek van magyarországi kapcsolódási pontja, nem számított a Godot annyira idegennek, kuriózumnak. Sőt, kiemelve szerepelt a galéria, hogy jelen vannak Magyarországról és utánuk következtek a többi keleti ország galériái ABC sorrendben.

Hatodik alkalommal került megrendezésre a Berliner Liste, 14 ország 59 galériája 170 művészt vonultatott fel.

A Godot Galéria három kiemelkedő kortárs képzőművészt mutatott be: A.Nagy Gábor, Dániel András és Gaál József, azt hiszem ismert nevek a hazai művészvilágban, különösebb bemutatást nem igényelnek, néhány szót azért mondanék róluk:

Dániel András legújabb festményeinek alapgondolata a kép és szöveg kapcsolatának problémája, amiben a hangsúly a kép és a befogadó néző közötti kommunikáció irányába tolódik el, interpretációs lehetőségek labirintusába vezetve be a nézőt.

A.Nagy Gábor jellemzői az aprólékos gonddal megfestett betűkből mozaikszerűen összeálló festmények.

Gaál József művészetét emblematikus tömörséggel jellemzi az alkotásaiban folyamatosan megjelenő groteszk, hangsúlyosan maszkszerű arc.

A galériák között volt néhány nagyon gyenge, de a Godot abszolút a jók között szerepelt minőségben, érdekességben és korszellemben egyaránt. Árban nagyon kedvezőek voltak, annak ellenére, hogy a hazai viszonyokhoz képest emeltek, mégis a többiek hasonló minősége ennek két-háromszorosa volt. Szakmai sikerüket tükrözi, hogy Gaál József szegecsekkel kivert bandázsszerű bőrcsíkokból formált, megrázó erejű büsztjét beválogatták a vásár hivatalos újságjába és a kis katalógusban is szerepelt. A.Nagy Gábor festménye a Berliner Liste Shopping List kiadványában jelent meg, amely a Monopol, a német művészeti szcéna egyik legfontosabb irányadó magazinjának különszáma. Siker tehát volt, üzletileg azonban az eladásokon kívül a mérleget a vásár utáni megkeresések billentének pozitív irányba.

„Nagyon drága a részvétel minden vásáron, ha például az Artforumra mentünk volna – mondja Kozák Gábor – akkor 30 négyzetméter 3 millió körül lett volna, plusz az utazás, szállítás, szállás. Jó nagy a költségvetés és ha nem adsz el semmit, az nagyon fájó tud lenni."

Szerencsére az idén első ízben pályázni lehetett NKA támogatásra és a Godot-nak sikerült. A pénz domináns tényező a külföldi megjelenéseken.

„A hazai galériák alapvetően tőkehiányosak. Nem tudunk úgy kimenni, hogy mindent learassunk, mert ahhoz az kellene, hogy ne a legkisebb standot béreljem, hanem ötször ekkorát. Látványos dolgokkal kellene felhívni magamra a figyelmet például egy újságcikk, amely arról szólna, hogy X.Y ismert személy fél órát nézelődött a Godot standján, elbeszélgetett a galériásokkal és vásárolt néhány képet. Ilyet nem tudunk tenni, mert nem vagyunk benne a kinti vérkeringésbe. Új fiúk vagyunk ebben a világban, és talán nem is ismerném fel, ha mondjuk egy nagy gyűjtő bejönne hozzánk. Mindenesetre ki kell járni a galériáknak a nagy vásárokra a szerencse miatt. Mert bármikor jöhet egy milliárdos, és olyan kedve van, hogy megtetszik neki egy alkotás és azt mondja jó ez a művész, vásárolok tőle, és elkezdi futtatni. Beteszi mondjuk egy New Yorki vagy egy San Franciskói galériába és talán működik a dolog és létrejönne egy sztár, egy húzónév. Teljesen mindegy, hogy ki lenne ez, de legalább egynek kellene lennie és ez vihetné magával a többit is, nem hangzana idegenül, hogy magyar művész. Sajnos a képzőművészet marginális területe a kultúrának, kevés hír jelenik meg róla, a nyomtatott sajtóban alig, interneten itt-ott találkozni vele. A magyar kultúra szintén csak kis szelete a magyar életnek és ezen belül is a peremén helyezkedik el a képzőművészet. Talán egyhamar nem is éri el azt a presztízst, ahol a zene tart vagy az irodalom, de említhetném a fotót is, mert ezeknek előzményük van. Ha egy magyar fotós besétálna egy New Yorki galériába, azt hiszem nem küldenék el azonnal. Ismerik a magyar trendet, tudják hova tenni, felötlik Moholy, Brassai, Kertész neve, egyszóval tudják, hogy van ilyen, hogy magyar fotó. Ha bemenne egy hazai festő, az szinte semmi, mert nincs kapcsolódási pont. Fontos lenne, hogy a magyar gyűjtők elkezdjenek külföldi dolgokat vásárolni. Ami pénzt itthon elköltenek, az nagyon jó, de ezekből már megremegtethettek volna pár kinti galériát. Ha venne néhány képet, akkor a galériás és a művész is azt mondaná, hoppá – vannak itt magyar gyűjtők is, nézzük meg hova kerültem ki van még a gyűjteményében. Talán ez kissé magyarázza, hogy miért nincsenek jelen a hazai kortárs vásáron külföldi galériák. Miért jöjjön ide, kinek, hisz nem vásárolnak. 2000 után elindult nálunk egy folyamat, kezdett divat lenni a kortárs és a művészek, galériák alakultak, gyűjtemények indultak, de ez az év visszanyeste a fejlődést. Végső soron a képzőművészet luxus dolog, megvan anélkül is mindenki. Aki sose vásárolt képet, az nem valószínű, hogy most fog. Sok felesleges pénz kell ahhoz, hogy vásároljanak, mert lehet e nélkül is élni. Szűk az a réteg, aki képekben gondolkodik. Nagyon jó lenne, ha az NKA támogatás jövőre folytatódna, mert fontos a külföldi nemzetközi vásárokon való jelenlét." – mondta Kozák Gábor

Elképzelhető, hogy Berlin felett az ég felhőtlen, de Budapesten még egyáltalán nem.

Végezetül álljon itt a Godot Galéria ars poeticájaként értelmezhető gondolat Kozák Gábor, Sáfár Zoltán és Kaucsek Bálint megfogalmazásában:

„A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a művészet és a művészek közelében legyünk, minél teljesebben megmerítkezve ebben a közegben. Az alkotó szabadsága, a gyűjtő szenvedélye."

Bízom benne, hogy ezek nem idealisztikus gondolatok.

Lantai József