Biblia és Korán – Biblikus konferencia vallásközi párbeszéddel
8 perc olvasás 
A vallásbéke és párbeszéd sok helyen már régen megvan
2007. augusztus 26-28. között zajlott Szegeden a biblikus konferencia, amely az idén a Biblia és a Korán kapcsolatával foglalkozott. A Magyar Kurírnak Benyik György professzor számolt be arról, hogy mi indokolta a témaválasztást, és milyen eredménnyel zárult a rangos nemzetközi tanácskozás.
A vallásbéke és párbeszéd sok helyen már régen megvan
2007. augusztus 26-28. között zajlott Szegeden a biblikus konferencia, amely az idén a Biblia és a Korán kapcsolatával foglalkozott. A Magyar Kurírnak Benyik György professzor számolt be arról, hogy mi indokolta a témaválasztást, és milyen eredménnyel zárult a rangos nemzetközi tanácskozás.
A Vatikán 2000-ben végzett felmérése szerint a katolikusoknak csak 10 %-a hallgatja, és csak 1%-a olvassa rendszeresen a Bibliát, és nem ismert, milyen kevesen olvassák közülük a másik vallás, a muszlimok szent könyvét, a Koránt. A vallásos zsidóknak minden szombaton olvasniuk kell a Bibliát, a muszlimok naponta kötelesek olvasni a Koránt, de az utóbbiak nem tartják hiteles ábrahámi tanításnak mindazt, ami a zsidó és a keresztény Bibliában van.
A két könyv kapcsolatával magam is Joachim Gnilka: ?Biblia és Korán: ami összeköt és ami szétválaszt" c. mûvén keresztül ismerkedtem meg. Majd következett XIV. Benedek pápa regensburgi beszéde és az azt követõ felháborodás, amely csak növelte az érdeklõdésemet a téma iránt, mint ahogyan a keresztények egy részének érdeklõdését is a muszlim párbeszéd alakulása iránt. Az elmúlt évben találkoztam Mato Zovkiæ professzorral Szarajevóból, és sokat beszélgettünk a két vallás viszonyáról, amely a Balkánon igen erõs feszültséggel terhes. Ez indított arra, hogy a 19 év óta hagyományosan megrendezett biblikus konferencia keretében magam is szervezzek eszmecserét a két vallás kapcsolatáról.
Meggyõzõdésem, hogy Ábrahámot, Jézust és Mohamedet könnyen lehetne egy asztalhoz ültetni. Izgalmas beszélgetésüket biztosan nem terhelné feszültség és gyanakvás, mindannyian napestig elhallgathatnánk izgalmas udvarias társalgásukat, és ebbõl az eszmecserébõl sokat tanulhatna minden muszlim imám, minden zsidó rabbi és minden keresztény pap.
A konferencia megrendezésének elsõ legnagyobb nehézsége az volt, hogy az elõtanulmányok alatt hamarosan rájöttem: a monoteista vallások három meghatározó személyisége a követõk emlékezetében különbözõ módon él, és a szent könyvekben és a hozzájuk kapcsolódó vallási közösségekben élõ emlékezési struktúráikban a hozzájuk kapcsolódó vallási képzetek és tanok eltérõ módon fejlõdtek a történelem folyamán. Ehhez a fõ nehézséghez járul még egy nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati nehézség, hogy a három ábrahámi vallási közösség tagjai a történelemben számos politikai jellegû konfliktusba, háborúkba keveredtek egymással, sõt most is politikai ellentétek feszülnek keresztény országok és muszlim országok között, ami miatt a keresztény és muszlim gondolkodók vallási párbeszédét tartós gyanakvás és igen gyakran ellenérzés, számos esetben félelem vagy gyûlölet is kísérheti. Gyakran megtörténik, hogy az eltérõ teológiai nyelvezet miatt leértékeljük párbeszédpartnerünket és annak hitét is.
A szegedi biblikus konferencia elõadóinak legnagyobb értéke ebben a vonatkozásban az volt, hogy mindegyik elõadó a jóindulatát és párbeszédkészségét hozta a konferenciára. Ezért muszlim részrõl is igen pozitív fogadtatásra talált kezdeményezésünk. Enélkül nem valósulhatott volna meg az a hármas kézfogás, mely zsidó részrõl Markovics Zsolt szegedi fõrabbi, keresztény részrõl Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Benyik György, a Szegedi Hittudományi Fõiskola tanára, muszlim részrõl pedig Eldin A¹æeriæ belgrádi imám, valamint a vele Szegeden találkozó Abdul-Fattah Munif, magyar muszlim vezetõ között létrejött.
A három ábrahámi vallás közül a legrégebbi a zsidóság, ezért szoktuk õket II. János Pál pápa szavával idõsebb testvéreknek nevezni. Ezt követi a kereszténység, és a legújabb ábrahámi vallás, a muszlim hívõk csoportja, akiket – utalva az elõzõ elnevezésre – ifjabb testvéreknek is nevezhetnénk.
Köztudott, hogy a héber Biblia nagy vonalakban a Kr.e. 8. századra alakult ki, a keresztények által használt görög változata késõbb. A keresztény Biblia, amely tartalmazza a zsidók által szent könyveknek tartott írásokat is, a Kr.u. 1. század végére vált teljessé. Az Al-Korán, vagy ahogyan röviden nevezni szokták Magyarországon, a Korán Mohamednek a keresztény idõszámítás szerint 632-ben bekövetkezett halála után igen hamar, 656-ban rögzült.
Mohamed nem olvasta sem a zsidók, sem a keresztények Bibliáját, de úgy értelmezte saját meghívását, hogy õ az igazi ábrahámi vallási tanítást állítja helyre. Tehát magát ilyen értelemben nem egy új vallás megalapítójának tekintette, hanem isteni jogon inkább csak az õsi ábrahámi vallás megújítónak értelmezte. Ez az oka, hogy Ábrahámra (Ibrahim) a Korán 69-szer utal, majdnem ugyanannyiszor Ábrahámnak Hágártól született fiára, Iszmaelre (Ismael), akit a muszlimok õsatyának tekintenek. A Korán szó szerint nem idézi a tízparancsolatot – megjegyzem a keresztény Biblia sem -, de Mózesre (Musa) 136-szor utal a Korán, igen nagyra tartva mindazt, amit a monoteizmus és a zsidók erkölcsi megújítása érdekében tett. Noé (Nuh néven) 33-szor szerepel a Koránban. Jézust a Korán 36-szor említi (Isa-nak nevezve). A muszlimok ugyan nem vallják Jézus szûzi születését és istenfiúságát, de azt mondja a Korán, hogy Jézust Isten férfi közbejötte nélkül alkotta úgy, mint Ádámot. A Messiás szó "al Masih" formában 36-szor szerepel a Koránban. A muszlimok is várják a végítéletet, amikor Isten tetteink alapján ítél meg mindenkit. Szûz Mária különös tiszteletnek örvend a Koránban, mint üldözött prófétaasszony és Jézus anyja. Mirjam néven 34-szer szerepel a Koránban, ebbõl 25-ször Jézussal kapcsolatban szól róla a szent könyv. A Koránban 114 szúra (fejezet) található, amelyek közül a leghosszabb áll legelöl, és a legrövidebb került a könyv végére. A korábban keletkezett "mekkai szúrák" inkább eszkatológikus prédikációk, a késõbb íródott "medinai szúrák" inkább egy közösség életét rendezõ jogi és praktikus intézkedések.
A konferencián számos elõadó fejtette ki nézeteit. Fodor György professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora Budapestrõl a Biblia és a Korán szövegmagyarázatának irányzatairól beszélt. Hausmann Jutta, az evangélikus teológia ószövetség-professzora Budapestrõl ?Az elpártolók kiirtása" címen az erõszak kérdésérõl beszélt a Koránban és a Bibliában. Georg Hentschel katolikus ószövetség-professzor Erfurtból a keresztény és muszlim eszkatológikus tanítást vetette össze. Jakubinyi György érsek Gyulafehérvárról a Nostra Aetate pápai dokumentum alapján beszélt a katolikus egyház és az iszlám kapcsolatáról a II. Vatikáni Zsinat után. Stephan Leimgruber katolikus valláspedagógus Münchenbõl remekül elemezte az eltérõ muszlim, keresztény és zsidó emlékezetet ?Ábrahám a Bibliában és a Koránban" címû elõadásában. Daniel Madigen a római Pápai Gergely Egyetemrõl elõadásában arról írt, hogy az Ige népe a János-evangélium muszlim olvasata szerint hogyan értendõ. Stefan Schreiner judaista szakértõ professzor Tübingenbõl ?A Korán, mint a Biblia magyarázata" c. elõadásában az ?íráshamisítás" zsidó, keresztény és muszlim értelmezésérõl szólt. Kránitz Mihály professzor Budapestrõl, ?Egy Isten, két vallás" címen a keresztény-iszlám különbségeket és azonosságokat igyekezett megmagyarázni a Hittani Kongregáció dokumentumai alapján.
A konferencia vendégei, beleértve a zsidó rabbit és muszlim vezetõt is, részt vettek a Dómban Gyürki László professzornak, a bibliai archeológia magyar kutatójának 50 éves jubileumi szentmiséjén, majd ellátogattak a Szegeden található mini mecsetbe, végül pedig résztvettek a zsinagógában egy koncerten.
Jó néhány félreértést tisztáztunk és sikerült korrekt szakmai párbeszédet folytatnunk. A konferencia eredményét kötetben fogjuk közzétenni muszlim beszélgetõpartnereink megjegyzéseivel együtt. Az lenne az igazán nagy siker, ha ilyen vallási megbeszélést vagy konferenciát Belgrádban és Szarajevóban is lehetne tartani. Meggyõzõdésem, hogy nincs politikai béke vallási béke nélkül, és a vallási szélsõségeket csak saját vallásuk párbeszédre kész tekintélyei tudják lecsillapítani. Pedig mindazoknak, aki Ábrahám hitének, Jézus Atya-élményének és Mohamed tanításának hordozói, kötelességük lenne azt tenni, amit Ábrahám tett, úgy szeretni ellenségeiket, mint Jézus szerette, és úgy õrizni a buzgó imát, mint Mohamed parancsolta.
