Budapesti Piarista GimnáziumBudapesti Piarista Gimnázium

Az egyháznak, a keresztény embernek természeténél fogva az a küldetése, hogy hirdesse az üdvösség örömhírét, tegyen tanúságot a megváltó szeretetrõl, reményt és távlatot adjon a keresõnek. A katolikus iskola része ennek az egyetemes küldetésnek, különösen a hitre, emberségre nevelés kötelességének vonalán.

 Budapesti Piarista GimnáziumBudapesti Piarista Gimnázium

Az egyháznak, a keresztény embernek természeténél fogva az a küldetése, hogy hirdesse az üdvösség örömhírét, tegyen tanúságot a megváltó szeretetrõl, reményt és távlatot adjon a keresõnek. A katolikus iskola része ennek az egyetemes küldetésnek, különösen a hitre, emberségre nevelés kötelességének vonalán.

Történelmünk ezer esztendejében gazdag hagyománya van a katolikus nevelésnek: királyokat, tudósokat, szenteket, hitükhöz hûséges, elkötelezett átlagembereket, társadalmi és közéleti feladatokra felkészült keresztényeket adott a nemzetnek. Mindig jelen volt, mint a kovász, a lámpás, a só – kevés, de nélkülözhetetlen.

Az államosítás elõtti évek statisztikai adatai azt igazolják, hogy a közoktatás egészében a katolikus oktatási intézmények száma jelentõs, de nem kiugró. Az állami, községi és más felekezeti intézmények mellett az óvodák 15 %-a, az általános iskolák 41 %-a, a polgári iskolák 24 %-a, a gimnáziumok 28 %-a, a szakképzõ intézetek 17 %-a, a tanító és óvónõképzõk 56 %-a mûködött a katolikus egyház fenntartásában.

1950-tõl 90-ig, az egyházi iskolák államosításától azok újjáalapításáig 8 katolikus gimnázium mûködött 4 szerzetesrend – a bencések, a piaristák, a fenrencesek és az iskolanõvérek – fenntartásában. Magam is átéltem ezeknek az iskoláknak szorongattatásait – diákként és szerzetestanárként is – de ezen keresztül az egész magyar oktatásügy válságát és megnyomorítását is.

?Valóságos mítosz fonódott a maroknyi katolikus iskola köré – írja Lukács László piarista a Vigilia 1994. évi 4. számában – a szabadság és emberség, a tudomány és tisztesség, a magyarság és kereszténység végvárai és szimbólumai voltak négy évtizeden át. A nyolc iskola jól vizsgázott, minden hibája ellenére. Vállalták a feszültségeket és szintézist teremtettek belõlük. Adták a papi és szerzetesi utánpótlás felét, s fölneveltek egy olyan keresztény értelmiségi réteget is, amely ma megjelenhetett a közéletben. Egyként neveltek tudásra és emberségre, hitre és egyházhûségre. Közvetítették a kultúrát a teljesség, a katolicitás jegyében, s nem érték be az Evangélium hirdetésével, hanem próbálták belégyökereztetni tanítványaik életébe."

Az 1990. évi IV. törvény megszületését követõen megkezdõdött a katolikus intézményhálózat újbóli kiépülése. Napjainkban a Magyar Köztársaságban mûködõ összes óvoda mintegy 1,2 %-a, az általános iskolák 2,6 %-a, a kollégiumok 10,8 %-a, a középiskolák (gimnázium, szakképzés) 8,5 %-a katolikus.

Az intézméyek száma 2006-ban: 191 önálló intézmény és intézményi központ, az intézményi központokban mûködõ tagintézményekkel együtt 323 intézmény.

Az intézmények újraindítása kapcsán nemcsak számbeli növekedésük követhetõ nyomon, hanem az is, hogyan bõvült az intézménytípusok köre. A gimnáziumok kínálatának továbbfejlesztése mellett – újabb 4, illetve 6 és 8 évfolyamos középiskolákat is indítottak – elkezdõdött a "lefelé építkezés", az óvodák és alapfokú oktatási intézmények alapítása, vagyis a közoktatás 12-13 évfolyamát átfogó katolikus oktatási rendszer létrehozása.

A katolikus intézmények száma 2006-ban: 65 óvoda, 100 általános iskola, 56 gimnázium, 19 szakközépiskola, 15 szakképzõ intézmény, 54 diákotthon, napköziotthon, 14 alapfokú mûvészetoktatási intézmény. 8 intézményben folyik nemzetiségi oktatás, 3 intézményben kéttannyelvû oktatás, 6 iskolában végzik a katolikus felsõoktatás végzõs hallgatói tanítási gyakorlatukat, 9 intézményben speciális képzést folytatnak: hátrányos helyzetû és enyhe értelmi fogyatékos tanulók szakképzését, cigány kisebbség integrált oktatását, autista, vak és halmozottan fogyatékos gyermekek általános iskolai oktatását-nevelését, kollégiumi elhelyezését.

A Magyar Katolikus Egyházon belül az új intézményeket mûködtetõ fenntartók köre is bõvült az elmúlt évtizedben. Az 1991. évtõl kezdve az egyházmegyék, és a korábbi négy szerzetesrend mellett újabb 21 szerzetesi közösség, valamint az Apor Vilmos Katolikus Fõiskola, a Pécsi Püspöki Hittudományi Fõiskola, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképzõ Fõiskola és a Magyar Kolping Szövetség is bekapcsolódott az oktató-nevelõ munkába mint iskolafenntartó.

Ma az ország 93 településén oktatnak és nevelnek katolikus közoktatási intéz-ményben. Budapest 17 kerületének önkormányzatával, valamint 92 helyi önkormányzattal állnak kapcsolatban a fenntartók és az intézmények. A teljes magyar közoktatásban a katolikus intézmények aránya mintegy 4 %.

Tanulóink létszáma 2006-ban 52 000 fõ. Az óvodások és iskolai tanulók létszámának intézménytípusonkénti megoszlását a kördiagram szemlélteti: az általános iskolások száma a legnagyobb, az összes tanuló 49 %-a, gimnáziumban tanul 28 %, szakképzésben 3 %, óvodában 7 %, diákotthonainkban lakik az összlétszám 9 %-a.

Az intézményeinkben dolgozó pedagógusok száma 5277 fõ, köztük 212 szerzetesnõ és férfi szerzetes.

A katolikus oktatási rendszer kiépülését és fejlõdését elsõsorban három feltétel megvalósuása segítette: a tárgyi feltételek megteremtése, az ingatlanok visszaadása, kárpótlása, a mûködés finanaszírozásának törvényi megalapozása és a szakmai háttér biztosítása.

Az óvoda és iskolaépületek visszaigénylése, illetve azok pénzbeli kárpótlásának ütemezése megtörtént és megvalósítása megkezdõdött, amely elengedhetetlen feltétele volt az oktató-nevelõ munka megindulásának.

Sajnos a fenntartók sokhelyütt csak a beköltözés napján szembesültek azzal, mivé lettek az államosítáts negyven éve alatt egykor virágzó intézményeik, amelyeket a pedagógiai munkának megfelelõ berendezéssel és felszereléssel vettek el, a visszakapott vagy átvett épületek viszont igen rossz mûszaki állapotban, többnyire minden felszerelésüktõl – gyakran az épület természetes tartozékaitól is – megfosztva jutottak ismét birtokukba. Mindez jelentõs anyagi áldozatokat követelt a fenntartóktól és nehezítette az intézmények elindulását, megerõsödését.

A mûködtetés finanszírozásában az alap- és kiegészítõ normatív támogatás folyósításának törvényi rendezése megteremtette az óvodák és iskolák viszonylag kiegyensúlyozott mûködésének feltételét. A normatív finanszírozás folyósítása alapján valamennyi intézményünk – az elmúlt évek megszorító intézkedéseinek bevezetéséig – az önkormányzati fenntartású óvodákkal, iskolákkal azonos illetménynövekedést tudott biztosítani pedagógusai és egyéb alkalmazottai részére, ami biztonságot jelent az ott dolgozók számára.

A szakmai-pedagógiai támogatást a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézetet nyújtja. Az oktatási tárca és a katolikus egyház által megkötött közoktatási megállapodás az intézetet az önkormányzati fenntartásban mûködõ pedagógiai-szakmai szolgáltató intézményekkel egyenrangúnak ismerte el, és ezzel lehetõség nyílt egy országos és egységes szakmai alapokon mûködõ katolikus oktatási-nevelési rendszer kiépítésére.

Mit ad a katolikus oktatási rendszer a magyar közoktatásnak? 10-15 év távlatából aligha lehet reálisan felbecsülni. Mindenesetre jelen van a magyar közoktatásban, és tanúságot tesz a 2000 éves keresztény értékrendrõl.

Külsõ és belsõ példát mutat. A gondozott, virágos óvoda- és iskolaudvarok, a patyolattiszta tantermek valamiféle belsõ tartalom kifejezõi. A nehézségek és küzdelmek ellenére rövid idõ alatt a katolikus közoktatás számokban kifejezhetõ eredményeket is fel tud mutatni. Ezt az országos statisztikai adatok igazolják. Álljon itt néhány kiemelt példa: a sikeres egyetemi, fõiskolai felvételi arányok alapján felállított sorrendben az 56 katolikus gimnáziumból 13 szerepel az elsõ 100 iskola között, a hozzáadott pedagógiai érték alapán felállított sorrendben az elsõ helyen és az elsõ 10 intézmény között még másik négy katolikus iskola áll. Ez igen szembetûnõ eredmény az iskolák arányához viszonyítva.

A szülõk igen hálásak a katolikus intézményeknek, amelyekben a pedagógusok nem mondanak le a nehezen kezelhetõ, magatartási vagy pszichés zavarokkal küzdõ, több kudarcot, bukást megélt gyerekekrõl, hanem személyes törõdéssel, egyéni foglalkozásokon, felzárkóztató és fejlesztõ pedagógiai-nevelési módszerek alkalmazásával segítik õket a teljes emberi élet kialakításában.

A jövõ mutatja meg, mekkora érték a magyar társadalom számára, hogy a katolikus intézményekben igyekeznek az evangéliumi elveket nevelési eszménnyé tenni, a gyermekek gondolkodását, akaratát és cselekvéseit az Evangélium mércéjéhez, Krisztushoz mint példaképhez igazítani. A diákokat nemcsak értelmük gyakorlására, fejlesztésére késztetik, nemcsak az összefüggések tisztázására, az igazság fölfedezésére ösztönzik, hanem egyéniségük, személyiségük kibontatkoztatására. A tudomány, a mûveltség, az emberi munka, az élet föltétlen tiszteletére nevelik a gyermekeket. A katolikus iskola közösséget hoz létre tagjai között, hiszen nevelõk és neveltek egyaránt Isten gyermekei, és mindnyájan Isten országának építésén fáradoznak. Tiszta arcú, csillogó szemû gyermekek és fiatalok ezrei viszik magukkal iskolájukból a kötlelességteljesítés, a becsületes munkával elért eredmények mindennapi gyakorlatát, az összetartozás, az egymást segítõ szeretet lelkületét. Bízhatunk abban, hogy katolikus intézményeink lassan a keresztény szellemiség igazi, környezetükre és az egész nemzetre kisugárzó központokká fejlõdnek

Bajzák M. Eszter nõvérnek, a KPSZTI vezetõjének tanulmánya

Internetes gyûjtés: egyházi iskolák Magyarországon:

http://egyhaziiskola.lap.hu/

MK

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük