Botticellitől Tizianóig.

Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel

2009. október 27-én a Szépművészeti Múzeumban Baán László főigazgató és Tátrai Vilmos, a Régi Képtár művészettörténésze, a kiállítás kurátora sajtótájékoztató keretében ismertette és bemutatta az itáliai reneszánsz eddigi legátfogóbb hazai kiállítását, Botticellitől Tizianóig.

Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel

Az itáliai festészet két évszázadának remekművei című nagyszabású tárlaton több mint ötven múzeumból, többek között a firenzei Uffizi-ből, a párizsi Louvre-ból, a londoni és a washingtoni National Gallery-ből, a New York-i Metropolitan Museumból, a római Galleria Borgheséből és a madridi Prado-ból kölcsönzött remekműveket állít ki a Szépművészeti. A csaknem 130 festményt felvonultató tárlaton a címben kiemelt alkotók mellett több mint nyolcvan festő, köztük Leonardo, Giorgione, Raffaello, Veronese és Tintoretto alkotásaival találkozhatnak a látogatók. A kiállítás három év kemény szervező munkájának köszönhetően jöhetett létre.

A 15-16. századi olasz festészetet bemutató kiállítás lehetőséget nyújt arra, hogy a közönség ne csupán a legnagyobb művészegyéniségek alkotásaival találkozzék, hanem nyomon követhesse a legjelentősebb kulturális központok szellemi, művészeti folyamatainak születését és fejlődését is. Ezzel a különleges tárlattal első ízben sikerül megteremteni Magyarországon egy tudományosan megalapozott, ugyanakkor rendkívül látványos, nagyszabású, antologikus olasz reneszánsz bemutatót. A kollekciót harmincöt festmény egészíti ki a Szépművészeti Múzeum európai rangú itáliai gyűjteményéből.

	Botticelli: Madonna	Michelangelo után:Leda
Orsi: Alexandriai Szent Katalin vértanúsága	Orsi: Alexandriai Szent Katalin vértanúsága – részlet	Tátrai Vilmos –Baan Lászlo

A kiállításon olyan művekkel találkozhat a közönség, amelyeknek budapesti szereplése önmagában is szenzációnak számít: Tiziano Kesztyűs férfija, Bartolomeo Veneto Flórája, Botticelli Virginia története című alkotása, Cossa Férfiképmása, a Perugino által festett Francesco delle Opere képmás, Savoldo Tóbiás és az angyala vagy Palma Vecchio La Bellá-ja kiemelkedő jelentőségű alkotásai a korszaknak. Emblematikus mű a világ egyik leghíresebb és legértékesebb festménye, Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című alkotása, amelyet a képnek otthont adó krakkói Czartoryski Múzeum mellett Európában csupán olasz múzeumokban láthatott eddig a nagyközönség.

Az átfogó anyag bemutatása tagolást igényel, a múzeum hét szekcióban mutatja be a kiállított képeket. Az első rész A festészet tudománya címet viseli, és az illúziókeltő ábrázolás kialakulását, a távlattan, az optika, a geometria, az arányok alkalmazását és változását mutatja be az itt kiállított képeken. Az Emberarcok, angyalarcok szekcióba egyrészt portrék kerültek, amelyek a reneszánsz egyéniségkultuszának legnyilvánvalóbb „tárgyi bizonyítékai", másrészt néhány olyan Botticellitől, illetve műhelyétől, valamint Raffaellótól származó kép, amelyek bizonyítják: a természethűségre való törekvés együtt élt az eszményi szépség utáni vággyal. A kiállítás harmadik fejezetének címe, a Reneszánsz, határok nélkül arra utal, hogy az egész korszakban nyitott volt a határ a gótikus múlt felé, eleven a kapcsolat nem csak itáliai városok és festőműhelyek, hanem az itáliai és az Alpokon túli irányzatok között is.

Az eszmény testet ölt: az érett reneszánsz címet viselő negyedik szekció főhősei Leonardo, Raffaello és Correggio. A kiállításrész az 1500 körüli éveket és a 16. század első két-három évtizedét fogja át, amikor a legnagyobbak figyelme a felszínről a világot, a természetet belülről mozgató erőkre, a mozgás mechanikus jellemzőiről organikus természetére, a test és az arc külső jellegzetességeiről a lélek rezdüléseire terelődött. Természetesen itt kapott helyet Leonardo Hermelines hölgye épp úgy, mint Raffaello Kettős képmása. A negyedikhez a lehető legszorosabban kapcsolódik az ötödik szekció, Tiziano: a festészet diadala címmel, ahol az érett reneszánsz vezető velencei mestereinek, Giorgionének és Tizianónak a művei láthatóak. A külön szekcióba osztást az is indokolta, hogy a kiállításon kilenc Tiziano-képet láthat a közönség. A velencei mester legendás kolorizmusa évszázadokra meghatározóan befolyásolta az európai festészet fejlődését. Újításai – a laza ecsetjárás, az inkább színfokozatokra (tónusokra), mint árnyékolásra építő modellálás – világossá tették: az összegző, egyes részleteket kiemelő, másokat elhagyó festői módszer inkább van összhangban látásunk természetével, mint a minden részletet egyenletes gonddal kidolgozó, aprólékos ábrázolás.

A Velence és hátországa szekció azt a korszakot mutatja be, amikor Velence politikai hatalma hanyatlani kezdett, ám a művészetben nagyhatalommá vált. Többek közt ekkor alkotott Tintoretto és Paolo Veronese, az érett reneszánsz utolsó képviselője, akinek képei olyan látványosságok, amelyek magasztos derűvel és letisztult harmóniával hirdetik a szépség diadalát. Kettőjüktől, de más jelentős festőegyéniségektől is, életművük legjavához tartozó alkotásokat mutat be a kiállítás. A hetedik, egyben utolsó szekció címe: A reneszánsz válsága és a manierizmus. Az ebben látható képek az mutatják, hogy a humanizmus optimista világképének megrendülése, vagyis a válság új világot termett. Beccafumi, Parmigianino, Lelio Orsi, vagy Bronzino kiállított képei is arról tanúskodnak, hogy a 16. század folyamán, hol többé, hol kevésbé, de valósághűség és absztrakció, világias szellem és transzcendens gondolkodás között az egyensúly, az utóbbiak javára, megbomlott.

A nagyszabású kiállításoknál megszokott módon a belépőket elővételben olcsóbban, 3200 forint helyett 2800 forintért, is megvásárolhatják az érdeklődők, egyrészt interneten, a http://www.jegymester.hu/ oldalon, másrészt a múzeumban és mintegy 50 városban, az ismert jegyirodákban. A kiállítás 2010 február 14-ig látható.

A festmények mellett nagyon hasznos és tömör információkat olvashatunk, melyeket végigolvasva talán két-három órát, esetleg többet is eltölthetünk a múzeumban. A sok remekmű közül kettőt kiemelnék, elsőként Botticelli Madonnáját, melyhez az alábbi kísérőszöveg tartozik:

„Firenzében a tondó a magánájtatossági kép különösen kedvelt fajtája volt. A legreprezentatívabb tondókat éppen az a Botticelli festette, aki a quattrocentóban elsőként tette központi témává magát a szépséget. Szépségeszménye nyugtalansággal van tele. Ennek magyarázatát a Lorenzo de' Medici környezetében dívó neoplatonikus bölcselet központi gondolata adja: a földi szépségben megsejthető isteni szépség misztikus sóvárgást vált ki a transzcendens tökéletesség után. A félrehajtott fejek oválisa, a finoman metszett, átszellemült vonások, a hosszú ujjak, a hullámzó haj, a ruhák lendületes körvonala, és a hirtelen ritmusváltások spirituális feszültséggel telítik Botticellinek ezt a művét is."

Másodikként említeném Michelangelo után Léda c. festményhez tartozó infót:

„Michelangelo Alfonso d'Este ferrarai herceg megrendelésére festett egy nagyméretű Léda a hattyúval jelenetet. A herceg által a képért Firenzébe küldött szolga azonban annyira megsértette a művészt, amikor egy kis apróságnak nevezte a festményt, hogy az megtagadta az átadását. A képet és kartonját egy tanítványa Franciaországba vitte, ahol másolatok készültek róla. A királyi gyűjteményben őrzött művet azonban a 17. században Ausztriai Anna anyakirálynő erkölcstelennek ítélte, és elégettette. Léda testtartása igen hasonló a firenzei Medici kápolna Éjszaka-szobrának pózához. Az erotikus téma ellenére ez a robusztus nőalak is variáció Michelangelo művészetének főtémájára, a test börtönébe zárt, szabadulni vágyó lélek fájdalmára."

Forrás: Szépművészeti Múzeum

Lantai József