CokeLive Félsziget: hosszú hétvége Erdélyben

Ha még nem voltál Erdélyben, de kipróbálnád, soha jobb alkalom. Ha már voltál, és bejött, itt az ideje ismét készülődni. Ha meg semmi kedved Erdélybe menni, peched van: idén ugyanis már nem láthatod lőtávon belül máshol például a Nine Inch Nailst vagy Tiestót.

Ha még nem voltál Erdélyben, de kipróbálnád, soha jobb alkalom. Ha már voltál, és bejött, itt az ideje ismét készülődni. Ha meg semmi kedved Erdélybe menni, peched van: idén ugyanis már nem láthatod lőtávon belül máshol például a Nine Inch Nailst vagy Tiestót.

A CokeLive Félsziget idéni, hetedik kiadására a Sziget Szervezőiroda egyik legfontosabb rendezvényévé nőtte ki magát (a Sziget, a Volt és a Balaton Sound mellett), a már említett előadókon kívül olyan nevekkel, mint a the Prodigy, Primal Scream, Freestylers, Deladap, Parov Stelar, Haydamaky, valamint a lemezlovasok krémjével: Blank & Jones, Booka Shade, Chase & Status, Chris Liebing, the Advent, Goldie, Dorfmeister, Layo & Bushwacka! És természetesen az arányosság elve alapján a legjobb magyarországi, román és erdélyi előadókkal.

A Marosvásárhelyen, július 23-26. között (azaz csütörtöktől vasárnapig) zajló esemény csak első hallásra van messze: repülővel kevesebb, mint egy óra az út, ráadásul olcsó is (7-14 ezer forintért lehet oda-vissza jegyet vásárolni csütörtöki indulással, keddi érkezéssel a Malév illetve a Wizzair járataira), busszal (http://www.orangeways.com/ )10000 forint alatti összegért lehet megjárni ezt a távolságot (egy út kb. 9 óra), autóval pedig 7-8 óra alatt lehet Erdély közepére érni. Egyébként érdemes figyelni a Félsziget honlapját kedvezményes árú járatokért, illetve a kalandosabb kedvűek a Hitch-a-ride stoppolószolgáltatást is kipróbálhatják, vagy fel is ajánlhatnak üres helyeket az autójukban.

Ami a legjobb az egészben, hogy Erdély legnagyobb rendezvénye mellett óva-óhatatlanul is megismerkedünk a környezettel. Erdélyben járni olyan is, mint külföldre utazni, és olyan is, mint hazaérni. És ez nem nagymagyarkodás, hanem annak a ténynek a közlése, hogy az erdélyi tájak akkor is ismerősek és otthonosak, ha életünkben először találkozunk velük.

Ha pedig közelebbről is szeretnénk megismerni a természeti kincseket, jöhet egy kis hegymászás, egy húzós kerékpártúra vagy egy kalandos vadvízi evezés. Csak szörfözni kell pár percet a neten, és máris összeáll a megterhelésben, útvonalban, árban személyre szabott program. De ha nincs kedvünk a társasághoz, bármikor bevethetjük magunkat egy hűs erdőbe barangolni, jó eséllyel rábukkanunk egy őzre vagy egy őzlábgombára.

Persze nem mindenki jár túrabakancsban és khaki hátizsákkal turistáskodni, szóval elég lehet egyszerűen tudomásul venni a táj szépségét, vagy tudomást sem kell venni róla. Mert itt annak is jut látnivaló, akit inkább az épített örökség vagy a kultúrák keveredése izgat. Ha előítéleteinket levetkőzve vetjük bele magunkat mondjuk Kolozsvár nagyvárosi forgatagába, hamar rájövünk: azért az mégsem rossz dolog, hogy a magyarok, románok és szászok közösen éltek/élnek itt: mindegyikük hozzátett valami egyedit a városképhez, és a mai Kolozsvár már egyszerre köszön Jó napottal, Buna ziuával és Guten taggal vendégeinek, miközben olyan kulturális és éjszakai élettel büszkélkedhet, amelyet a magyar kötődésű városok közül valószínűleg csak Budapest tud überelni.

Természetesen a Félszigetnek évről-évre helyt adó Marosvásárhelyt külön bekezdés illeti meg. A város a térség legfontosabb kulturális központja emberemlékezet óta, irodalmi és színházi élete kiemelkedő (ráadásul az erdélyi magyarság politikai központjának is tekinthető), de ahogy az egyetemi városokkal lenni szokott, nyáron itt is alábbhagy a pezsgés. Az épületek viszont maradnak, és van mit nézni rajtuk: Marosvásárhely a szecesszió erdélyi fővárosa (a város központjában pompázó épületekről tucatnyi könyv született), ugyanakkor a barokk kor nyomai is jelen vannak. Utóbbit azért is érdemes kiemelni, mert idén, a Toldalagi-palota felavatásának 250 éves évfordulóján Barokk évet hirdettek (http://www.vasarhely.ro/ ) a városban.

És most térjünk vissza kicsit a Félszigetre. A nagyságrendjében a soproni Volthoz mérhető (2007-ben 70 ezer látogatója volt) Maros-parti rendezvény Romániában egyedülálló módon találta meg a koncertek és a másfajta szórakozás közti egyensúlyt (csak a példakép-értékű Szigettől kellett átvenni ehhez néhány ötletet), és egy olyan kínálattal várja évről évre a fiatalokat, amelynek köszönhetően nem sokan vannak Erdélyben, akik csak egyszer vettek volna részt rajta. Jó kis csapda.

A négynapos bérlet ára elővételben 50, a helyszínen 60 euró körül mozog, a napijegyekért pedig 20-25 eurót kell fizetni. Bónuszként a bérletesek bérmentve használhatják a fesztivál tőszomszédságában lévő strandot is.

Természetesen a rendezvény saját sátortáborral is rendelkezik, ahová sátoronként 5 euróért lehet beköltözni négy éjszakára. Akinek viszont elege van a sátorozásból, a gazdasági válságnak köszönhetően olcsón kap szobát a marosvásárhelyi hotelekben – ráadásul a többségük extra kedvezményt kínál a fesztivál vendégeinek.

Négy nap, több mint húsz külföldi fellépő négy zenei helyszínen, gazdag sport- és szabadidős program, humor, rövidfilmek, bungee, katapult, strand: teljes szabadság, félsziget.