Az Oknyomozás elment Karácsonyozni, éljen a kommenthuszárkodás!
Tudod, hogy megy ez a modern médiában. A BBC tényeket ellenőriz, a The New York Times forrásokat kutat, mi pedig… nos, mi elolvassuk többek között Blikket (is).
Mert lássuk be: az igazság nem a száraz statisztikákban lakozik, hanem Haragos Juliska néni és Dühös Attila Facebook-kommentjeiben, két felkiáltójel és egy sírós szmájli között.
Mindenki másképp tálalja a valóságot:
-
A DPD szerint ez „szezonális logisztikai kihívás”.
-
A vásárló szerint ez „emberi jogi jogsértés és a karácsony meggyalázása”.
-
A Blikk szerint ez „KARÁCSONYI KÁOSZ” (így, csupa nagybetűvel, hogy félj).
Mi pedig? Mi fogtuk ezt az egészet, belemerültünk a magyar internet népének fortyogó üstjébe – amit a Blikk Facebook-oldalának hívnak –, és kimentettük neked a lényeget. Nem mi mondjuk, ők mondják. Mi csak hozzáadtuk azt a csipetnyi rosszindulatot és életbölcsességet, ami hiányzott belőle.
Íme a Nagy Karácsonyi Csomagpara, ahogy mi láttuk a kanapéról, mások nyomorát…
Na, figyelj ide, te kis karácsonyi manó, aki épp a körmödet rágod, mert a Temuról rendelt világító rénszarvasod valahol a Kistokaj depó fekete lyukában kering. Ülj le, vegyél egy mély levegőt, és nézzünk farkasszemet a valósággal. A kommentszekció felrobbant, a DPD (és a többiek) kapják az ívet, de azért valljuk be: ez a történet kicsit bonyolultabb annál, minthogy „a futár egy bunkó”.
Két oldal feszül egymásnak a fejedben és a Facebookon is. Nézzük meg, ki vagy te ebben a történetben, és kinek van valójában igaza. (Spoiler: Senkinek és mindenkinek.)
A Jobboldali Éned: „Lusta disznó vagy, emeld meg a hátsód!”
Kezdjük a kíméletlen igazsággal, amit Krisztián kommentelőként a témában olyan szépen összefoglalt:
„Meg is érdemlik, ha lusták megemelni a valagukat… Tanulhattak volna már az előző évek tapasztalataiból.”
Valljuk be, van ebben valami, nem? Ott ülsz a meleg lakásban, nyomkodod a telefonodat, és elvárod, hogy a világ legolcsóbb kínai webshopja (Temu, Sinsay), a világ legolcsóbb futárcégével (ami épp a legalacsonyabb árat adta), ingyen, de legalábbis gombokért, 24 óra alatt az ajtód elé tegye a cuccot.
A kényelmes fotelben ülő vásárló, aki a telefonján látja a „kiszállítva” értesítést, miközben a feje felett egy tökéletes ajándék lebeg. A valóság: egy hóban heverő, összetört, „FRAGILE” (törékeny) feliratú doboz az ajtó előtt.
A piaci realitás:
Felháborodsz, hogy a futár nem megy fel a harmadikra? Hogy le kell menned a ház elé, mert „nem tudja lezárni az autót”? Attila barátunk szerint ez „elfogadhatatlan indok”. Hát persze. Mert te vagy a vevő, a király, a pénzedért (ami valószínűleg 990 Ft szállítási díj volt) jár a vörös szőnyeg.
Döntöttél: a kényelmet választottad a személyes vásárlás helyett. A kockázatot, hogy a futár nem találja a címet, vagy a rendszer összeomlik, te vállaltad abban a pillanatban, amikor a „Megrendelés” gombra kattintottál december közepén. Ez a szabad piac, édesem. Ha nem tetszik a szolgáltatás, ne rendelj onnan. De ne sírj, ha a Sinsay bögréd puzzle formátumban érkezik meg, mert spóroltál a csomagoláson és a minőségi futáron.
A Baloldali Éned: „Szolidaritást a kizsákmányolt futárral!”
De álljunk meg egy pillanatra, és hallgassuk meg Alexandrát is aki empatikusabban kommentelte a témát:
„Azért némi empátia emberek… szerintetek a futárok mik? Robotok?”
Itt jön a képbe a rendszerkritika. Gondolj bele: az a szerencsétlen futár, akit te épp szidsz, mert nem mosolygott és nem köszönt elég hangosan (Ramóna szerint még jattot is kért, a gazfickó!), valószínűleg napi 14 órát dolgozik, pisilni sincs ideje, és épp a 280. csomagot próbálja kézbesíteni aznap a húszezredik emeletre, lift nélkül.
A rendszerkritika:
Ezek a cégek – a DPD, a GLS, a Packeta, meg a többi „foss talicska” (idézet: Adrienntől) – a végtelenségig feszítik a húrt a profit érdekében. Túlvállalják magukat. Felveszik a rendelést, amit tudnak, hogy nem fognak tudni teljesíteni. A futár csak egy fogaskerék, akit agyonhajtanak a karácsonyi szezonban, te meg rajta vered le a port, mert a cégvezetés kapzsi volt?
Szegény ember nem azért dobja be a kapun az IKEA széket ( Zsuzsanna kommentje), mert gonosz, hanem mert ha megáll két percre, levonják a béréből, vagy nem ér oda a következő tíz címre. A fogyasztói társadalom áldozatai ők is, pont úgy, ahogy te, a „károsult”.
Egy hatalmas, zsúfolt elosztóközpont, ahol a szállítószalagokon tornyosulnak a csomagok.
Egy nagy tábla hirdeti: „Kistokaj Depot – Where Parcels Go to Hibernate” (Kistokaj Depó – Ahol a csomagok téli álmot
(illusztráció)
A Szomorú Középút: A Kistokaj-szindróma
És végül ott van a puszta, ideológiamentes inkompetencia. Amikor nem arról van szó, hogy lusta vagy, vagy hogy a futár fáradt, hanem hogy a rendszer egyszerűen hülye.
Amikor GLS-t választasz, de egy random ismeretlen cég hozza (Attila).
Amikor a csomagautomata elromlik, és napokig túszul ejti az ajándékot (Irma).
Amikor a „raktárukban sem veheted át személyesen”, mert a bürokrácia nem engedi (Ágnes).
Ez már nem politika, ez a tiszta káosz. Amikor Evelin 49 percet várt a telefonban, hogy aztán kinyomják, az nem kapitalizmus vagy szocializmus, az szimplán pofátlanság.
Konklúzió: Ki a hibás? Mindenki.
Szóval, kedves Barátom, mielőtt kommentháborúba kezdesz:
- Igen, hibás vagy te is, mert elhitted, hogy karácsony előtt két héttel rendelni kockázatmentes, és mert lusta voltál elmenni a boltba.
- Igen, hibás a cég, mert kapzsi, szervezettsége nulla, és szarik az ügyfélre, amíg dől a lé.
- Nem, (valószínűleg) nem a futár a főgonosz, ő csak próbál túlélni a darálóban, miközben te a fotelből osztod az észt.
Úgyhogy idén karácsonykor legyen az az ajándékod magadnak, hogy türelmes vagy.
Vagy ha nem, akkor legalább fogadd meg: jövőre novemberben rendelsz.
Vagy soha többé. De úgyis rendelsz.
Tudjuk jól.
…és mi mit teszünk?
Tovább szemlézzük az Internetet az ilyen és hasonló ügyek érdemi megoldását keresve és közben feldonjuk a napod a BLIK, témában keletkezett cikének folyományaként. Köszi Blikk.
