Danubiando Budapesti Tangó Fesztivál

2009. augusztus 23-30.-ig az egész város a tangólázban ég, bekapcsolódva egy olyan nemzetközi vérkeringésbe, ami egy ritmusra lüktet. Augusztus utolsó hetében, ha hagyja magát elsodorni a Danubiando Budapesti Tangó Fesztivál hullámaival, garantált, hogy jövő nyáron csak erre vár majd megint.

2009. augusztus 23-30.-ig az egész város a tangólázban ég, bekapcsolódva egy olyan nemzetközi vérkeringésbe, ami egy ritmusra lüktet. Augusztus utolsó hetében, ha hagyja magát elsodorni a Danubiando Budapesti Tangó Fesztivál hullámaival, garantált, hogy jövő nyáron csak erre vár majd megint. A Danubiando Fesztivál helyszínei Budapest meghatározó, jellegzetes épületeit és látnivalóit érintik, lehetőséget adnak mindenkinek, hogy a város legszebb részein hódolhassanak szenvedélyüknek.

A fesztivál vasárnap délután a „Tangómaraton: szabadtéri tánc a belvároson át" programmal kezdődött. A Vajdahunyad várától indulva tangóztak profi és amatőr táncosok, köztük szép számú külföldi a bátrabb nézelődő közönséggel a Hősök terén, az Operánál, a Szent István téren – ahol a Pesti Tangózenekar kis hangversenyt adott – majd az este a Colombus hajón fejeződött be DJ párbajjal és természetesen milongázással.

Hétfőn a Hölgyválasz Táncstúdió Nagy terme, mint házigazda  és főszervező adott otthont a két nap a tangó és a film bűvöletében programnak majd a Nyitómilonga hófehérben, mennyei zenével és isteni koktélokkal következett. Keddtől  intenzív tanfolyam egy világbajnokkal, szigorúan csak kezdőknek, workshopok az argentin mesterekkel, Milonga a Budai Várban (Savoyai-terasz), „Libertango" – show a MÜPA Bartók Hangversenytermében és még számtalan érdekes program váltogatja egymást.

Minden fesztivál nemzetközi berkekben ismert táncos társulatok, tangózenekarok és táncosok, tánctanárok köré épül. A LiberTango show egy nemzetközi összefogás eredménye, melyben a hazai tangós élet legjelesebb képviselőit és az argentin mestereket egy színpadon láthatja a közönség. Igazi színházi élmény díszletekkel, az Óbudai Danubia Zenekarral, akik kiegészülnek a Quartett Escualoval, a Pesti Tangózenekarral, valamint Wiedemann Bernadettel. A fellépők között ott lesznek a hazai és a nemzetközi tangótáncosok legnagyobbjai. Az első részben táncolnak Budai László, Glotz Mária, Kulik Johanna, Bartulovics Joszip, José Santiago Maciel, Szőllősi András, Götz Andrea, Sinóros-Szabó Botond, Fülöp Nóra, Ecsedy Áron és Somos Judit is, a második részben pedig az argentin mesterek.  Ebben az évben a világ három legelismertebb, legnagyobb tangó-sztárját sikerült meghívni: Sebastian Arce és partnere Mariana Montes, Mariano Frúmboli, becenevén Chicho és Juana Sepulveda, valamint Damian Rosenthal és Celine Ruiz személyében. A három pár sokat dolgozik együtt, ezért a tangó amolyan 'három tenorja' képében járják a világot.

A tangó amióta felismerhető zene és tánc, megmozgatja az emberek fantáziáját. Szinte nincs olyan dolog a világon, amit a tangó 'imázsával' ne akartak volna eladni – a teljes körű vállalatirányító rendszertől, az üdítőitalon át, színekig, cipőmárkáig, és persze szélsőséges szenvedélyeket felvonultató művészeti alkotások tömkelegéig.

Népszerűségét többek között annak köszönheti, hogy „egyenjogúságtól" hangos világunkban a férfi – női szerepek reneszánszát engedi meg. A férfiak férfiak, a nők pedig minden egyéb igyekezetük ellenére elsősorban nők szeretnének lenni, és ezt az argentin tangóban, a milongákon megtehetik. A férfi minden egyes lépésnél rögtönöz, csak egyetlen lépéssel lát előrébb. De, hogy mi lesz utána, az kettőjükön múlik. A nő hív, vár, kinyílik és bezár. Folyamatos, szavak nélküli „pár-beszéd" ez, amelyet csak az érintésben hallani.

A tangó összefüggése a bordélyházakkal és a prostitúcióval tagadhatatlan. Ellenben az a kijelentés, hogy itt alakult volna ki, vagy a prostituált és kitartottja kapcsolatát szimbolizálná, valószínűleg csak a 20. század egzotikumra éhes – főleg európai – közönsége terjesztette .

A tangó mai napig folyamatosan változik, alakul, lépést tart az új zenei irányzatokkal és magába építi azt. Az összes ma „autentikusként" tanított táncstílus a harmincas-negyvenes évekből származik, vagy még ennél is fiatalabb, egyes tánctanárok által „restaurált" stílus.

Mivel a tangó már nem csak Argentínáé, így a világ is formált a tangón. Az új generáció zenében és táncban is továbbalakította, életben tartotta a tangót még szülőhazájában – éppen az utolsó pillanatban, még egy párhuzam a hazai népi kultúra megmentésével – aztán elvitte a világ minden országába. A tangó aranykorához 30-40-es évekhez képest, az idő és a kulturális és társadalmi globalizáció, mobilizáció új társadalmi közeget hozott létre Argentínában és máshol is. A régi világ elképzelései, ami a tangó karakterének egy részét adták már nem voltak annyira fontosak (szürke eminenciás jellegű elegancia, a szokások, a zárt közösségek), míg más, új értékek beépültek a táncba (szabadság, végtelen kreativitás és improvizáció, egyenlőbb szerepek, a mindennapok divatja, a nyitottság)

A tangó 2001-ben egy felmérés szerint évi 400 millió dolláros üzlet volt a világon. Azóta nagyságrendekkel nőtt az események és persze a táncosok száma. A legtöbb táncos számára a tangó a társasági lét egy formája. Életforma. Argentínán kívül leginkább a felső középréteg táncolja, akik szívesen utaznak és kötik össze az utazásukat kedvenc szórakozásukkal. Tengerparti nyaralás helyett egy egzotikus, távoli városba mennek, tangót tanulnak, tangót táncolnak, ismerkednek a helyi tangósokkal.

Budapest, a nyugati világ nagyobbik részében egzotikus, romantikus helyként jelenik meg. Az általunk annyira szégyellt romos belvárosi bérházak, számukra a régi idők romantikáját idézi. A nagyvárosi élet és modern élet kényelme keveredik a régmúlt romantikával. Buenos Aires a századfordulón – légkondicionálva…

A Danubiando Budapesti Tangó Fesztivál teljes programja a http://www.danubiando.hu/ oldalon megtekinthető.

Lantai József