Diszkóban

Amerikában élő barátom húszéves fia életében először jár Magyarországon, Budapesten. Kicsit lassan, de szépen, választékosan beszéli anyanyelvünket, tájékozott a magyar irodalomban, történelemben, képzőművészetben. Ragaszkodott hozzá, hogy mindenhová kísérjem el. Első nap városnéző autóbusz, Hősök tere, Dunapart, Halászbástya, Mátyás templom, Jánoshegyi Kilátó. Kis képzavarral dugó, dugó hátán, de azért szép volt.

Amerikában élő barátom húszéves fia életében először jár Magyarországon, Budapesten. Kicsit lassan, de szépen, választékosan beszéli anyanyelvünket, tájékozott a magyar irodalomban, történelemben, képzőművészetben. Ragaszkodott hozzá, hogy mindenhová kísérjem el. Első nap városnéző autóbusz, Hősök tere, Dunapart, Halászbástya, Mátyás templom, Jánoshegyi Kilátó. Kis képzavarral dugó, dugó hátán, de azért szép volt.

   Másnap valami különlegességgel szerettem volna meglepni, Óbuda,Vasarely Múzeum. Őszintén szólva a fiú nem volt elragadtatva az op-art és a kinetikus művészettől. Vissza a Várba, Magyar Nemzeti Galéria, hát ez elbűvölte, a Csontváry kiállítás is a Dísz téren. Ajánlottam még a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumot, de a húsz éves kor az húsz éves kor marad, a srác kíváncsi volt az éjszakai életre is.

   Este elmentünk egy diszkóba, gyönyörű lányok, vidám fiúk, jó italok, szakértő lemezlovasok. Kicsit csodálkozott a pincér amikor egy palack tokaji édes szamorodnit rendeltünk, de készséggel hozta. Nem messze a bárpult előtt ültünk asztalunknál. A pult előtt csinos fiatal lány ivott valami koktélt, amikor odalépett hozzá egy jóképű fiú. Akkor látták egymást először. Ezután a következő gyors párbeszédet hallottuk.

–                    Csá!

–                    Szió!

–                    Csörgés?

–                    Uncsi.

–                    Fű?

–                    Almás.

–                    Pasid?

–                    Bunkó.

–                    Csíplek.

–                    Főzöl?

–                    Bepöccentem.

–                    Átvágsz?

–                    Kikattanok.

–                    Nyugi.

–                    Lamúr?

–                    Filózom.

–                    Nemár!

–                    Bizti?

–                    Patent.

–                    Kégli?

–                    Szuper.

–                    Rendicsek.

–                    Király!

    Nem értek egy szót sem, mondta barátom húszéves fia, miközben másodszor koccintottunk a borral.

    Zavarba jöttem, de kivágtam magam. A lány és a fiú albán vendégmunkások gyermekei, még nem tudnak magyarul.

    Akkor világos, koccintsunk harmadszor is ebből a remek magyar italból!

Láng Róbert