Díszpolgár
Aprófalva. Néhány száz fős, takaros település. Mindenki mindenkit ismer. Még postája is van. A kézbesítőnek egy napon feltűnt, hogy Kázmér bácsi kertes családi házába százhúsz levél érkezett. Másnap százötven. Harmadnap találkozott a jegyzővel, aki meglátta a levelektől roskadozó postástáskát. Kíváncsiságból csatlakozott a kézbesítőhöz. Odaadták a címzettnek a rengeteg levelet. Meg is kérdezték.
Aprófalva. Néhány száz fős, takaros település. Mindenki mindenkit ismer. Még postája is van. A kézbesítőnek egy napon feltűnt, hogy Kázmér bácsi kertes családi házába százhúsz levél érkezett. Másnap százötven. Harmadnap találkozott a jegyzővel, aki meglátta a levelektől roskadozó postástáskát. Kíváncsiságból csatlakozott a kézbesítőhöz. Odaadták a címzettnek a rengeteg levelet. Meg is kérdezték.
– Kázmér bácsi, csak nem nyert valami vetélkedőt?
– Nem. Megmondom őszintén, az elektromos cikkeket gyártó Sárga Tengeralattjáró Kft. ügyvezetője felkeresett és havi hetvenezerért portásnak alkalmazott. Ide helyezték át a központjukat. Hetenként kétszer eljönnek és elviszik a leveleket.
– De miért csinálták?
– Gondolkodj jegyzőkém! Nálunk feleannyi az iparűzési adó, mint a nagyvárosban. A falunk meg gazdagodik.
– Köszönöm Kázmér bácsi, nagyon hálás vagyok.
– De ez még semmi jegyzőkém! Százhetven alkalmazottat is befogadtam házacskámba, legalábbis megengedtem, hogy bejelentkezzenek.
– Százhetvenet? Ugyan miért?
– Nem jöttél rá? Nálunk a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díj és a gépjárműadó is feleannyi, mint a nagyvárosban. És az adóbevétel is falucskánk költségvetését gyarapítja.
– Fantasztikus vagy Kázmér bácsi. Garantálom, legközelebb téged választunk Aprófalva díszpolgárává.
Láng Róbert