Dr. Hautzinger Gyula: Dobogókő – a világ szívcsakra

A pandémiés bezártság alatt, nejem olvasott valahol az ősi hindu hiedelmekhez tartozó csakrákról (szanszkritül: kerék), amelyek az érzékfeletti, azaz a szellemvilághoz tartoznak. Materiális szemléletű emberként átsiklottam volna, ha a cikkből nem derült volna ki, hogy a világ hét főcsakrájából  a legfontosabb a szívcsakra kishazánkban, ráadásul annak is egyik legszebb pontja környékén, Dobogókőn található. Hírességére jellemző, hogy anno a dalai láma is felkereste. Állítólag India magyarországi nagykövete is feltöltődni gyakran odalátogat. Anélkül, hogy belebonyolódnék a csakrák, az ezotéria  világába (sok érdekes információ található a világhálón!), most az ezzel kapcsolatos személyes élményeimet szeretném a kedves olvasóval megosztani. Mivel május elsejével megnyílt a lehetőség a szabadabb mozgásra és beoltottak vagyunk, mi is foglaltunk helyet Dobogókő talán legkellemesebb panziójában, a most sok tízmilliós pályázati segítséggel felújított Platán panzióban.

Szokásom szerint kinél, másnál, mint a panzió vezetőjétől, tulajdonosától érdeklődtünk a nevezetes szívcsakráról. Gábornak kérdésünkre felcsillant a szeme, és lelkesen mesélni kezdett személyes élményeiről. Kiderült, hogy komolyan hisz a csakrában és többször is érezte annak pozitív hatását. A legtöbben a csúcs alatti Rám hegy és a Ferenczy szikla környékét azonosítják, hogy ott található a hely, ahol a Föld szívének dobbanása érezhető. De kiderült az elmondottakból, hogy szerencsével, no meg az ezotériában való töretlen hittel máshol is érzékelhető lehet a jelenség. Gábor elmondta, hogy a környéken bóklászva ő is, barátai is sokszor éreztek egy meghatározott melegséget.Mivel már csak korunk és állapotunk miatt is nehezebben mozgunk, arra nem vállalkoztunk, hogy dobogókői kilátótól is kiválóan látható Rám-hegyre leereszkedjünk, majd onnan visszamászunk, ezért tanácsot kértünk Gábortól, milyen könnyebb túrákat tud ajánlani a környéken, ahol találkozhatunk a jelenséggel.  Rögtön megjött a válasz. A legegyszerűbb, menjünk el a sípályáig, az ott található hatalmas sziklatömbig, majd öleljük át a sziklát.

 Nézzük meg a Dunakanyarra néző csodálatos panorámát, de ne csak a turistaház mögötti ismertebb kilátóról, hanem sétáljunk el a közeli Rezső kilátóig, Megéri.

Másik kisebb kirándulásnak a  Pilisszentkereszt felé eső oldalon lévő Zsivány sziklák felkeresését javasolta. Gábor még kis móricka skiccet is rajzolt, hogy feltétlenül odataláljunk az említett helyekre. Kis ebédutáni pihenő múltával először a közelebbi, elsőként említett helyeket keresetük fel. Meglepett a sípálya meredélye.

Ez biztosan fekete pálya. Én még gyalog sem mernék lemenni. Viszont a szélén ott magasodott egy hatalmas szikla, amelyet valamikor több millió évvel ezelőtt egy működő tűzhányó köphetett ide.  A tanács szerint átöleltem, de sajnos – semmi hatás.

No, nem baj, majd a Rezső kilátónál! Odatartva kibámultuk magunkat a szokásos, Eötvös turistaház mögötti kilátónál.

 Majd tovább sétáltunk a Rám-szakadék bejárata felé mutató jelzésen a kilátóhoz. Korábban, fiatalkorunkban többször elmentünk a kilátó előtt a Rám-szakadékba ereszkedésünk előtt, de valahogy egyszer sem jutott eszünkbe, a kilátóhoz letérni. Minek, ugyanazt látjuk, mint a másiknál. Micsoda tévedés! Innen, és csak is innen lehet belátni a csodálatos Dunakanyart. Jobbra egészen a visegrádi Fellegvárig.

 De csakra sehol. Sem szívdobbanás, sem egy kis melegség. No, majd másnap, a Zsivány-szikláknál. A Zsivány-sziklák a turisták által talán kevésbé látogatott Pilisszentkereszt felé eső oldalon találhatóak. Házigazdánk vázlata alapján autóval fentről egészen a már csak gyalogosan járható ösvényig közelítünk. Sokat nem veszítünk. Kicsit elhanyagolt táj, itt-ott lakó -, vagy víkendház. Némelyiken eladó tábla. Ezek emlékeztetnek a valamikor kiemelten népszerű víkendházas üdülővezeti környékre. A sziklák felé igencsak lejtősen induló út elején megkapom a szokásos féltő szavakat: visszafelé, fáradtan, hogy fogsz  majd itt feljönni… Nos, mindenesetre társaim a nordic-walking sétapálcák, amelyek így rozogán is nagyban megkönnyítik a járást. Kiválóan működik Gábor mórickarajza. Néhány bejelölt tájékozódási pont érintésével egy hatalmas gyökérzetű fával szemben megtaláljuk a hatalmas bazalt sziklákat, amelyek közelségével, érintésével  reméljük a csakra hatását.

     De hát a hatás elmaradt. Igaz, a melegséget éreztük, amikor visszafelé felkapaszkodtunk a lejtő végén. Egyszóval csakra ide, vagy oda, érdemes erre a Budapesttől kevesebb mint félszáz kilométerre  lévő  csodálatos szépségű környékre akár ott alvással is ellátogatni. Hátha más találkozik a csakrával.