Dr. Papp István Csongor: Sorsod a jellemed

„Amit legtöbbre lehet becsülni egy embernél, az nem a tudása vagy a vagyona, hanem a jelleme"
(Pier Bretonneau, Napóleon-kori orvos)

A könyv nem kerül a polcomra, ahol nem találom meg hanem ágyam mellett tartom és időnként bele fogok olvasni.
Dr. Papp István könyvében az első, ami igen ritka és magával ragadó benne, hogy egyszerűen beszél, nem magyaráz, nem okoskodik, csak tanít. De úgy, hogy észre sem venni.

Méltatását CsC Szilárd János professzor a könyvben megjelent ajánlás idézeteivel kezdem.

„Minden foglalkozásra érvényes, hogy művelőjének előbb utóbb összegyűlik annyi tapasztalata, ami miatt késztetést érez azok szűkebb-tágabb körben történő megismertetésére. Lehet, hogy ez csak gyermekei szűkebb baráti körét jelenti, bár napjainkban sokan vannak, akiknek újságcikkek vagy tv riportok keretében van lehetősége erre, és van, aki a szakmájához kapcsolódó ismereteket, gondolatokat, szélesebb körben akár könyvek tucatjaiban teszi közkinccsé.

Ebből a szempontból nézve a szerző nem könnyen sorolható be egyik kategóriába sem. Ismert tény, hogy az oktatás legkülönbözőbb szintjein (de különösen az egyetemen) kétféle vizsgázó van. Az egyik akkor ontja a szót, esetleg ugyanazt többször is ismételve, ha az adott témáról alig dereng a fejében valami. A másik véglet azok csoportja, akik tökéletesen uralják a témához kapcsolódó ismereteket, biztos tudással rendelkeznek a legkülönbözőbb összefüggésekről, de csak nehézkesen, vontatottan túlzott szerénységgel szerepelnek. Ha az életmű tapasztalatainak megfogalmazását és közkinccsé tételét összevetjük az előbb említettekkel, akkor vitathatatlan, hogy a szerző az utóbbi csoportba tartozik.

…Dr. Papp István műve azért is hézagpótló, de egyben sajátos is, mert szinte az összes lelki, magatartásbeli, viselkedésbeli problémát, a kívánatos és nem kívánatos megnyilvánulási formákat, és azok hatásait mintegy a jellemből vezeti le, vagy inkább mondhatni: a jellem fogalmára és összetevőire, mint vezérfonalra fűzi fel és taglalja azokat. Való igaz, hogy miközben a szakemberek, de a közvélemény is az embereket az IQ az EQ, az alkalmazkodás, a viselkedés a kreativitás, vagy az emberi kapcsolatrendszer alapján csoportosítja, addig alig kap helyet az a régi, ám rendszerint háttérbe szoruló megfigyelés, hogy az ember értékét (de hibáit, fogyatékosságait is) legtárgyilagosabban és leginkább valósághűen a magyar nyelvben olyan szemléletesen hangzó „jellemes-jellemtelen" megítélés révén lehetne elbírálni."

Dr. Papp István 199 oldalas könyve 5 fejezetből, 42 alfejezetből áll, ezenkívül tartalmaz bevezetőt, irodalomjegyzéket, verseket és ajánlást.

A fejezetek címei:
A jellem fejlődése és ezt befolyásoló hatások.
A magyar ember jellembeli tulajdonságai.
Jellem a mindennapokban.
Az erények szerepe az ember életében.
Gondolatok az emberi kapcsolatokról, a házasságról.

A következőkben a 2014 márciusában vele készített interjú egyik kérdésére adott válaszát idézem.

Nem gondolt arra, hogy tudományos fokozatot szerezzen?

Gondoltam rá, de sok dolog akadályozott ebben. Hallgató koromban is érdekelt a tudomány. 1956-ban fél évig nem volt oktatás. Ez alatt ingyenes munkaerőként dolgoztam a Pécsi Gyermekklinikán. Élveztem a viziteket, Kerpel-Fronius Ödön professzor szellemiségét. A professzor tudósomnak hívott. A tudományos folyóiratok csemegék voltak számomra. Nem sok hiányzott, hogy felvegyenek a Pécsi Gyermekklinikára. Az egyetemen kaphattam volna állást a közegészségügyi szakon is, de engem a klinikum, a gyermekek betegsége érdekelt. Szekszárdra kerültem a gyermekosztályra. Innen jelent meg az első két tudományos cikkem. A gyermek szakvizsga után mindent megtettem, hogy gyermek neuropszichiáter lehessek. Ekkor értem el német nyelvben és angolban is azt a tudást, hogy cikkeket, majd szakkönyveket fordítsak. 17 dolgozatom jelent meg tudományos folyóiratban, és legalább ennyi tudományos előadást tartottam, külföldön is. Nagyon nehéz lakáshelyzetben éltünk családommal, igen sokszor kellett költözni, pedig már megszületett két gyermekünk.

Dr. Papp István Csongor Pécsett született 1935-ben. Orvosi tanulmányait Pécsett végezte. Előbb gyermek szakorvos, majd gyermek és ifjúságpszichiáter, neurológus. Dolgozott Pécsett a Gyermekklinikán, az Idegklinikán, a Pécsi Gyermek ideggondozó munkatársaként, majd 1969-ben Szekszárdon megalapította a Gyermek Ideggondozó és Lélektani Tanácsadó rendelést, melynek vezető főorvosa volt nyugdíjazásáig. Igazságügyi orvos szakértői munkát jelenleg is folytat. Bírói szemléken vesz részt. Részt vesz az Orvosi Kamara Etikai kollégiumának munkájában. Tudományos érdeklődésének középpontjában a szülési komplikációk neuropszichiátriai-pszichológiai kihatásának vizsgálata, áll . Idős kora dacára ma is aktívan dolgozik.

A MOTESZ Békés Pál-díj tulajdonosa.

Szarvas István