Dr. Hautzinger Gyula: Somogyvár. Tovább Szent László emlékét kutatva

Talán olvasóim közül néhányan emlékeznek még, idén júliusban a nagyszerű Szent László év alkalmából Nagyváradon kutattam lovagkirályunk nyomát, kerestem végső nyugvóhelyét. Akkor izgalmas beszámolóban írtam nyomozásomról: (http://www.euroastra.info/node/114675 ) . Váradon végül felcsillant még egy reménysugár. Hátha mégis Magyarországon temették el először. Somogyváron, az általa alapított bencés apátság falai között.

Nosza, egy szép őszi napon feleségemmel újból felkerekedtünk, hogy utánanézzünk a dolgoknak. Somogyvár nem tartozik az ország, talán Somogy megye legismertebb helyi közé sem. Bár nincs túl messze az M7-es autópályától és tábla is jelzi, kiesik a főközlekedési utak sorából.

Mégis, el kell jönni ide! A somogyi dombok között szép helyen, szintén egy dombon vannak az apátság feltárt, konzervált romjai. Gyönyörű a kilátás fentről, tiszta időben – mondják – a Balatonig ellátni. A Balatonig, amely a legenda – és a régi térképek – alapján bizony, akár idáig, a Kupavár hegy aljáig elérhetett. Van egy másik jelentősége is a helynek. Állítólag ez volt az István ellen évtizedekkel korábban fellázadt Koppány vezér székhelye.

Nem véletlen, hogy ezen a jól védhető, kultikus helyen, emelték a Franciaországból jött szerzetesek (ne felejtsük, még mindig az István által megkezdett, az ország kereszténységben megerősítésének idején tartunk!) jól védhető, várszerűnek is mondható kolostorukat, amelynek avatásán a legenda szerint nagy királyunk is részt vett.

Maga a kolostor is részese volt annak a Magyarhonban oly’ gyakori épített örökségeinkkel történteknek, amelyek a középkorban, különösen a muszlim-oszmán hódítás idején előfordultak. A helyet a XVI. század közepén a törökök elfoglalták, a szerzeteseket elűzték, a ma romjaiban is szép kolostor eltűnt a föld színéről. Majd csak 1824-ben kezdődtek itt ásatások, amelyek mind a mai napig tartanak. Ami előkerült, az impozáns.

Somogyvári sétánkat a nemrégen átadott, valóban a XXI. századot idéző, a kolostordomb alján lévő látogatóközpontban kezdjük. Nem zsúfolt, jól bejárható, világos kiállítótermében ismerkedhetünk meg a kolostor keletkezésével, lovagkirályunk a szerzetesek érdekében végzett munkájával, és itt történt állítólagos eltemetésének történetével.

Szépen faragott kövek, hologram és igen, egy a későbbi korokban faragott László ábrázolásának tulajdonított faszobor mutatja be a korokat. Színes audióprogramok hallgatásával kapunk érdekes ismereteket.

Mégis, a legérdekesebb a domb tetején lévő romkert, ahová a mozgékonyabbak-fiatalabbak a Szent László sétaúton, idősebbek pár száz méterautózás után érhetnek fel. Itt fent minden szép. Valóban, különösen a háromemeletes kilátó tetejéről csodálatos a táj, és ránézve szépen mutatnak a romok.

Pontosan kirajzolódik az egyszer volt háromhajós Szent Egyed kolostortemplom, a két korban is épült szerzetesek kerengői. A saját vízellátást biztosító mély kút kávája. A kerengőn körbe sétálva szinte hallható az egykor itt éltek halk georgikon éneke. A romkertet bejárva ki is búcsúztathatna más, mint korán elhalt vitéz katona királyunk pallosos-bárdos szobra.

Szóval, László halála!   A Nyitra váránál 1095-ben betegségben elhunyt királyt először Székesfehérvárra vitték azzal, hogy majd onnan Somogyváron a szerzeteseknél helyezik végső nyugalomra. A legenda szerint a szekér, amelyen a halott feküdt, magától elindult, de nem Somogyvár, hanem Nagyvárad irányába. Így kerülhetett végső, már soha fel nem található sírjába – Nagyváradon.

Nem található meg sírja, de velünk élnek legendái. Látogathatóak azok a helyek, ahol maradandót alkotott számunkra, mai emberek számára.

( A felvételek a szerző munkái )