Gróf Bánffy Miklós egész felnőtt életében két asszonyt szeretett. Mindkét szerelme máshoz ment férjhez, de egyikük haláláig a szeretője volt, másikukat 61 éves korában feleségül vette. A maga módján mindkettőjükhöz hűséges volt.

 Gróf Bánffy Miklós egész felnőtt életében két asszonyt szeretett. Mindkét szerelme máshoz ment férjhez, de egyikük haláláig a szeretője volt, másikukat 61 éves korában feleségül vette. A maga módján mindkettőjükhöz hűséges volt.

Erdély leggazdagabb főúri családjának fia ifjúként igazi aranyéletet élt. Elvégezte a jogi egyetemet, festeni és zenélni tanult, de eközben kártyadósságokat csinált, váltót hamisított és nőügyekben párbajozott, mint későbbi regényhősei. Szigorú apja ezért egy évre száműzte egy távoli pusztabirtokukra, ahol, úgymond, benőtt a feje lágya. 28 évesen már országgyűlési képviselő, és Kisbán Miklós álnéven publikálni kezdte novelláit és színműveit.

Már éppen elhitték róla, hogy megkomolyodott, amikor beleszeretett a nála három évvel fiatalabb Szilvássy Karolába. A rendkívül művelt és hírhedten extravagáns nő Erdély-szerte ismert feltűnő jelenség volt, a társasági pletykák főszereplője, aki hol expedíciót szervezett Afrikába, hol irodalmi szalont alapított, hol pedig szakácskönyvet írt. Nem csoda, hogy Bánffy apja nem találta megfelelő partinak, ezért nem járult hozzá a házassághoz. Az eladósorból lassan kiöregedő Karola így végül báró Bornemissza Elemérhez ment feleségül, akit a vadászaton kívül nem sok minden érdekelt. Kapcsolata Bánffyval házasságkötése után sem szakadt meg, rendszeresen találkoztak.

Az akkor már ismert politikust és rejtőzködő írót 1912-ben az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsává nevezték ki, ahol ő vitte színre először Bartók műveit. A színésznők „persze mind bájmosollyal fogadtak, mindenik bizonyára arra gondolt, hogy ő »főzi meg« magának az új hatalmasságot" – emlékezett később. Bánffy azonban nem a könnyen megszerezhető nőket nézte ki magának, hanem az ismert drámai színésznőt, a 26 éves Várady Arankát. Hamarosan komolyra fordult a kapcsolatuk, de Bánffy apja ismét közbelépett: Aranka végképp nem lehetett a Bánffy-birtok örökösének felesége, hiszen még nemesi származású sem volt, mint az előző feleség-jelölt.

Így megismétlődött a korábbi történet, a színésznő hozzáment egy kitartó udvarlójához, Fekete Sándor szülészprofesszorhoz, és megszakította kapcsolatát Bánffyval. Eközben Erdélyben Szilvássy Karola és férje közös gyermeke meghalt, a házaspár szétköltözött, és a szép báróné ismét találkozgatni kezdett egykori szerelmével. A kapcsolat azonban újra megszakadt: jött Trianon, és Bánffy a Bethlen-kormány külügyminisztereként nem járhatott haza Erdélybe. A Budapesten élő Aranka házassága sem volt boldog, orvos férje megállapította, hogy feleségének szervi okok miatt nem lehet gyermeke. 1922 tavaszán Velencébe utazott pihenni, ahol találkozott a miniszteri posztjáról frissen leköszönt Miklóssal. Fellángolt köztük a régi szerelem, és meglepetésükre megfogant az 50 éves Bánffy Miklós és a 37 éves Várady Aranka közös gyermeke, Kató.

Aranka férje félreállt a szerelmesek útjából, de élete végéig jó barátságban maradt velük. A házasságra azonban csak a makacsul ellenkező öreg Bánffy halála után kerülhetett sor, 22 évvel megismerkedésük után. A család visszaköltözött Erdélybe, a bonchidai Bánffy-birtokra, ahol Miklós belevetette magát a magyar irodalmi élet szervezésébe. Az általa támogatott Helikon-kör másik fő mozgatója Szilvássy Karola volt, akinek így módja nyílt rendszeresen találkozni idősödő szerelmével.

Időközben meg is özvegyült: báró Bornemissza Elemér egy vadászat alkalmával az általa meglőtt szarvasbikában gyönyörködve összeesett, és meghalt. A világháború idején Bánffy Erdélyben maradt, hol a románokkal tárgyalt a különbékéről, amiért kastélyát a németek lebombázták, hol pedig közbenjárt Horthynál, hogy Kolozsvár ne váljon hadszíntérré. Családját biztonságba helyezte: Aranka visszatért a fővárosba, ahol volt férje keresett neki titkos szállást, lányuk pedig amerikai katonatiszt férjét követte Marokkóba. Amikor a határok újra lezárultak, Bánffy ismét Romániában maradt. Karolával már 70 évesek is elmúltak, de folytatták viszonyukat. Ekkor már nyoma sem volt a régi arisztokrata pompának, Bánffy volt kolozsvári palotája egy fűtetlen szobájában húzta meg magát.

Amikor Karola 1948-ban, 72 évesen meghalt, házsongárdi sírjára Bánffy hordta a vörös rózsát. Egy évvel később levélben kért kivándorló útlevelet a román miniszterelnöktől: „ellenkező esetben nem marad egyéb számomra, mint az öngyilkosság vagy az éhenhalás." Végül 1949. őszén 76 évesen útra kelhetett feleségéhez, Budapestre, aki ezt jegyezte be naplójába: „Miklós végre meg is érkezik. Lerongyolódva, lefogyva, megöregedve: egy gyönge, csaknem reszkető lábú aggastyán. Nincs egy inge, egy ruhája: de milyen boldogság, hogy végre itt van! Vigyázhatok rá, meggyógyíthatom." Akkor már késő volt: Erdély valaha leggazdagabb földesura néhány hónap múlva nincstelenül és betegen halt meg Budapesten felesége karjai közt.

Aranka 16 évvel élte túl férjét, spanyol emigrációban halt meg. Lányuk ma is él Marokkóban, és tanúja lehet, hogy apja műveit világszerte újra kiadják. – Szilvássy Karola, Bánffy Miklós és Várady Aranka a képen

 

Készítette: Nyáry Krisztián

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük