Egy fénykép a múltból: Móricz Zsigmond

 A 45 éves Móricz Zsigmond 1924. januárjában a Búzakalász című színdarabja próbáin szeretett bele a 35 éves Simonyi Mária színésznőbe. Mindent elsöprő, leküzdhetetlen érzelmeit mindenki észrevette a környezetében, – felesége, Holics Janka is. Két évtizede voltak házasok, Janka nemcsak felesége, hanem első olvasója, szerkesztője, legfőbb kritikusa is volt Móricznak. Ő volt az ihletője és hősnője férje legalább ötven írásának, kettejük viszonyát mutatta be már első sikeres regényében, az egymást szerető, de egymástól mindenben különböző emberpár tragédiáját bemutató Sáraranyban is.

 A 45 éves Móricz Zsigmond 1924. januárjában a Búzakalász című színdarabja próbáin szeretett bele a 35 éves Simonyi Mária színésznőbe. Mindent elsöprő, leküzdhetetlen érzelmeit mindenki észrevette a környezetében, – felesége, Holics Janka is. Két évtizede voltak házasok, Janka nemcsak felesége, hanem első olvasója, szerkesztője, legfőbb kritikusa is volt Móricznak. Ő volt az ihletője és hősnője férje legalább ötven írásának, kettejük viszonyát mutatta be már első sikeres regényében, az egymást szerető, de egymástól mindenben különböző emberpár tragédiáját bemutató Sáraranyban is.

Móricz szerette feleségét, de húsz év után béklyónak érezte kapcsolatukat, és Janka szigorú, katolikus erkölcseit. Házasságuk 1923-ban Janka miatt bicsaklott meg: „Mikor éppen torkig voltunk egymással, jött neki valaki. Egy férfi, aki pont megfelelt az ízlésének. És benne fölfakadt egy kis szerelem." – emlékezett később Móricz. „Egyszer azt mondta nekem: 'Ej, más is elvenne engem.' Kiábrándultam."

Ebben a helyzetben találkozott az író a népszerű drámai színésznővel, aki első színpadi darabjában játszott a Belvárosi Színházban. Ahogy írta, azonnal „beütött a tűzvész". A főpróba napján csak Mária játékáról beszélt, neki adott új írói instrukciókat. Janka pontosan látta, mi történik. „Látja? Hogy nézi, hogy falja, hogy csügg rajta? Hogy nem tudja titkolni, hogy elárulja magát a viselkedésével, minden porcikájával? … És hogy azt a szajhát, azt a senki rongyot" – mondta a jelen lévő Kodolányi Jánosnak.

Móricz január 31-én írta meg első szerelmes levelét, amelyet még 200 követett. „Kedves Mária, Ma először írom le a nevét. Ma először írok le egy új női nevet 21 év óta. … Megvallom, szégyellem magam. De mit csináljak, ez úgy látszik, természeti törvény. … Mit gondol, jogos az én tiltakozásom maga ellen, hogy én magába vagyok szerelmes?" A színésznő néhány nap után válaszolt: „Istenem, mi volna jó; tovább feküdni, mint eddig, az arcomat odaszorítva a maga soraihoz, és sírni és nevetni, ujjongani és lassan elcsendesedni?" Még ezen a napon egymáséi is lettek, ami Móricz szempontjából végzetesnek bizonyult.

A feleségével soha nem tapasztalt intenzitású testi szerelem élménye teljesen megbabonázta. Az új tapasztalat egészen intim részleteiről is pontosan beszámolt naplójában. Kezdetben Máriát is elsodorták az érzelmek: „Maga édes legutolsó buja – fogcsikorgató reszketéssel olvastam a levelét – magáé voltam, mire a végére értem. Jöjjön, jöjjön, a magáé vagyok régen, minden porcikámmal. Szemérmetlen vagyok, nem szégyellem. Maga tett azzá…" -írta. Később azonban megijedt a kapcsolattól, nem akart az író és felesége családi drámájába belekeveredni. Mert Janka több ízben fenyegetőzött öngyilkossággal, és volt, amikor meg is kísérelte.

Ilyenkor búcsúlevelet is írt a férjének. „Kedvesem, halálos szerelemmel szeretett Zsigám. … Attól a nőtől, aki magát és engem ide juttatott, iszonyodom, ha maga is eljut idáig nem haltam meg hiába." Móricz az öngyilkossági kísérletek után hazatért és megpróbálta életüket visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Nem sikerült. Amint Janka jobban lett, elmenekült otthonról, és kávéházakban, hotelszobákban írt, naplójában megpróbálta kiírni magából felesége és az egyre inkább csak fantáziájában létező Mária iránt érzett érzelmeit.

A színésznőt ugyanis megriasztotta a viszonyuk és Janka szenvedése, és ki akart lépni a kapcsolatból. Móricz leveleire csak ritkán válaszolt: „maga csak külsőleg lát (amit nem lát, elképzel) és úgy látszik, ez Magának elég". Az író minden egyes megjelent novellájába vagy regényébe becsempészett valami üzenetet, amit csak Mária érthetett.

Találkozásuk után egy évvel így írt: „Egész 1924. feb. 1-jéig azt vallottam, hogy nincs szerelem. Az csak fantázia. És mindig sajnáltam, hogy tőlem meg van tagadva ez az érzés; ha van, mért nem részesülök benne én is." Később úgy érezte, mégis inkább a feleségébe szerelmes, aztán újra Mária hiányától szenvedett. Másfél évig zajlott az érzelmi vihar. Végül Janka lépett: 1925 nyarán valóban megmérgezte magát.

A sajtó szemérmesen gyors lefolyású betegségről írt, de a barátok tudták, mi történt. Móricz a temetés után sokáig nem kereste Máriát, de később ismét írt neki. Egy évvel később összeházasodtak. Nyolc évet éltek együtt, de házasságuk nem volt harmonikus. Mária nem foglalta el Janka helyét, feleségként belőle nem vált sem szerzőtárs, sem regényhősnők ihletője. Móricz Zsigmondnak még több művében megjelent halott felesége alakja.

Készítette: Nyáry Krisztián