Egy Hét – Tíz Város – I. Rész Irány Itália! – EUROASTRA

A Moldavian Airlines MALÉV-vel közös járatának Saab-2000 típusú gépe Ferihegyről a menetrend szerint 8.15-kor indult volna, ám 8.10-kor már a levegőben volt. Velencében 9.20-kor ért földet. Utasai között magyar újságírók is voltak, akik az ENIT, az Olasz Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal meghívására egy hetet töltöttek Friuli Venezia Giulia tartományban.

Az idegenforgalmi szakújságírókból álló kis csoportot a helyi vendéglátók, az Agenzia Turismo Friuli Venezia Giulia munkatársai már a velencei repülőtéren várták és a továbbiakban végig, az egész utazás alatt a segítségükre voltak. Ez csöppet sem volt kis feladat, ha meggondoljuk, hogy a kirándulás programja tíz város felkeresését foglalta magában. A számtalan látványosság megismerését minden alkalommal jól képzett, angolul beszélő, helyi idegenvezető is segítette. Menet közben kiderült: a Magyarországhoz legközelebb eső olasz tartomány bemutatása egy nagyobb szabású akció része volt. A szervezők ezúttal tizenhárom országból összesen hetven újságírót hívtak meg, akik az egy hét során két alkalommal egymással is találkozhattak és kicserélhették tapasztalataikat. A vendégek között volt aki Floridából, volt aki Svédországból érkezett, mindannyian a saját szempontjaik, honfitársaik utazási szokásai alapján vizsgálódtak.

A magyar csoport szállása Avianoban, egy 1500 körül épült kastélyból átalakított, négycsillagos szálloda, a Villa Policreti (http://www.villapolicreti.net/) volt. A magyarországi kastélyszállók körül dúló műemlékvédelmi viták ismerői számára az első meglepetést az jelentette, hogy a nyilvánvalóan koros épületben tágas, üvegfalu lift működött. Cseppet sem rombolta a belső tér történelmi hangulatát. A közelmúltban lezajlott korszerűsítés és az antik részletek feltárása, helyreállítása a szállodának egészen különleges légkört ad. Négycsillagos szállodában – mely ráadásul golfszálló is – szokatlan viszont, hogy sem szaunája, sem medencéje nincs. A kastélyt hatalmas park – benne jól karbantartott golfpálya – övezi, és a mi csöppet sem mellékes: a szálloda étterme, konyhája is kitűnő.

A 7845 km² területű tartománnyal való ismerkedés már a megérkezés napjának délutánján elkezdődött. Sacile, az Avianohoz közel, attól kissé délre fekvő városka a középkorban még stratégiailag fontos kereskedelmi központ volt, a Livenza folyó ugyanis közvetlenül köti össze Velencével. Neve valószínűleg a saccellum – templomocska szóból származik. A gazdasági előnyök mellett a kellemes természeti környezet is magyarázza, hogy velencei családok szívesen építkeztek itt. Egy időben úgy is nevezték: „a Serenissima kertje". Műemlékekben gazdag. Egyik legnevezetesebb épülete a folyóparton álló Palazzo Ragazzoni, melyet feltétlenül érdemes belülről is megtekinteni.

Giacomo Ragazzoni az 1500-as évek végének egyik legjelentősebb személyisége volt. Diplomataként felkereste Katolikus Máriát, II. Fülöp spanyol, és III. Henrik francia királyt, járt Konstantinápolyban a nagyvezirnél is. A palota freskói ezeket a találkozásokat örökítik meg. Művészi színvonalukról talán elegendő annyit mondani, hogy készítőjük; Francesco Montemezzano, Veronese iskolájának volt tagja. A termeket egykor Mária Terézia is meglátogatta és az 1809. április 16-i csata előtt Napóleonnak is itt volt a főhadiszállása! Az épületben ma hangversenyeket és konferenciákat tartanak.

Szépséget nem csak a palotában találunk. Ha követjük egy darabon a meglehetősen szeszélyes kanyargású folyócskát, két kisebb szigetre és tizennégy hídra bukkanunk. A város kereskedő jellegét napjainkig megtartotta. A főteret szegélyező árkádos kereskedőházak földszintjén volt az üzlet, az első emeleten laktak a tulajdonosok, a másodikon voltak a raktárak. Ha elfáradtunk a sétában, térjünk be a leszármazottak ma működő boltjainak egyikébe egy jó, élénkítő kávéra. Találunk olyan helyet, ahol tizenöt különböző kávé közül választhatunk. Kapható arab, dél-amerikai, vagy akár koffeinmentes is. A legdrágább a jamaicai.

Sacile másik nevezetessége a San Nicolo Dóm. Itt is, mint a legtöbb olaszországi templomban, akár órákat is eltölthetünk, gyönyörködve az apró részletekben. Építése 1476-ban kezdődött és húsz évig tartott, 1496. november 6-án szentelte fel az aquileiai pátriárka. A torony tetején az angyal a széljárástól függően forog. Ha a tenger felé néz, az jó időt, ha a hegyek felé, akkor az rossz időt jelez. A nagy, háromhajós templom egy kisebbnek a helyére épült, részben annak anyagaiból. Az eredetiből egy részlet az egyik mellékoltárnál még látható. A főoltár keresztje a tizenötödik századból származik, modern hátterével mégis tökéletes egységet alkot. Ez nem is csoda, hiszen a háttérben álló freskó alkotója, az 1972-ben elhunyt Pino Casarini szinte univerzális művész volt. A huszadik századi olasz képzőművészetben egyaránt jelentős mint festő, díszlettervező és szobrász. A templom bibliai jelenteket ábrázoló bronzkapujának elkészítéséhez is ő fogott hozzá, de befejezni már nem tudta. Az 1926 és 1970 között keletkezett munkáiból a városban állandó kiállítás is látható.

Sacile a madárkedvelők körében is népszerű. A „Sagra dei Osei" Itálián kívül is jól ismert rendezvény. Az első madárkiállítást és vásárt 735 évvel ezelőtt, még 1274-ben rendezték, azóta minden évben megtartják az augusztus közepét követő első vasárnapon!

(folytatjuk)

A sorozat részei:

Egy hét – tíz város -I. rész Irány Itália! | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/33086

Egy hét – tíz város -II. rész – Találkoztam Casanovával | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/33097

Egy hét – tíz város -III. rész – Szakácsiskolától a mozaikiskoláig | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/33110

Egy hét – tíz város -IV. rész – A hagyományok szeretete – a jövő szeretete | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/33117

Egy hét – tíz város -V. rész – Kikötőtől kikötőig | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/33127