Egy Hét – Tíz Város –V. Rész - Kikötőtől Kikötőig

Aquileiaból a tenger felé folytatva az utat sok szempontból is érdekes helyre érkezünk. Néhány naptól kezdve, akár egy – két hétig is nyugodtan elidőzhetünk itt.

Grado ma már elveszítette egykori fontosságát, de nyert helyette másikat. Kitűnő nyaralóhely, elsősorban kisgyermekes családok számára ajánlható. Arany-szigetnek, Napos-szigetnek is hívják. Eredetileg ugyanis valóban sziget volt, egészen 1932-ig. Akkor építettek a városkához utat a szárazföldről. Gyönyörű mozaikkal fedett padlózatú bazilikát persze itt is találunk. A S. Eufemia a Világörökség része. A belső terét három részre osztó két oszlopsor minden darabja más. A tornya nem különálló, a csúcsán viszont ez az angyal is „szélkakas".

A város apró titkainak felfedezése közben – ha tehetjük – menjünk el a rövid hajóútra is a környező lagúnákba. Egy hatszemélyes motorcsónak bérleti díja – vezetővel együtt hatvan euró óránként. A víz még enyhe szélben is tökéletesen nyugodt, tengeri betegségtől nem kell tartani, az út teljesen biztonságos. A kijelölt hajózó útvonalat cölöpök mutatják, itt a víz sem nagyon mély. A vállalkozóbb kedvűek – ha még eddig máshol nem próbálták – a kishajó vezetésének titkaival is megismerkedhetnek.

A kizárólag egy – egy halászcsalád által lakott apró kis szigetek érdekes látványt nyújtanak. A villanyáramot itt napelemek szolgáltatják, borús időben generátor adja, a partról vezeték nincs. A kirándulást egy jó ebéd kedvéért akár meg is szakíthatjuk az egyik szigeten. Bármilyen meglepő is, nem kell semmit magunkkal hozni, piknikről szó nincs. Találunk itt igazán jó éttermet és figyelmes, udvarias kiszolgálásban lehet részünk.

A La Ravaiarina étterem magyar szemmel nézve sem nevezhető drágának, az ételárak tíz és tizenhat euró között mozognak. Kezdhetjük egy tál Szent Jakab kagylóval – kirántva. Utána makaróni jöhet – megint kagylóval – fűszerezve egy kis rákkal. Követheti pár szelet szép rombuszhal, itt a hal garantáltan csak friss lehet.

Az italok már valamivel drágábbak. Egy korsó sör – négy deci- négy euróba kerül.

Folytatva a kirándulást, a Gradóból Trieszt felé vezető úton – ha már kereszteztük az Isonzo folyót – álljunk meg néhány percre Redipuglában, a katonai temetőnél. A bejárattól jobb kézre az állóháború emlékét, a betonnal fedett lövészárkokat eredeti formájukban találjuk. A hatalmas szürke emlékmű ennél is komorabb. Százezer katona, közülük hatvanezer ismeretlen van itt eltemetve. A Sacrario Militare két részből áll, ugyanis az osztrák – magyar hadsereg halottainak külön temetője van.

Utunk végállomása Trieszt, egykor az Osztrák Birodalom, később a Monarchia legnagyobb tengeri kapuja volt. Egy kicsit Magyarország részének is számíthatott ezáltal. Szállodáinak százai közül a Grand Hotel Duchi d' Acosta különösen azért lesz jó választás számunkra, mert a tulajdonos felesége magyar! A tengerpartra nyíló Piazza Unita d' Italia hatalmas terébe torkoló egyik utca sarkán áll és nyugodtan nevezhetnénk az ellentétek szállodájának is. Monarchia-kori megjelenés, klasszicizáló berendezés ötvöződik az abszolút korszerűséggel. Masszázs-zuhanykabin és telefon a fürdőszobában, a plazma-tv-t az ágyból nézhetjük. Úszómedencéje roppant elegáns, mozaikfalú térben kapott helyet.

A szálloda mögött, alig kétsaroknyi távolságra a tizennegyedik században épült és 1937-ben feltárt, római kori amfiteátrum jól megőrzött maradványa áll. Benne ma is tartanak színházi előadásokat. Az utcák Triesztben is tiszták, sehol egy grafitti és hajléktalanok sem nyüzsögnek a turisták által látogatott helyeken. Az áruházban viszont itt is vigyázni kell! A pénztáros – ha teheti – igyekszik többet blokkolni. Nálam mintegy százötven forintnyi összeggel próbálkozott, ellenőrizzük tehát a blokkokat! Tartsuk is meg, mert előfordulhat, hogy a boltból kilépve, az utcán kéri el az ellenőrző pénzügyőr. A számlaadás kikényszerítésének egyik eszköze ez. Ha nincs, nemcsak az eladót, a vevőt is megbüntetik! Ezt a szabályt talán érdemes volna Magyarországon is bevezetni.

Trieszt mindig is multikulturális város volt és ez a mai napig jól látszik. Olvasztótégelye kultúráknak, vallásoknak, nyelveknek, népeknek. A domb tetején, az egykori római fórum mellett emelkedik a 303-ban keresztényüldözések áldozatává lett, Szent Justusról elnevezett San Giusto katedrális. Az épület eredetileg pogány istenek tiszteletére szolgált, később ókeresztény szentély lett. Mai formáját a XIV. században, két VI. századi keresztény bazilika összeépítésével nyerte el. A főhajótól jobbra álló mellékoltár fölött kitűnő állapotban maradt meg az aranymozaik. Ez az egyik legöregebb része a templomnak, a XII. században készült. Alatta a szarkofágban őrzik Szent Justus csontjait, ma ő a város védőszentje.

A fölötte emelkedő erődben múzeum van. Bemutatja, hogy a modern Trieszt születése a tizennyolcadik század közepére tehető, amikor a szerb közösségek megtelepedtek a városban. Virágkorát a Monarchia idején élte, hiszen Bécs, Budapest és Pozsony is egyaránt saját tengeri kikötőjének használta. Napjainkban várhatóan új virágkor köszönthet rá, mert ugyanezen városokból, ugyanolyan akadály nélkül jöhetnek ide az emberek, mint tették azt egykor a „boldog békeidőkben". Most már maradjon is ez így mindörökre!

A sorozat részei:

Egy hét – tíz város -I. rész Irány Itália! | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/33086

Egy hét – tíz város -II. rész – Találkoztam Casanovával | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/33097

Egy hét – tíz város -III. rész – Szakácsiskolától a mozaikiskoláig | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/33110

Egy hét – tíz város -IV. rész – A hagyományok szeretete – a jövő szeretete | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/33117

Egy hét – tíz város -V. rész – Kikötőtől kikötőig | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/33127