Egy könyv a pszichoanalízis és spiritizmus kapcsolatáról.

A spiritizmus megközelítéseiről sokat írtak a történelem során. Nem egy esetben olyan nyomokat hagyva a közösségi emlékezetben, ami valami sötét, valami homályos, valami misztikus fátyollal fedett termek képzetét idézi. Elfeledve azt, hogy a spiritizmus az emberi lélek búvárait is megérintette, és nem egy olyan jelenség máig a különböző vizsgálatok tárgyát képezi, amit tulajdonképpen nyugodtan sorolhatnánk ide. Miközben önmagában a spiritizmus talán nem is olyan sötét, nem is olyan megközelíthetetlen. Még akkor sem, ha sokszor egyfajta áltudományként kerül kezelésre.

A spiritizmus megközelítéseiről sokat írtak a történelem során. Nem egy esetben olyan nyomokat hagyva a közösségi emlékezetben, ami valami sötét, valami homályos, valami misztikus fátyollal fedett termek képzetét idézi. Elfeledve azt, hogy a spiritizmus az emberi lélek búvárait is megérintette, és nem egy olyan jelenség máig a különböző vizsgálatok tárgyát képezi, amit tulajdonképpen nyugodtan sorolhatnánk ide. Miközben önmagában a spiritizmus talán nem is olyan sötét, nem is olyan megközelíthetetlen. Még akkor sem, ha sokszor egyfajta áltudományként kerül kezelésre.

A „Pszichoanalízis és spiritizmus" című könyv bemutatójára szóló meghívót megkapva minden esetre kétségtelenül élénk várakozások ébredtek arra nézve, hogy mit lehet ebből a nézőpontból hozzátenni a témához. Mert a pszichoanalízis kapcsán a komoly, veretes tudomány képe sejlik fel, melyet olyan nevek fémjeleznek, mint Sigmund. Freud, vagy Carl Gustav Jung. S itt mindjárt könnyen kanyart is vehetnek a gondolatok, hiszen Jungtól nem is állt olyan messze a spiritizmus, és Freud-nak is van a telepátiával foglalkozó munkája. Úgyhogy, ellentétben a közgondolkodásban nem egy esetben mélyen elplántált sablonokkal, korántsem annyira egyszínű a spiritizmus és a pszichoanalízis határmezsgyéje.

Különösen akkor nem, ha történetiségében nézzük a pszichológia történetét, mint azt megtehetjük Gyimesi Júliának a Typotex Kiadó által megjelentetett könyvét kézben tartva is. Mely könyvben szép sorban bemutatásra kerülnek a pszichoanalízis tudományának klasszikusait a spiritizmushoz fűző kapcsolatok is. A könyv sötét borítója ne tévesszen meg azért senkit arra nézve, hogy egy egysíkú, mindent egy sablonba gyömöszölő könyvet fog olvasni. Még akkor sem, ha sokkal inkább egy tudományos igénnyel írt tudománytörténeti művet, és nem a hétköznapok népszerű irodalmának egy darabjával lesz gazdagabb az, aki elolvasására rászánja az időt. Az külön erénye a könyvnek, hogy a tudományos igényesség talaján állva megpróbál valamiféle rendet is teremteni a fogalmi kérdésekben. Beleértve természetesen a spiritizmust is, mint olyant. Nem megkerülve a modern okkultizmus kérdésköreit sem.

A Nyitott Műhelyben tartott könyvbemutató beszélgetés során ezek, és hasonló kérdések ugyancsak felmerültek. Mintegy összefoglalva azt a kérdéskört, hogy milyen szerepe is lehet az okkult, vagy majdnem-okkult szemléleti megközelítéseknek a psziché működésében. Elkerülve azt a csapdát, mely kétségtelenül csábító lehet a magukat a vegytiszta tudomány önjelölt apostolaiként definiáló szerzőknek, előadóknak. Megmondva és kijelölve az egyetlen érvényes irányt, mely felöl megközelíteni lehetséges egy problémát. Egy csapásra eloszlatva mindent kételyt a tudomány iránt. Meg nem egy esetben, mi tagadás, saját alkalmatlanságuk iránt is. Ilyen szempontból a kétségtelenül sokkal szimpatikusabb az a megközelítés, ha a történeti tényeket bemutatva, orientálva bár, de a végső véleményalkotás jogát a hallgatóságnak és olvasóknak, esetleg a későbbi kutatóknak meghagyva zajlik az ismeretekbe való beavatás. S mert az egyetemi oktatóként is ismert szerző ezt az utat járja, a „Pszichoanalízis és spiritizmus" című könyv bátran ajánlható olvasmány a téma iránt érdeklődőknek. Ahogy az Imágó Budapest 2011/4-es száma is, melynek tematikus szerkesztését ugyancsak Gyimesi Júlia végezte, és talán említeni sem kell, hogy a lapszám tematikája, „Pszichoanalízis és modern okkultizmus", kapcsolódik az említett könyvben feszegetett témákhoz.

Simay Endre István