Egy nyári nap – abszurd vígjáték a Pesti Magyar Színházban

Tudjuk, a most bemutatott kis abszurdot Sławomir Mrożek írta, tehát erre készüljünk, ha megnézzük az Egy nyári nap című szórakoztató produkciót.

Tudjuk, a most bemutatott kis abszurdot Sławomir Mrożek írta, tehát erre készüljünk, ha megnézzük az Egy nyári nap című szórakoztató produkciót.

A játék szerzőjéről, Mrożekről érdemes néhány szót ejteni. Lengyel drámaíró és újságíró (1930-2013) volt. 1963-tól Franciaországban élt, szatirikus rajzolóként is ismerték. Mivel a Gomulka-rendszer bírálói közé tartozott, az 1968-as csehszlovákiai megszállás után hazájában, Lengyelországban betiltották novelláit, könyveit. 1976-ban jelent meg az Emigránsok című híres drámája. 1981-ben Jaruzelski bevezette a szükségállapotot, letartóztatták a Szolidaritás mozgalom vezetőit, és betiltották a Lengyel Írószövetséget is – Mrożek minden eseményre abszurdokkal válaszolt. A diktatúra bukása után, 1990-ben visszatért Lengyelországba. 2003-ban megkapta a Francia Becsületrendet. Novellái és egyfelvonásos színdarabjai bestsellerek lettek. Minden műve provokatív: az elidegenedésről, a hatalomról, az erkölcsről és a nemiségről szól – groteszk megközelítésben, a tragikomédia eszközeivel.

Nincs ez másképp az Egy nyári nap című vígjáték esetében sem. A történet egyszerűen bonyolult: szép tengerparti üdülőhelyen, meleg napsütésben a lámpavasra akarja felkötni magát egy kopottas fiatalember (Ágoston Péter), mert életében csak sikertelenségek sorozata érte. El is mondja balsikereinek történetét, amikor mellételepszik a padra egy idősebb, testes, roppant elegánsan öltözött úr (Mészáros Máté). Úgy tesz, mintha nem hallaná szerencsétlen társa panaszait, pedig szintén öngyilkossági szándékkal jött ide, csak azt várja, hogy a másik előbb ölje meg magát. Végül kénytelenek szóba állni egymással. Az idősebb megszólítja a fiatalt: „Ön egy boldog ember, csak nem tud róla… Önben él a remény, ugye?… Magának kincs van a birtokában!" A válasz: „De nekem semmi nem sikerül". A siker csömörétől szenvedő idősebb rávágja: „…éppen ezért remélhet! Ha sikerülne, amire vágyik, akkor vége a reménynek! Így viszont van életcélja!"

Az idősebbnek csak beteljesedett sikerei vannak, nincsenek meg nem valósított álmai, ezért pisztollyal akar véget vetni az életének. Mély filozófiai gondolatokat cserélnek életről-halálról, amikor megjelenik egy csinos Nő (Járó Zsuzsa), és leejti a sálját, majd elmegy. A két férfi felkapja a fejét, már egyáltalán nem meghalni akarnak, hanem a Nőt megszerezni. Az eszközökben nem válogatnak, akár a másik kárára is tennének. A Nő a versengés tetőfokán választ közülük.

A színházi feldolgozás ragyogóan sikerült Bojtár B. Endre fordítása alapján, Cseh Judit egészen kiváló rendezésében, Fekete Györgyi kifejező jelmezeiben és díszleteivel, Duda Éva mozgásterveivel. A három színész annyira hitelesen alakítja a szerepét, mintha egyenesen a testükre szabták volna.

A színdarabot szerzője a kultúra tragikomédiájának szánta tökéletes filozófiai magyarázatokkal, de a közönség számára igen élvezetes formában.

DOBI ILDIKÓ