Egyre Gyakoribb A CO Mérgezés

Évről évre növekszik a szénmonoxid-mérgezéssel kapcsolatos esetek száma Magyarországon. Minden esztendőben legalább tíz ember veszti életét a „csendes gyilkos" miatt, pedig a szénmonoxid-mérgezés napjainkban már hatékonyan megelőzhető.

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság adatai szerint a 2012 és 2014 közötti időszakban összesen 963 szénmonoxid-mérgezéssel kapcsolatos esetet regisztráltak. Ezek következtében 965 ember sérült meg, 31 alkalommal azonban a baleset halálos áldozatot is követelt; 39 ember vesztette életét. Azért lesújtóak ezek az adatok, mert a CO-mérgezés megelőzhető.

Engem ez úgysem érint! Vagy mégis?

„Az egyik legnagyobb akadálya a balesetek megelőzésének az 'engem úgysem érhet baj' mentalitás. Dehogynem!" – sóhajt Lengyel István, a TIGÁZ-DSO Kft. szakembere. „A CO-mérgezés mindenhol bekövetkezhet, ahol nyílt égésterű gázfogyasztó készüléket használnak. Fontos tudni, hogy szénmonoxid-mérgezés nem csak gázfogyasztó készülékeknél fordulhat elő, hanem minden olyan készülék esetében, amelynek a működése során égéstermék keletkezik (többek között éghető cseppfolyós halmazállapotú anyag elégetésekor, illetve fa vagy vegyes tüzelésű kazánoknál, kandallóknál is). Ebből következően a tévhittel ellentétben nem csak télen érdemes odafigyelni."

A szén-monoxid (CO) olyan erősen mérgező gáz, amely érzékszerveink számára nem észlelhető, hiszen színtelen, szagtalan, íztelen gáz. Éppen ezért a mérgezés rendkívül nehezen észrevehető, annak tünetei könnyen összetéveszthetők más betegségekkel.

A szénmonoxid sűrűsége közel áll a levegőéhez, annál csak kicsit könnyebb. Ezért a szénmonoxid bár jellemzően felfelé száll, a levegővel kis légáramlás hatására is erősen keveredik, így helyiségen belül veszélyes koncentrációban bárhol jelen lehet. A veszélyes koncentrációjú elegy akár lebeghet is egy helyiségben belül és egy álló ember fejével egy szintben is előfordulhat, rétegződést gyakorlatilag nem mutat (plafonon nem gyűlik össze).

Mit tehetek a megelőzésért?

Az elégetett anyagtól függetlenül a szellőztetés nélküli, vagy rosszul szellőző helyiségben használt tüzelőberendezés, a nem rendeltetésszerűen működtetett tüzelőberendezés, a tüzelőberendezéssel párhuzamosan működtetett pára vagy egyéb elszívó berendezések, az eldugult, repedt falazatú égéstermék elvezetők mind-mind égéstermék visszaáramlást okozhatnak, amelynek egyenes következménye lehet a szénmonoxid-mérgezés.

„A balesetek megelőzéséért úgy tehetünk a legtöbbet, hogy a tüzelőberendezés (legyen az gáz, cseppfolyós vagy szilárdtüzelésű) tervezésével, kivitelezésével és üzembe helyezésével minden esetben jogosult szakembert bízunk meg, valamint odafigyelünk a készülék a kémény és a levegő utánpótlás rendszeres ellenőrzésére, karbantartására is" – mondja Lengyel István.

Sajnos sokak számára jelentéktelennek tűnik, de a lakás megfelelő levegő utánpótlása szintén kulcskérdés. Ennek hiányában tüzelőanyagtól függetlenül a tüzelőberendezések működésük során elhasználják a helység levegőjét, így egy idő után nem biztosított a megfelelő mennyiségű oxigén, ami tökéletlen égéshez és CO keletkezéshez vezet, vagy rossz tervezés, kivitelezés illetve a rendszeres karbantartások és ellenőrzések elmaradása esetén az égéstermék visszaáramlik a helyiségbe, és így nő a szénmonoxid megjelenésének veszélye. Ennek elkerülése érdekében rendszeresen szellőztessünk, mindig hagyjuk szabadon a szellőzőrácsokat, tartsuk tisztán a levegő beeresztő nyílásokat. Tudnunk kell, hogy a pára- és szagelszívók kéményes készülékeknél (tüzelőanyagtól függetlenül) képesek az égéstermék normális áramlását megváltoztatni és az égésterméket visszaszívni a lakás légterébe, amely miatt CO vagy CO₂ mérgezés[1] következhet be. Ezért azon lakásokban ahol például kéményes gázfogyasztó készülék működik pára- vagy szagelszívót csak jóváhagyott gázterv birtokában, az abban foglaltak betartása mellett lehet felszerelni.

Nagymértékben növelhető a biztonság, ha zárt égésterű (gáz vagy akár szilárdtüzelésű) tüzelőberendezést üzemeltetünk. Azonban ezen típusú berendezés esetében sem elhanyagolható a rendszeres ellenőrzés különös tekintettel az égéstermék elvezető tekintetében.

Ha minden óvintézkedést megtettünk, tehát a berendezéseinket, épületgépészeti rendszerünket műszakilag megfelelő, rendszeresen karbantartott állapotban tudjuk, biztosított ezek levegő utánpótlása, tisztában vagyunk az együtt üzemeltetés veszélyeivel, valamint beengedtük a kéményseprőt a lakásba, akkor biztonságban tudhatjuk magunkat, szeretteinket és háziállatainkat. Fokozhatjuk biztonságunkat szénmonoxid-érzékelő felszerelésével, de figyelni kell, mert nem mindegy, hogy hova helyezzük az érzékelőt. Erre vonatkozóan az érzékelők gyártói támpontokat adnak a használati útmutatóban. Fontos, hogy az érzékelők időszakos ellenőrzése (kalibrálása) a gyártói ajánlásoknak (amely szintén a használati útmutatóban található) megfelelően elvégzésre kerüljön, illetve a gyártói élettartamon túl ne használjuk az érzékelőt.

Tavaly azokban a lakásokban, ahol volt CO-érzékelő, egyáltalán nem történt haláleset – olvasható az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság weboldalán.

„Bár a szénmonoxid-érzékelők használata jelenleg kizárólag új építésű ingatlan és a helyiség légterétől nem független, nyitott égésterű tüzelőberendezés esetében kötelező, de miután életet menthet, mindenképpen ajánlott egyéb esetekben is. Az érzékelők kiválasztásánál ugyancsak körültekintőnek kell lennünk, hiszen a nem megfelelő érzékelő hamis biztonságérzetet kelthet bennünk, ami szintén veszélyezteti az életünket" – javasolja Lengyel István.

www.mindentafoldgazrol.hu

[1] A szén-dioxid okozta mérgezés tünetei: míg a szén-dioxid alacsony, 4-5%-os koncentrációban a légzőközpont működését serkenti (gyakoribb, mély lélegzetvételek), magasabb töménységben, 20% felett pedig a légzőközpontot bénítja, vagyis légzésleállást okoz. A gyakorlatban ugyan a szénmonoxid hatása a meghatározóbb, de a széndioxid mérgezés sem elhanyagolható, és sokszor együttes hatás is fellép.