Eltűnnek a Természettudományos tanárok: Az ELTE Fizikai Intézet Professzori Tanácsának állásfoglalása tanárképzés helyzetéről

Magyarország gazdasági felemelkedése elképzelhetetlen eredményes természettudományos és műszaki oktatás nélkül. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy elegendő számú jól képzett természettudomány szakos tanár lépjen a pályára.

Magyarország gazdasági felemelkedése elképzelhetetlen eredményes természettudományos és műszaki oktatás nélkül. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy elegendő számú jól képzett természettudomány szakos tanár lépjen a pályára.

Ezzel szemben aggodalommal tapasztaljuk, hogy a természettudományos tanárképzés a három éve bevezetett Bologna-rendszer hatására végveszélybe került. A 2009/2010 tanévben 24 természettudományos tanárképzést választó hallgató iratkozott be az egész országban, miközben a nyugdíjba menők száma évente 6-700. Ezek a létszámok nem tekinthetők az első év átmeneti zavarainak. A természettudományos tanárképzés teljes elhalásának megakadályozására és az eredményes tanárképzés biztosítása érdekében javasoljuk, hogy a matematika (informatika)-természettudomány, természettudomány-természettudomány (pl. fizika-kémia) szakpárok kerüljenek vissza az egyívű, osztatlan ötéves képzésbe.

Részletes állásfoglalás:

            Magyarország gazdasági felemelkedése elképzelhetetlen eredményes természettudományos és műszaki oktatás nélkül. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy elegendő számú jól képzett természettudomány szakos tanár lépjen a pályára. Ezzel szemben aggodalommal tapasztaljuk, hogy a természettudományos tanárképzés a három éve bevezetett Bologna-rendszer hatására végveszélybe került. A tények: a 2009/2010 tanévben a IV. évfolyamra (a mesterképzés első évfolyamára) nappali tagozaton főszakosként biológiából 9, fizikából 4, kémiából 1, környezettanból 0, informatikából 10 tanárképzést választó hallgató iratkozott be az egész országban. Két év múlva tehát legfeljebb ennyi frissen végzett természettudományos szaktanár hagyhatja el az egyetemek falait, miközben a nyugdíjba menők száma évente kb. 6-700. Ugyancsak riasztó, hogy ezek a létszámok nem tekinthetők az első év átmeneti zavarainak. A következő két év adatai már ismertek, hiszen a szakirányú jelentkezések már az alapképzés első éve után megtörténnek. A matematika tanár szak helyzete ez évben még nem annyira súlyos, mint a természettudományoké (az országos létszám jelenleg 40). Nem kevésbé aggasztó viszont, hogy a létszám a következő két évben monoton csökkenő, az ELTE-n például három év alatt 42%-ára esett vissza a matematika tanári szakirányra jelentkezők száma.

            A természettudományos tanárképzés nehéz helyzete számos okra vezethető vissza, de a három éve bevezetett Bologna-rendszer az, mely a fenti számokkal jellemzett végveszélybe sodorta a képzést. (Az ELTE-n a Bologna-rendszer bevezetése előtti években, az ötéves képzésben tanár szakos diplomát szerzők száma csak fizikából is meghaladta évente a 20 főt).  

      A Bologna-rendszer tanárképzést érintő hátrányos vonásai: 

• – Tanárszakra érettségi után azonnal nem lehet jelentkezni (tanárképzés csak mesterképzésben létezik), és úgy tűnik, hogy a hallgatókat a tanári hivatás felé orientáló tárgyak nem tudják betölteni szerepüket.
• – Az alapszakos hallgatók az első év elvégzése után jelezhetik tanári érdeklődésüket, s ezután fő (major) és mellék (minor) szakot kell választaniuk, nem beszélve a pedagógia tárgyakról. Innét kezdve számukra nincs visszaút, mert a BSc képzés végén hátrányban vannak (az esetleges álláskeresési vagy MSc felvételi versenyben) többi alapszakos kollégájukkal szemben, akik csak egy szak tárgyait hallgatják.
• – A mester szinten egyetlen, „egységes" tanár szak létezik, 129 különböző tanári modullal. Mivel a mellékszak az alapszaknak csak kevesebb, mint 1/3 részét fedi le órákkal, a hallgató a minor szakjában rendszerint a szokásos szemléletet sem tudja kialakítani. Ezt a hátrányt a mesterképzésben megjelenő többletórák sem tudják pótolni, mivel túl későn érkeznek, s számuk sem elegendő az általános pedagógia tárgyak túlsúlya miatt. A képzés szakmai szempontból tehát erősen aszimmetrikus, s végülis egyszakos tanárok kibocsátására vezet.
• – A tanárképzés a 4 féléves, 120 kredites természettudományos mesterképzésekkel szemben 5 félév (150 kredit megszerzése) után ad csak diplomát, ráadásul a tervezett rezidens képzés módja még jelenleg sem rendezett.

  A természettudományos tanárképzés teljes elhalásának megakadályozására és az eredményes tanárképzés biztosítása érdekében javasoljuk, hogy a matematika (informatika)-természettudomány, természettudomány-természettudomány (pl. fizika-kémia) szakpárokat kezeljük önállóan akkreditálandó szakokként, vegyük ki a Bologna-rendszerből és egyívű, osztatlan ötéves képzésbe tegyük át. Bajorországban nemrég tértek vissza erre a rendszerre.  (A természettudomány-egyéb szakpárok maradnának a mostani rendszerben.) Az egyetemek az egyívű képzés hatékony lebonyolítására jelenleg még képesek, így a természettudomány iránt érdeklődő, a tanári hivatás iránt elkötelezett hallgatók jól átlátható rendszerben tanulnának, s mindkét szakjukon egyenértékű, színvonalas képzésben részesülnének. Ezek az intézkedések mindenképpen kiegészítendők az említett szakpárokat választókat kiemelten támogató ösztöndíj-rendszerrel, és a természettudományi tanári hiányszakok kiemelt pótlékú javadalmazásával.

Az ELTE Fizikus Professzori Tanácsa, amely 42 akadémikusból, illetve akadémiai doktorból áll, legutóbbi ülésén állásfoglalást fogadott el a természettudományos tanárképzésről. A sürgős változtatásokat szorgalmazó dokumentumot eljuttatták az MTA elnökéhez. Pálinkás József teljes mértékben támogatja az ELTE Fizikus Professzori Tanácsának állásfoglalását.