Valódi párbeszédet kezdeményező szakmai tanácskozás-sorozatot indított el az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2008-ban Emberi méltóság – korlátok nélkül címmel, amely a hajléktalan emberek jogainak hatékonyabb védelmét és az emberi méltóságon alapuló megoldási javaslatok koordinálását tűzte ki célul.

  Valódi párbeszédet kezdeményező szakmai tanácskozás-sorozatot indított el az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2008-ban Emberi méltóság – korlátok nélkül címmel, amely a hajléktalan emberek jogainak hatékonyabb védelmét és az emberi méltóságon alapuló megoldási javaslatok koordinálását tűzte ki célul.

A szakmai programba bevont állami és társadalmi szervezetek, jogvédők és jogalkalmazók számára megfogalmazott, és első helyen deklarált alapjogi tézis az emberi méltósághoz való jog, mely mindenkit egyformán megillet. Ebben a programban elsőként a hajléktalan lét problémáit és gondjait vette számba a biztos a tavasszal tartott szakmai fórumon, a második műhelybeszélgetés a hajléktalanná válás körülményeit és a megelőzés lehetőségeit vette számba. A munka harmadik, lezáró eseménye, amelyen a lehetséges megoldásokat, kiutakat, hazai és nemzetközi tapasztalatokat összegző, november 17-i záró tanácskozás volt.

A program zárórendezvényén részt vettek állami intézmények, a hajléktalan-ellátás hivatásos és civil szervezeteinek vezetői. A záródokumentum aláírói között volt a kezdeményező Szabó Máté ombudsmanon kívül Kórozs Lajos, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára, Vecsei Miklós, a Hajléktalanokért Közalapítvány elnöke és Pelle József, a Budapesti Módszertani Szociális Központ igazgatója.

Záródokumentum

A résztvevők egyetértenek abban, hogy az államnak jelentős energiát – figyelmet és forrást – kell fordítania a megelőzésre. Ez a megoldás hatékonyabb és olcsóbb, mint a már kialakult hajléktalanság kezelése. A csatlakozók egybehangzó állásfoglalása szerint határozottan fel kell lépni a megbélyegzés, az előítéletek ellen, s szankciók helyett meg kell találni az együttműködés formáit, ahol az állam – a civil szervezetekkel karöltve – a bajba jutott emberek szövetségeseként lép fel.

    A résztvevők ugyancsak megerősítik, hogy a megoldás összetett, melynek azonban hosszú távon is fenntarthatónak kell lennie. Léteznek jó példák, működő rendszerek: egyes esetekben a törvényi szabályozás tud segíteni, máshol inkább jogtudatosításra, ügyfélbarát eljárásra, kreatív megoldási modellekre van szükség. A hajléktalanná válás hatékony megelőzését elsősorban nem a forráshiány hátráltatja, hanem a társadalmi előítélet, és kirekesztés problémája. Ezért szüntelen társadalmi és szakmai párbeszédre van szükség, amelyben egyetértésnek kell születni az alapjogok, az emberi méltóság védelme érdekében.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a csatlakozók

– Tárgyalást folytatnak vagy kezdeményeznek a civil szervezetek és a szociális szakma, a rendőrség, a mentőszolgálat, az egészségügyi ellátók, a gyermekvédelem és a bankszövetség képviselőivel a krízishelyzetben elfogadható helyzetmegoldások összehangolása érdekében.

– Támogatják a szociális bérlakások rendszerének bővítését, az otthonteremtési és albérleti támogatások fejlesztését, a munkaerő piacra való (re)integrációhoz szükséges szakképzettség megszerzésének programjait.

– Kijelentik, hogy semmilyen politikai szándék nem hozhatja az önkormányzatokat olyan helyzetbe, hogy rászoruló polgárairól pusztán finanszírozási, esetleg ideológiai okok miatt, vagy egyszerűen megfelelő adatok hiányában ne tudjanak, vagy ne legyenek képesek gondoskodni.

– Megállapítják, hogy az integráció (visszavezetés) lehetősége olyan alternatív gondolkodást feltételez, melyből egy valóban toleráns, alkotmányos értékrenden nyugvó, hosszú távú megoldás modellezhető.

– Hangsúlyozzák, hogy az utcán élő ember alapvető jogai nem szűnnek meg az otthontalanná válással, az vállalt törvényen kívüliség nem jelent egyúttal alapjogvesztést.

A Szociális Charta – Emberi méltóság – Korlátok nélkül elnevezésű dokumentum első aláírójaként az állampolgári jogok országgyűlési biztosa elsőként hívta, – és következetesen továbbra is hívja – csatlakozásra a hajléktalan emberek érdekében tenni tudó állami, önkormányzati vezetőket, és a tudomány jeles képviselőit.