2024.március.28. csütörtök.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

Erdő Péter bíboros Magyarország hercegprímása 2011 Karácsonyán elmondott szentbeszédei – teljes szöveg

12 perc olvasás
<p><span class="inline inline-left"><a href="/node/56832"><img class="image image-thumbnail" src="/files/images/erdopeterMti.thumbnail.jpg" border="0" alt="Erdő Péter - MTI Fotó: Koszticsák Szilárd" title="Erdő Péter - MTI Fotó: Koszticsák Szilárd" width="66" height="100" /></a><span style="width: 64px" class="caption"><strong>Erdő Péter - <font size="1">MTI Fotó: Koszticsák Szilárd</font></strong></span></span></p><p>Ritkán fordul elő, hogy a magyar Római Katolikus Egyház feje Erdő Péter napi gazdasági kérdésekben is állást foglalt. Most ezt tette a karácsonyi istentiszteletek kapcsán. Ezért szószerinti leiratban közöljük az esztergomi bazilikában a karácsonyi misén elmondott homiliáját, és a dudapesti Szent István Bazilika éjféli miséjén elmondott prédikációját.

erdő péter - mti fotó: koszticsák szilárdErdő Péter – MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Ritkán fordul elő, hogy a magyar Római Katolikus Egyház feje Erdő Péter napi gazdasági kérdésekben is állást foglalt. Most ezt tette a karácsonyi istentiszteletek kapcsán. Ezért szószerinti leiratban közöljük az esztergomi bazilikában a karácsonyi misén elmondott homiliáját, és a dudapesti Szent István Bazilika éjféli miséjén elmondott prédikációját.

erdő péter - mti fotó: koszticsák szilárdErdő Péter – MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Ritkán fordul elő, hogy a magyar Római Katolikus Egyház feje Erdő Péter napi gazdasági kérdésekben is állást foglalt. Most ezt tette a karácsonyi istentiszteletek kapcsán. Ezért szószerinti leiratban közöljük az esztergomi bazilikában a karácsonyi misén elmondott homiliáját, és a dudapesti Szent István Bazilika éjféli miséjén elmondott prédikációját.

Erdő Péter bíboros karácsonyi homíliája

2011. 12. 25. 15:24 -Elhangzott az Esztergomi bazilikában, 2011. december 25-én.

(Jn 1,1-18)

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige" – így olvassuk Szent János evangéliumának előbeszédében. Karácsony napjának éjféli- és reggeli miséje Jézus betlehemi születését és a pásztorok hódolatát állítja a középpontba. Az ünnepi szentmise Szent János evangélista szavaival, korábbról kezdi a betlehemi gyermek születésének történetét. Kezdetben már volt az Ige. Nem kezdetkor lett, nem a világmindenség létbe robbanásának energiával telt titokzatos pillanatában, a mindenség részeként jött létre. Hanem megvolt. Már benne volt a kezdetben. Nem a teremtett világnak volt a része, hanem alkotóként vett részt a teremtés művében. Tehát Istennél volt és Isten volt. Ő az a világosság, mely lelki, szellemi értelemben minden evilági fény előtt és mindörökké világít. Ő ragyog a semmi sötétségében mint élő és létező, ő fénylik aztán a teremtés óta a tudatlanság és a bűn sötétségében. Az ő isteni léte, mindentudása és szeretete besugározza a létező világot.

2. Isten létének végtelen magasabbrendűsége azt az érzést kelti minden idők emberében, mintha ő nagyon távol lenne, talán fönn az égben. Talán a csillagokon túl. De karácsonykor, a megtestesülés nagyszerű tényében Isten megmutatta, hogy itt van közöttünk. Beteljesedett az ószövetségi jóslat. Emánuelnek fogják hívni, ami annyit jelent: velünk az Isten. Jézus Krisztusban tehát egységre lép egymással teremtő és teremtmény. Felmagasodik emberségünk, mert az alkotó Isten egy emberben érintkezik és kapcsolódik össze a világgal.

Méltán mondja Nagy Szent Leó karácsonyi beszédében, hogy ennek az ünnepnek a fényében fel kell ismernünk keresztényi méltóságunkat. Hiszen ha a keresztségben Krisztusba öltöztünk, beléptünk emberként az Isten életébe, aki Krisztusban vette fel az emberi természetet. De helyesen állapítja meg Giustiniani Szent Lőrinc velencei pátriárka is, hogy minden embernek, magának az emberi mivoltnak a méltóságát is a megtestesülés világosságában fedezzük föl igazán. Nem csupán szenvedő alanyai vagyunk életünk történetének. Nem rövid epizód az életünk és a történelmünk a teremetett világ erőinek játékában. Hanem rányílik a szívünk, rányílik az egész létünk Isten életének örökké tartó boldogságára.

3. Isten irántunk való szeretetből testesült meg. Az ő szeretete nem emberi szeretet, mely csak feltekint a tökéletességre, hanem szuverén teljességének kifejezése. Jézus „Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget" (Zsid 1,3).

Miért öltött emberi testet az Isten? – Hogy mi isteni életre születhessünk újjá! Ahogyan a mai evangélium mondja: „Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek. Azoknak, akik hisznek benne" (Jn 1,12). De miért szeret ennyire az Isten? Miért pont az embert szereti ennyire? „Aki Istennel kapcsolatban szeretetről beszél, nagy titokról beszél – bízvást elmondhatjuk, hogy ez minden keresztény titok gyökere. Isten szeretetében elhatározta, hogy az ember és az ember világa fontos legyen neki. Olyan fontos, hogy Isten számára ebből sors lesz – ha egyáltalán szabad ezt a szót arra alkalmazni, aki lényegénél fogva ura az eseményeknek. Isten ilyen sorsot alkotó szeretetének és komolyságának kinyilatkoztatása Jézus Krisztus és mindaz, ami vele történt" .

4. Ilyen megrendítő és felmérhetetlen jelentése van annak, hogy Isten Jézus születésével sorsközösséget vállalt velünk. Ha ebbe belegondolunk, a saját kisszerűségünktől szinte fuldokolva kérdezzük: akkor mit tehetünk? Hogyan válaszolhatunk neki? Jézus maga adja meg a választ, mégpedig sokszor földi működése során. „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek". Az utolsó ítéletről szólva részletezi is: „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, ruhátlan voltam és felöltöztettetek, beteg voltam, börtönben voltam és meglátogattatok". Az utolsó vacsorán pedig, a lábmosás után, ünnepélyesen jelenti ki: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 13,34). Nincs tehát lakás nélküli család, hogy ne a szent családot kelljen látnunk benne. Nincs éhező vagy fázó gyerek, hogy ne Jézust juttatná az eszünkbe. Nincs fogoly, nincs ártatlanul bántalmazott, rágalmazott vagy gyalázott ember, hogy ne az ő képét ismernénk fel benne.

Ezért hát a karácsonyi ajándék. Ezért igyekszünk ügyetlenül és botorkálva legalább a fa alá tett csomagokkal kifejezni, hogy mi magunk is megajándékozottak vagyunk, hogy Jézus születése óta mindenkinek tartozunk a szeretettel. De ne áltassuk magunkat! A szeretet nem csak arra kötelez, hogy megvegyük, ami az üzletben kapható. Figyelni kell a másik emberre, tisztelni kell akkor is, ha szenved, akkor is, ha beteg, akkor is, ha haldoklik, akkor is, ha fogyatékkal él. Jézus keresztjére Pilátus egy egész nép iránti megvetésből íratta a bűnét: „a zsidók királya". Szörnyű lenne, ha nem úgy tekintenénk a népeket, ahogyan Isten néz minket: megmagyarázhatatlan, viszonozhatatlan, sorsközösséget vállaló szeretettel. Ha manapság néha olyasmit kezdünk el hallani, hogy ez vagy az a szomszéd nép mint közösség felelős a mi bajainkért, sőt ha elhangozhat a tömegtájékoztatásban is olyasmi, hogy ez vagy az a nép hitványabb, bűnösebb, akkor hasadjon meg a szívünk, kiáltva tiltakozzon bennünk az emberség, mert képmásában, az emberben is lehet káromolni és gyalázni a Teremtőt. A karácsony üzenete hatalmasabb minden ostobaságnál, minden kétségbeesésnél, minden bosszúnál. A szeretet nem csupán kellemes érzelem. Arra kötelez bennünket, hogy osztozzunk Isten titkában, Jézus Krisztus drámájában, aki a keresztről is a megbocsátást hirdeti.

5. Isten a maga teljességéből részesít minket, kegyelmet kegyelemre halmozva. Ez a karácsony nagy üzenete. A szeretetnek ez a megrendítő titka messze felülmúl minden földi aggodalmat, minden anyagi nehézséget és bizonytalanságot. Hozzon hát békét és derűt ez a karácsony. Adjon erőt, adjon bizalmat, mert velünk az Isten. Ámen.

 

Erdő Péter bíboros karácsonyi, éjféli misén mondott szentbeszéde

2011. 12. 25. 15:02 – Elhangzott a budapesti Szent István-bazilikában, 2011. december 25-én.

(Lk 2,1-14)

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek". Békesség az embereknek, akiket szeret az Isten. Ezt hirdetik a mai evangéliumban az angyalok, ezt a békességet hozta meg Jézus Krisztus, aki a betlehemi istállóban született a világra. „Nekünk adatott, nekünk született Szűz Máriától" – énekli az ünneplő Egyház. Milyen békességet adott Jézussal nekünk az Isten? És milyen a mi életünk itt, Európában, Magyarországon, 2011 karácsonyán ennek a békességnek a tükrében?

2. Az angyalok kiáltása kijelentő módban van. Nem vágyat, nem felszólítást fejez ki, nem azt mondja, hogy legyen dicsőség az Istennek és legyen béke a földön az embernek, hanem megállapítja, kihirdeti Isten dicsőségét és a földön a békét. Annak az értelmét árulják el az angyalok, ami Jézus születésével megtörtént. Ennek a gyermeknek a születése megvalósítja, jelenvalóvá teszi Isten dicsőségét és a békét. A mai szentmise kezdőénekében ezt halljuk: „Ma szállott közénk a mennyből az igazi békesség".

A dicsőség az angyalok szózatában nem csak az Isten ragyogását jelenti, amiről az Ószövetség oly sokszor beszél fényhez hasonlítva a világító, éltető isteni létezés kisugárzását. Hanem jelenti ez a dicsőség Isten személyes cselekvését is, amely arra indítja a teremtett világot, hogy dicsőítse őt. Isten saját dicsősége minden elismeréstől független, örök valóság. De itt, most az emberiség is különlegesen, teljesen, szívéhez közelálló módon ismerheti meg Istennek ezt a nagyszerűségét. Karácsonykor Isten „a mi szívünket is megvilágosította, hogy (…) dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk" (2Kor 4,6).

A békesség legnagyszerűbb értelme a Bibliában az, hogy benne találkoznak a messiási idők összes értékei és áldásai. Ebben a békében jelen van a bűnök bocsánata, és Isten Lelke, mint a legnagyobb ajándék. A béke tehát közel áll a kegyelem valóságához. Ezért is köszönti így Szent Pál apostol a római keresztényeket: „Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől!" (Róm 1,7) Több ez a béke, mint a háború hiánya. Több, mint a polgárháborúk és a belső konfliktusok megoldása. Ez a béke azt jelenti, hogy helyreállt bennünk a harmónia, a gyermeki bizalom Isten iránt, vagyis szívünkbe költözött az üdvösség . „Megigazultunk a hit révén, békében élünk az Istennel Urunk, Jézus Krisztus által" (Róm 5,1). Ez az igazi béke pedig maga Jézus Krisztus: „Ő a mi békességünk" (Ef 2,14).

Isten előbb szeretett minket. Tőle indul minden kezdeményezés. Ő a mindenség alkotója. Az ő tervében szerepelt az emberiség megváltása is. Mégis, amikor Jézus Krisztust adja a világnak, ezzel különösen is jóindulatába, isteni életének közösségébe hívja az emberiséget. A karácsonyi szózat ezért mondja, hogy Jézus születése békesség az embereknek, akiket szeretetébe fogadott az Isten. Az Istennel való békét és az emberek közötti megbékélést nem csak azoknak kínálja fel a Mindenható, akik már bizonyították: ők maguk jót akarnak. Isten szeretete még ennél is tágasabb. Ő mindenkit szeret, mindenkit arra hív, hogy fogadja el a békét, amely Krisztusban eljött közénk. Ha eddig gyűlölködtünk is, ha úgy éreztük is, hogy meg kell torolnunk a rajtunk esett sérelmeket, ha ostoba keserűséggel egész közösségeket mertünk is hibáztatni a magunk bajáért, még mindig van remény a számunkra. Isten szeret minket, és meghív a megbékélésre.

3. De ehhez az kell, hogy fogadjuk is el a békét, amelyet a betlehemi gyermek hozott el nekünk. Jézus Krisztus volt az, aki „értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által gazdagok legyünk". Ő volt az, akinek az emberiség még lakást sem adott, mégis mindnyájunkat örök otthonba hív. Ő volt az, akihez a napkeleti bölcsek – vagy ahogyan hagyományosan mondani szoktuk, a háromkirályok – messze keletről látogattak el, hogy személyükben megmutassák: Jézus nem csak a választott nép öröme, hanem az egész emberiség sóvárgásának beteljesítője is. Benne nincs zsidó vagy pogány, rabszolga vagy szabad ember, férfi vagy nő, mert ő mindenkit az örök boldogságra hívott.

4. Isten dicsősége – béke az emberiségnek. Hálásak vagyunk-e Istennek, tudjuk-e dicsérni őt? Történelmi, anyagi, természeti nehézségek idején sok ember szívét eltölti a keserűség. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy már az is Isten ajándéka, ha valami fáj, valamiért szomorúak vagyunk vagy valamiért aggódunk. Mert ez azt jelenti, hogy létezünk. Azt jelenti, hogy vágyunk a szépre és a jóra, hogy emlékezünk rá, hogy talán remélhetjük is. Az élet Isten ajándéka. Az ő ajándéka a világ és az ő ajándéka az emberi értelem. Képesek vagyunk visszatekinteni Istenre, válaszolni neki. Elfogadni meghívását a párbeszédre. Felismerni őt, rádöbbenni, hogy nekünk, embereknek különleges hivatást adott. Földi életünk után örök életre és boldogságra hív. Ebben a távlatban mindennek lehet értelme. Még a szenvedésnek is. És minden remény indokolt. Mert minden reménység – ha a hit és a szeretet járja át – előbb-utóbb beteljesül. Ne hagyjuk hát, hogy úrrá legyen rajtunk a csüggedés! Ne hagyjuk, hogy megrémítsenek pénzügyi adatok vagy statisztikák! Ne essünk kétségbe azon sem, ha az ilyen válságok talán annak a jelei, hogy mai életmódunk felemészti a föld erőtartalékait. Isten távlatában értelme van a történelem minden pillanatának. Nem önzésből, de szeretetből kell megoldást keresni földi gondjainkra.

A karácsony különös fénnyel világítja meg a családot is. Jézus családban akart születni. Családban akart nevelkedni. Ez a legalapvetőbb, a legfontosabb emberi közösség. Itt tanuljuk meg, hogy bízhatunk egymásban, itt tanulunk meg egymásra ráfigyelni, itt leszünk képesek egymást elfogadni. Lehet, hogy családot vállalni életre szóló feladat. Lehet, hogy családot felnevelni nehéz. De jó családban a szülők is nap mint nap látják maguk előtt a jövő nemzedéket. Rádöbbennek arra, hogy a felnövekvő ember több, mint a saját igyekezetünk, a saját áldozatunk. Az ember gyermeke Istenhez kapcsol minden nemzedéket. Benne van a múlt és a jövő, olyan méltóság ragyog fel a szemében, ami nem pusztán tőlünk való. Boldog az, aki a napi gondok közt is élete értelmét látja maga előtt.

5. Jézus nem elégedett meg azzal, hogy nagylelkű adakozó módjára szeressen minket. Ő sorsközösséget vállalt velünk. Elfogadta értünk még a szenvedést és a halált is. Születésének, megtestesülésének titka eltölt minket szeretettel. Bizonyosságot önt belénk arról, hogy megszabadulunk, hogy üdvözülünk, hogy örökre boldogok leszünk. Közelsége bizalmat ad, bizalmat a jelenben és a jövőben, a világban, mert mögüle a találékony és irgalmas Teremtő – homlokát ráncolva tán, de mosolyogva – szeretettel tekint le ránk. Neki jár, övé a dicsőség, nekünk, embereknek pedig békesség legyen, mert ő mindnyájunknak jót akar. Mi is, akármilyen nehéz is, mi is szeressük egymást, és akkor béke lesz velünk! Ámen.

(Magyar Kurir/MTI)

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.