Ereje teljében

3 perc olvasás

2018.március.19. hétfő. EuroAstra - Petrásovits Zoltán

Bogányi Tibor

Várdai István és Bogányi Tibor várja a közönséget a Pannon Filharmonikusok márciusi koncertjén a Müpában.

A Pannon Filharmonikusok Müpában futó koncertsorozatának utolsó előtti állomásán olyan műveket hallgathat meg a közönség, melyek mindegyikéből árad a zeneszerzők alkotói energiája. Mindezt olyan művészek közvetítésével, akik képesek ezt az energiát a közönségnek is átadni. Várdai István hazánkban ritkán hallható William Walton-versenyművet ad elő egy különleges Stradivari-csellón. A március 23-i hangversenyen a Pannon Filharmonikusokat a zenekar vezető karmestere, Bogányi Tibor dirigálja.

Az est szólistája, Várdai István a szó valódi értelmében világsztár, ereje teljében – kapkodnak érte a hangversenytermek, több időt tölt repülőn, mint itthon, viszi a magyar muzsikusok hírét a nagyvilágba. Koncertjein egy igazi ritkaságon, egy 1673-as Stradivari-csellón játszik, melyet korábban Jacqueline du Pré és Lynn Harrell szólaltatott meg. A világon mindössze 65 Stradivari-cselló van, így valóban különleges élményt nyújt látni és hallani ezt a hangszert, melyen most William Walton Gordonkaversenye szólal meg:

„Ez egy nagyon ritkán játszott remek versenymű, amit már régóta terveztem megtanulni, jó kihívás, mert technikailag és zeneileg is megpróbálja az előadót. Pár áthallást lehet benne találni Prokofjev zenéjéből, de összességében nagyon szuverén zene. Walton 1. Szimfóniáját hallgattam éppen, amikor eszembe jutott, hogy jó lenne bővítenem a repertoáromat ebbe az irányba is.”

Várdai színpadra lépése előtt Edward Elgar Győzelmi induló a Caractacus című kantátából című művet adja elő a pécsi együttes, majd a szünet után Rimszkij-Korszakov elbűvölő, csodálatosan hangszerelt Seherezádéja csendül fel a Müpa hangversenytermében, az est zárásaként.

Az E.ON támogatásával megvalósuló Energiaáramlás évad koncertsorozatán a Müpa közönsége olyan kivételes művészeket hallhat és láthat a színpadon, akik képesek bánni a zene energiájával. Várdai István ugyancsak megtapasztalta már a flow-élményt a játéka során, amelyről a következőképpen fogalmazott:

„Azt hiszem néha, amikor sikerül igazán elmerülni az előadásban, akkor valamilyen önkontroll kikapcsol bennem és olyan, mintha a zene folyamata irányítana. Talán ez lehet a flow-élmény. (…) Az biztos, hogy egy csomó zavaró faktort el kell ehhez engedni, nem szabad, hogy eltereljen a hibáktól való félelem, bíznom kell magamon kívül a kollégákban, a felkészültségünkben, a közönség figyelmében.”

Műsor: