„Erősebb Hidat építünk” – Beszéd A Corvinus Egyetemen

Az alábbiakban COLLEEN BEL az USA Budapesten akkredittál nagykövetének beszédét közöljük szószerinti fordításban, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetemen mondott 2015. október 28.-án. A beszéd az USA hivatalos álláspontját képviseli.

Görög rektorhelyettes úr, nagyon köszönöm a szíves bemutatást, és köszönetemet fejezem ki a Corvinus Egyetemnek, e mai esemény szervezőjének és házigazdájának. És diplomata kollégáimnak, a magyar kormány képviselőinek, üzleti vezetőknek, a Corvinus munkatársainak, tudósainak és diákjainak, barátainknak az Amerikai Kuckóból, hölgyeim és uraim, köszönöm valamennyiüknek, hogy eljöttek. Megtiszteltetés számomra, hogy ma ezen az egyetemen beszélhetek Önöknek. Tudom, hogy a Corvinus az egyik legtiszteletreméltóbb egyetem Magyarországon – Corvinus Mátyásról, a nagy államférfiról kapta a nevét. Ő hozta el Magyarországra a reneszánszot, amikor a modern gondolkodók humanista értékeit bevezette ebben a középkori királyságban. Helyénvaló, hogy ma este ezen az egyetemen gyűltünk össze, hogy olyan, mindannyiunk számára fontos eszmékről és értékekről beszéljünk, amelyek sok tekintetben Corvinus Mátyás öröksége. Azt is tudom, hogy a szovjet korszakban ezt az egyetemet Marx Károly Egyetemnek hívták, ma pedig Magyarország egyik legelismertebb, a piac-orientált közgazdaságtant tanulmányozó tudásközpontja. Milyen nagy különbséget is jelent az idő! Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatuk és vendégszeretetük napnál világosabb, hiszen a Corvinus Egyetem ad otthont az egyetlen budapesti Amerikai Kuckónak, egy olyan kulturális csere-központnak, ahol magyarok, amerikaiak és nemzetközi vendégek szabad és nyílt beszélgetéseket folytathatnak, olyan beszélgetést, amelyet én is remélek itt ma este.

Két hónap múlva ünneplem egyéves évfordulóját annak, hogy amerikai nagykövetként Magyarországra érkeztem. Azért vagyok most itt, hogy elmondjam Önöknek, nagyon szeretem itteni szolgálatomat és munkám minden egyes aspektusát élvezem. A Magyarország és az Egyesült Államok közötti kapcsolat előmozdítása nem egyszerűen szakmai kötelesség, személyes küldetés is. És fontos nekem, fontos Kerry külügyminiszternek és fontos Obama elnöknek is, hogy munkánk révén ez a kapcsolat működjön. A legelső itt töltött napomtól kezdve azon dolgozom, hogy biztosítsuk Magyarország kormányával és népével folytatott kommunikációs csatornáink nyitottságát, valamint hogy professzionális és termékeny munkakapcsolatom legyen az Önök vezetőivel.

Egyéves évfordulóm felé közeledve sokat gondolkodtam azon, hogy áll ez a kapcsolat, és ma este e gondolatok közül néhányat szeretnék megosztani Önökkel. Kapcsolataink széles spektrumára tekintve úgy érzem, az amerikai-magyar viszony erős. Partnerek, szövetségesek és barátok vagyunk. Ma este az együttműködés és a kölcsönös tisztelet szellemében beszélek Önökkel. Ma este Magyarország barátjaként beszélek.

Pár lépésnyire a bejárat előtt folyik a Duna. Önök közül néhányan idejövet átkeltek rajta — én minden nap megteszem ezt, amikor munkába megyek az Amerikai Nagykövetségre. A múlt hónapban nagyon különleges körülmények között keltem át a Dunán. Szeptemberben magyar műszaki és amerikai páncélos alakulatok dolgoztak együtt, egymás mellett, hogy hidat építsenek a Dunán, azt biztosítsák, és hogy egy zászlóaljnyi amerikai Stryker páncélozott járművel és magyar közlekedési eszközökkel átkelhessünk rajta. Katonai kollégáink profi módon, önbizalommal és lelkesedéssel hajtották végre a feladatot, azt, amit a NATO szövetségesek oly jól csinálnak: a hídépítést — a szó konkrét és átvitt értelmében.

Együttműködésünk e dunai átkelés során jól reprezentálta kétoldalú kapcsolatunkat. A "Dragoon Crossing" hadgyakorlat nem lett volna lehetséges a kooperáció nélkül — Magyarország olyan katonai műszaki képességgel rendelkezik, amellyel az USA nem, az Egyesült Államoknak pedig olyan páncélos képességei vannak, amelyek Magyarországnak nincsenek. Ily módon az átkelés számos területen folyó együttműködésünk szimbóluma volt. Azon a napon Magyarországnak és az Egyesült Államoknak különleges alkalma nyílt arra – amint ez minden közös hadgyakorlaton megtörténik –, hogy áttekintse a NATO tagság célját és előnyeit. De ugyanakkor, és ez sokkal fontosabb, alkalmunk volt együtt dolgozni azért, hogy ezeket az előnyöket kézzel foghatóvá tegyük — hogy közvetlenül hozzájáruljunk a szövetséghez. A NATO erősebb lett a híd által, amelyet aznap felépítettünk.

Ma este szeretnék itt felidézni valamit a dunai átkelés szelleméből. Egymás mellett állunk, kint a szabadban, egy nagy európai folyó partján, és barátokként, őszintén fogunk beszélni. És együtt erősebb hidat fogunk építeni, olyat, amely nemzedékeken keresztül kitart majd, és amelyre gyermekeink és unokáink is büszkék lesznek.

Mint már sokszor mondtam, kétoldalú kapcsolatunk sokéves kiváló együttműködésre tekint vissza a biztonsági és katonai ügyek területén. Magyarország továbbra is erős NATO szövetséges és partner. Hálásak vagyunk a magyar katonák folyamatos jelenlétéért Afganisztánban és a Balkánon, hogy Magyarország otthont ad a Nehéz Légiszállítási Ezrednek a pápai légitámaszponton, hálásak vagyunk a NATO Kiválósági Központért a katonai orvoslás területén itt Budapesten, Magyarország aktív részvételéért a Baltikum és Szlovénia fölötti légtér ellenőrzésében, valamint, sok más hozzájárulás mellett, azért, hogy továbbra is támogatja az Iszlám Állam elleni küzdelmet.

Magyarország a rendészeti és a terrorizmus elleni ügyekben is nagyszerű partner. Magyarország már húsz éve ad nagylelkűen otthont itt Budapesten a Nemzetközi Rendészeti Akadémiának – az ILEA-nak -, amely valóban kétoldalú együttműködésünk egyik legjobb sikertörténete. Amikor a terrorizmus és a szélsőségesség az egész világon szabad és demokratikus társadalmaink alapjait fenyegeti, fontosabb, mint valaha, hogy együtt dolgozzunk – hogy megosszuk egymással az információkat, a legjobb gyakorlatokat és a know how-t. Ezek az erőfeszítések egy újabb hidat jelentenek közöttünk — segítenek jobban megvédeni polgárainkat és szomszédainkat, kollektív kötelezettség vállalásunk által arra, hogy azt tesszük, és együtt tesszük, ami helyes.

Ami a regionális biztonságot illeti, elismerjük Magyarország erőfeszítéseit szomszédja, Ukrajna érdekében. Például Magyarország kezdettől fogva orvosi kezelést ajánlott fel sebesült ukrán katonák számára, pénzügyi támogatást adott az ukrajnai kibervédelmi kapacitások kiépítésére, és igen fontos szerepet játszott az ukrajnai EBESZ misszióban. Magyarország több ízben megszavazta az Oroszország elleni EU szankciókat és támogatta az EU konszenzust a minszki folyamat betartásának szükségességéről. Üdvözöljük továbbá Magyarország kormányának azt a döntését, amellyel visszaállította a fordított irányú földgázszállítást Ukrajnába, biztosítva ezzel, hogy az amúgyis rengeteg kihívással küzdő ukrán népet nem fenyegeti a fűtés hiánya a hideg télben.

Az Egyesült Államok igen elkötelezetten támogatja Magyarországnak az energiabiztonsága növelésére irányuló erőfeszítéseit. Szabad, tisztességes és nyitott piacok, az útvonalak és a források diverzifikálása a legjobb módja e cél elérésének — egyenlő esélyeket kínáló pálya a világ szénhidrogén-piacain annak biztosítására, hogy az energiaimportra kényszerülő országokat ne kezeljék politikai vagy gazdasági túszokként egy olyan ügyben, amely kritikus fontosságú népeik jóléte szempontjából. Egy, a nemzeti energiapiacok integrálásával létrejövő energiaunió erősíthetné Európa energiabiztonságát. A megnövelt hatékonyságok révén csökkentené Európa energiaszükségleteit. Akár még "dekarbonizálhatná" is az energiamixet, elősegíthetné a kutatást és az innovációt.

Az Egyesült Államok tisztában van vele, hogy Oroszország fontos energiaszolgáltató — és a jövőben is fontos lesz. Ám Oroszországnak és minden más szolgáltatónak – beleértve egyébként az Egyesült Államokat is — piaci árakkal, piaci feltételek mellett kellene versenyeznie. Egyetlen országot sem kellene veszélyes függőségben tartani egyetlen forrástól energiaszükségletei kielégítéséhez.

Gratulálunk Magyarországnak azért, hogy energiabiztonsági céljai elérése érdekében kisebb infrastrukturális projektekre összpontosít — ez pragmatikus, előremutató lépés. Ismerjük Magyarország kormányának azt a véleményét, hogy az ország érdekeit legjobban a diverzifikáció, valamint energiafüggetlensége és világpiaci tárgyalópozícióinak erősítése szolgálja, és mi továbbra is támogatni fogjuk Önöket ezekben az erőfeszítéseikben.

Gazdasági területen az Egyesült Államok az egyik legnagyobb külföldi befektető Magyarországon, továbbá a magyar áruk legnagyobb fogyasztója az Európai Unión kívül. Mint sokan tudják, 1989 óta több mint 9 milliárd dollár értékű amerikai befektetés történt Magyarországon. Az USA Kereskedelmi Minisztériumának a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó kereskedelmi adatai azt mutatják, hogy a kétoldalú kereskedelem 35%-kal emelkedett, benne 7%-kal a Magyarországra irányuló amerikai, és 28 %-kal az USA-ba irányuló magyar export. A kétoldalú kereskedelem jelenleg összesen több mint 7 milliárd dollár évente. Ez valóban figyelemre méltó.

Az Egyesült Államok és Magyarország közötti befektetés és kereskedelem munkahelyeket és gazdasági fejlődést jelent mindkét országban. Mint minden sikeres hosszú távú kötelezettségvállalás esetében, mindkét oldalnak úgy kell éreznie, hogy jobban jár vele. A fenntarthatósághoz kölcsönös prosperitásra van szükség.

Ezek a befektetések megmutatták, hogy gazdasági kapcsolataink növelése nyilvánvaló haszonnal jár mindkét oldal számára. És ennél többet is tudunk tenni — gazdaságaink még lábadoznak a globális gazdasági válságból és ez prioritás valamennyiünk számára –, és ezért dolgozunk olyan keményen együtt, egyéb kezdeményezések mellett, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségi megállapodás tárgyalásain. Korábban, mint Önök közül sokan tudják, már beszéltem a TTIP-ről, és hiszem, hogy egy új lehetőség küszöbén állunk az Atlanti-óceán mindkét oldalán található kis- és középvállalkozások számára, amelyek jövedelmezőségét nagyban befolyásolják a köztünk fennálló szabályozási eltérések. És amikor a kis- és közepes méretű vállalkozások prosperálnak, valamennyien jól járunk — ők a híd a világ kereskedelmi piacai és a közösségek között, ahol élnek, dolgoznak és működnek.

Közös érdekünk a magyarországi befektetési klíma javítása is. Az amerikai befektetők számára, akikkel beszéltem, vonzó Magyarország kiváló infrastruktúrája, magasan képzett munkaereje és központi elhelyezkedése. De néhányan azt mondták, hogy továbbra is jelentős akadályok állnak a befektetések útjában. Az elmúlt években a Magyarországra történő közvetlen külföldi tőkebefektetés nem aknázta ki teljesen a lehetőségeket. És vannak befektetők, akik aggódnak az adózási és szabályozási környezet stabilitása miatt. Magam is az üzleti szférában dolgoztam több mint két évtizeden át, és tapasztalatból tudom, hogy a jó kormányzás és a gazdasági növekedés kilátásai között nagyon világos a kapcsolat. A cégek ott fognak befektetni, ahol átláthatóság és kiszámíthatóság van, ahol a piaci feltételek szabadok, tisztességesek és átláthatóak. Szükséges, hogy a befektetők képesek legyenek előre kiszámítani a vállalkozásaikat érintő szabályozók és adók hatásait. Különben a bizonytalanság költségei sok potenciális befektetőt ki fognak árazni a piacról.

Ahhoz, hogy fenntarthassunk egy szilárd alapokon nyugvó hidat, foglalkoznunk kell az országainkat összekötő kapcsolatok strukturális integritásával és a valamennyi erős demokratikus rendszer támaszául szolgáló közös értékekkel.

Szeretném Önök elé tárni az Egyesült Államok aggodalmait, amikor a magyarországi állapotokra tekintünk. Ezek az aggodalmak nem jelenthetnek meglepetést senki számára, mivel már sokszor hangot adtunk nekik — de ésszerűnek tűnik, hogy ma este ismét elmondjuk azt, amit szükséges újra megerősíteni. Politikánk. NEM. Változott. Magyarország barátjaként szóvá tettünk ügyeket a múltban, ezt tesszük a jelenben és ezt fogjuk tenni a jövőben is — ugyanabban a szellemben — barátként és partnerként.

Ezeket az aggodalmakat magyarok is osztják a teljes politikai spektrum mentén, sok magánszeméllyel egyetemben. Azért tudok ezekről az aggodalmakról, mert prioritássá tettem, hogy meghallgassam őket. Meghallgatom és figyelek arra, amit kormánytisztviselők mondanak. Odafigyelek arra, amit a politikai spektrum teljes szélességében politikusok mondanak. Meghallgatom a civil társadalom tagjait. Meghallgatom a közösségek vezetőit, üzletembereket, diákokat és tudósokat, rendőröket, vallási közösségeket, katonákat és más magyarokat is. Ezeket az aggodalmakat visszhangozta már az EU, az EBESZ, nemzetközi szervezetek és olyan csoportok, amelyek nyomon követik a szabadság szintjeit és a jogállamiság betartását szerte a világon. Ma esti kommentárjaimban valamennyiük hangját, és talán az Önök saját hangját fogják hallani.

Azért élünk ma egy jobb világban, mert 25 évvel ezelőtt Közép-Európa nemzetei az egységes, szabad és békés Európa felé vezető utat választották. Ez a választás nemcsak Magyarországra és Közép-Európa nemzeteire volt hatással, hanem az egész transzatlanti közösségre és mindenki másra is, akiknek számára kollektív sikerünk nagyon fontos. Értjük, hogy ez egy út és nem egy pont: ez a döntés azt jelenti, hogy továbbra is, újra és újra részt veszünk és kötelezettséget vállalunk abban a munkában, amely a mindannyiunk által vallott közös eszményekért folyik. Mert sajnos, vannak a világon olyan emberek, akik nem osztoznak ezekben az értékekben, és akik nem hisznek abban, hogy a demokratikus értékek a béke és jólét legjobb alapjai. Vannak emberek, akik számára fenyegetést jelent összetartásunk ezen értékek támogatásában, és akik erre úgy reagálnak, hogy minket fenyegetnek. Soha nem tekinthetjük biztosnak azt a felelősséget, amelyet vállalva folytatódik a küzdelem mindazért, amiben hiszünk, hiszen csupán önelégült nyugalomra van szükség ahhoz, hogy sikerrel járjanak a minket megosztani kívánók. Mint mindannyian tudjuk, a gonosz győzelméhez elég, ha jó emberek – férfiak és nők egyaránt – nem tesznek semmit.

Megemlítek néhányat az előttünk álló kihívások közül. Az általam idézendő példák között vannak olyanok, amelyek nem országuk határain kívülről, hanem belülről jönnek. Ám ezek az aggodalmak minden esetben egy nagyobb elvhez kapcsolódnak. Egy nagyobb eszményhez. És nagyobb reményhez.

Most, amikor Magyarország a napokban ünnepelte az 1956-os forradalom évfordulóját, ismét felidézzük, valamennyiünket a demokratikus eszmények ígérete motivál. Ez mind Magyarországon, mind az Egyesült Államokban azt jelenti, hogy nyílt vitákban és megbeszélésekben, a véleménykülönbségek megvizsgálásának folyamatában kell inspirációt lelnünk. Az elidegenedett polgárokban újjá kell élesztenünk a demokrácia iránti szenvedélyt és a szellemet, hogy részt vegyenek benne. A nacionalista, intoleráns retorikát oda tudjuk hajítani, ahová való, a szemétdombra.

Magyarország és az Egyesült Államok osztozik a reményben. Nem süllyedtünk apátiába, nem vonultunk önkéntes száműzetésbe, nem engedtük át a beszédet a fülsértő hangoknak, és szembeszállunk a protekcionista érdekekkel. Együtt képesek vagyunk mindezt megtenni.

De amikor mind az Egyesült Államok, mind Magyarország mint érlelődő demokráciák nevében beszélünk, nyíltan szóba kell hoznunk azt, ami az utunkban áll. Shakespeare-rel szólva, gyakran "Nem csillagainkban …a hiba, Hanem magunkban."

A korrupció megakasztja a növekedést, megfojtja a befektetést, megtagadja az emberektől a méltóságot és aláássa a nemzetbiztonságot. A magyarországi korrupció súlyos aggodalmakra ad okot — és teljesen világos, hogy amint azt hallottam, és amint azt a közvéleménykutatások rendre kimutatják, a magyar átlagemberek szemében is ez az egyik legkomolyabb probléma. Mindenütt, ahol a rendszerszintű korrupció hatékonyan aláássa a tisztességes kormányzást, termékeny talajt hoz létre a polgári nyugtalanság, a kormányzattal szembeni ellenállás, sőt még az erőszakos szélsőségesség számára is.

Hogyan harcolunk a korrupció ellen? A közbeszerzési rendszerek megreformálásával, a választott tisztségviselők elszámoltatásával, beleértve azt is, hogy a választott tisztségviselőt kötelezzük arra, hogy fedje fel a vagyoni helyzetét. És azzal, hogy bizalmat építünk az állampolgárokban azáltal, hogy szabadon hozzáférhetővé teszünk számukra minden olyan információt, amely közvetlenül érinti őket.

Ennek fényében a korrupció elleni globális küzdelem azt jelenti, hogy komolyan vesszük, mit tesz Magyarország és mit tesznek mások a régióban annak érdekében, hogy bíróság elé vigyék a korrupciót — és mit tesznek annak érdekében, hogy elszámoltassák a tisztségviselőket. A jogállamiságba vetett közbizalom visszaállításának, illetve az egyenlő esélyeket biztosító versenypálya demonstrálásának legjobb módja az, hogy nyilvánosságra hozzuk ezeket a bírósági eljárásokat: a neveket, a bűncselekményeket, a vádakat, a lefoglalt pénzösszegeket, a büntető ítéleteket és a büntetéseket.

Ha a köz tudna ezekről, az segítene a bizalom hídját felépíteni minden rendű és rangú állampolgárral, a politikai spektrum teljes szélességében. Ugyancsak megváltoztatná a felállást az energiaszektorban, ha a nyilvánosság láthatná a Paks II. nukleáris megállapodás részleteit. Azt várjuk a magyar kormánytól, hogy növelje az átláthatóságot, és kezdje azt ennek a megállapodásnak a részleteivel. Egy szabad, tisztességes és nyitott energiapiac nagy különbséget jelent majd. A kormányon belüli rendkívüli titkolódzás ellentétben áll az átláthatósági törvények szellemével.

Kollégám, Hoyt Yee, az a külügyi államtitkár, aki különös figyelemmel foglalkozik Magyarországgal, májusban a Képviselőház külügyi bizottsága előtt beszélt, és hangsúlyozta kormányunknak a fékek és ellensúlyok, valamint a demokratikus intézmények magyarországi helyzetével kapcsolatos aggodalmait. A növekvő hatalomcentralizáció olyan feltételeket teremt, ami azt jelenti, hogy a Magyarország sorsát nemzedékeken keresztül meghatározó döntések nagy része homályban marad, ez pedig azt jelenti, hogy a döntéseket anélkül hozzák meg, hogy azoknak, akiket majd érint – az érdekeltek számára – nincs lehetőség nézeteik, aggályaik, fenntartásaik vagy akár támogatásuk kifejtésére. Mi, nemzetközi szervezetekkel és Magyarország más barátaival együtt évek óta kitartóan hangoztatjuk ezeket az aggodalmakat – és továbbra is hangoztatni fogjuk őket.

A független civil társadalmi szektor a működő demokrácia alapköve. Az, hogy kiemelten foglalkozunk a civil társadalom szervezeteinek helyzetével, nem kizárólag Magyarországgal való kapcsolatunkban jelentkezik — ez globális amerikai politika, amely összhangban áll a demokratikus intézmények épségére fordított hangsúlyos globális figyelmünkkel. Ott, ahol kormányok a civil társadalom szervezeteit érintő korlátozásokat vezetnek be, ahol korlátozzák az eltérő véleményt kifejtő hangokat, mi nem látunk valóban szabad társadalmat.

A több Magyarországon működő NGO (non-governmental organization – civil szervezet) szabadsága elleni szigorú kormányzati fellépés 2014-ben kezdődött és idén is folytatódott — kitartó auditálásokkal és nyomozásokkal. A múlt évben kormánytisztviselők nyíltan azzal vádoltak meg több emberi jogi és ellenőrző (watchdog) NGO-t, hogy az ellenzéket támogatják és hogy külföldi ügynökök. Volt egy pont, amikor több mint 50 NGO-t auditált a kormány, köztük az összes prominens emberi jogi ellenőrző szervezetet, valamint a független civil társadalom támogatóit. Szerencsére a magyar igazságszolgáltatás nyújtott bizonyos védelmet a célba vett NGO-knak. Egy magyar bíróság januárban azt az ítéletet hozta, hogy az ellenőrző NGO-k elleni egyik rendőri razzia törvényellenes volt. A múlt héten a hatóságok megszüntették az NGO-k elleni bűnvádi eljárásokat, mivel úgy találták, hogy az NGO-k nem követtek el bűncselekményeket. Ám a helyzet még nem oldódott meg teljes mértékben. Négy NGO még mindig azzal a fenyegetéssel szembesül, hogy felfüggesztik az adószámát; hét NGO ellen továbbra is folyik az auditálás; és a rendőrség nem adta vissza a bűncselekmény kiderítésére irányuló nyomozás során az NGO-któl lefoglalt berendezéseket. Ezeknek a kormányzati nyomozásoknak a dermesztő hatása messzire kiterjed, és sötét árnyékot vet Magyarország hírnevére a nemzetközi közösségben. Sürgetjük, hogy azonnal legyen vége ennek a civil társadalmi szervezetek elleni keménykezű taktikának.

A bíróságok függetlensége és a szabad sajtó szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy képesek-e a civil társadalom szervezetei szabadon lélegezni. A független bíróság, különösen egy alkotmánybíróság alapvetően fontos egy demokratikus rendszer egészséges működéséhez. Említettem egy pozitív példát, ahol a magyar bíróság fontos szerepet játszott a civil társadalmat érintő magyar törvények érvényesítésében. A bíróságok minden országban meghatározó szerepet játszanak a jogállamiság védelmezésében és a hatalmi ágak szétválasztásában. Ők az alkotmányos jogok védelmezői a rövid távú politikai érdekek szeszélyei ellenében. Az Alaptörvényhez az elmúlt években fűzött módosítások csökkentették a magyar Alkotmánybíróságok függetlenségét, amelyek a rendszerváltás óta betöltötték ezt a kritikus fontosságú szerepet Magyarországon. Hogy csak egy példát említsek, az Alkotmánybíróság bíráinak kijelöléséhez szükség volt a politikai pártok beleegyezésére. Ám most már nem így van. Az Alkotmánybíróság biráit korlátozták abban, hogy az Alaptörvény módosításinak érdemeiről döntsenek — ez olyan korlátozás, amely magukat a független bíróság számára szükséges fékeket és ellensúlyokat fordítja visszájára.

Beszéljünk a médiaszabadságról. Magyar politikusok, értelmiségiek és a civil társadalom tagjai a sajtó szabadságának határozott hanyatlásáról beszélnek. Ez a hanyatlás korlátozza a párbeszédet és a magyar emberek számára fontos ügyek megvitatását. A Freedom House most már, egy öt éve tartó hanyatlást követően, a média szabadsága tekintetében csak részben szabad országként kategorizálja Magyarországot. Hadd tegyem világossá – Magyarország nem olyan hely, ahol az újságírókat bebörtönzik és megkínozzák, és nem is állítjuk, hogy ez lenne a helyzet. A mi meglévő aggályaink inkább a koncentrált médiatulajdonra és az állami médiának juttatott hangsúlyos szubvencióra vonatkoznak. Ezekben a szubvenciókban ott van annak a lehetősége, hogy alapjaiban torzítsák el a médiaüzleti viszonyokat azzal, hogy sorompót emelnek a médiapiacra belépő minden új hang elé, és a kisebb szerkesztőségeket pedig a csőd szélére hajszolják. További ellenőrzés valósul meg a nyomtatott és televíziós médiumok felett azzal a választással, hogy a hirdetéseket bizonyos entitásokhoz juttatják. Magánszemélyek arra használták a rendkívül alacsony törvényi küszöböket, hogy polgári – és büntető! – pereket indítsanak rágalmazási és becsületsértési ügyekben, ami további anyagi károkat tud okozni olyan sajtótermékeknek, amelyeket kormánykritikusnak tartanak. A Médiatanács, amelynek a független sajtó érdekében fellépő ombudsmannak kellene lennie, kizárólag egyetlen pártból érkező kinevezettekkel van feltöltve.

A szabad média elengedhetetlen a tájékozott választók számára, akiknek fontosak a politikai folyamatok. Az Egyesült Államok pedig osztozik a nemzetközi közösség az erre vonatkozó aggodalmaiban. Úgy tudom, a Parlament dolgozik rajta, hogy olyan változtatásokat szavazzon meg a választási törvényhez, amelyek összhangban vannak az EBESZ ajánlásaival, és az Egyesült Államok támogatja és üdvözli ezt az elmozdulást. Azok az ajánlások a dolog lényegét érintik: változásokat szorgalmaznak a kampányfinanszírozásban, hogy nagyobb legyen az átláthatóság és kevesebb legyen az alkalom a korrupcióra, megváltoztatják a választási körzetek kimérését és újrarajzolását, és megváltoztatják azt, ahogyan az országhatárokon túli állampolgárok ezrei leadhatják a voksaikat. Mi találtuk fel a "gerrymandering" (a körzetek önkényes megrajzolása) kifejezést az Egyesült Államokban, és mi leszünk az elsők, akik kritikus szemmel vesszük górcső alá saját magunkat, de ez nem jelenti azt, hogy nem szólhatunk a Magyarországhoz hasonló barátainknak azért, hogy ők is igyekezzenek megfelelni a demokratikus eszményeknek.

Magyarországon természetesen mindenkit foglalkoztat a migráció. Az utóbbi év során – amikor Szíriából és más konfliktus sújtotta területekről rekord számban érkeztek biztonságot keresve migránsok és menekültek – Magyarországnak nehéz döntéseket kellett meghoznia. Mint korábban már mondtam: minden szuverén államnak joga van megvédeni saját határait. Ugyanakkor a nemzetközi közösség tagjaként minden államnak alapvető kötelessége megsegíteni a biztonságot kereső menekülteket. Annak, ha intoleráns módon szólnak a menekültekről – akik a világ leginkább kiszolgáltatott csoportjaihoz tartoznak – vagy xenofób jelzőkkel betolakodónak, esetleg ellenségnek nevezik őket, nincs helye a megoldás keresésére irányuló erőfeszítésekben. Meglepő, hogy egyesek mégis ilyen beszédhez folyamodnak, hiszen Magyarország jobb ennél. Az a Magyarország, amelyet én ismerek, elég erős ahhoz, hogy a lehetőségeket lássa meg, és ne a fenyegetésekkel foglalkozzon. A magyar nemzet önazonossága messze nem oly' törékeny, hogy pusztán az ellenségei és a fenyegetések határozzák meg azt. Magyarország elég erős ahhoz, hogy az országot legjobb tulajdonságai, a magyarok legjobb eredményei, legnagyszerűbb hozzájárulásaik és történelme legbüszkébb pillanatai határozzák meg. A magyar nép bátorságát sosem ellenségei tulajdonságai határozták meg, hanem mindig saját erősségei és eltökéltsége.

Magyarországnak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy segíthessen vezetni az Európai Unión belül, hogy megtalálják az erre a válságra adható leginkább átfogó, gyakorlati és humánus megoldást. Elismeréssel adózunk Magyarország olyan vezetői, rendészeti szakemberei és más állampolgárai emberbaráti szellemének, akik nagylelkűen és együttérzően reagálnak a válságra. Folyamatosan hangsúlyozzuk: a migráció jelentette kihívásokra adott válaszoknak elsősorban az életmentésre és az emberi élet megóvására kell összpontosítaniuk, valamennyi migráns emberi jogainak tiszteletben tartása mellett, rendezett és humánus migrációs politika érvényre juttatásával.

Szeretném ezt az alkalmat megragadni arra is, hogy elismerésemet fejezzem ki a magyar kormány vezetőinek, akik ellenezték, hogy Székesfehérváron szobrot emeljenek Hóman Bálintnak. A legkártékonyabb antiszemita törvények némelyikének támogatójaként a világháború előtti korszakban, Hóman öröksége sötét árnyékot vet azoknak a magyaroknak az emlékére, akiket a holokauszt áldozataiként meggyilkoltak. Székesfehérvár, amely máris mágnesként vonzza az amerikai befektetéseket és más nemzetközi cégeket, valamint a javasolt helyszín az egyik új NATO parancsnoki központ számára, többre képes annál, mint hogy ennek az embernek adózzon tisztelettel.

Fontos dolgok ezek, melyekkel a magyaroknak foglalkozniuk kell. És ahogy néhány perccel ezelőtt mondtam: képesek vagyunk egy erős híd építésére. Kérem, engedjék meg, hogy kifejtsem ezt.

Az a híd, amelyet együtt építhetünk, már eleve szilárd alapokon nyugszik. Már most partnerek vagyunk a bűnüldözésben, a kollektív védelemben, valamint a szabad transzatlanti kereskedelemben és annak biztosításában, hogy az hozzájáruljon a jóléthez.

Az imént szóltam a demokratikus eszményekről és a jogállamiság tiszteletben tartásáról. Szeretném egészen világos módon elismerni, hogy az Egyesült Államok is szembesül kihívásokkal. Mi, amerikaiak is tapasztaljuk – túlontúl gyakran is – saját hibáinkat, és azt, hogy nemzetként nem felelünk meg saját eszményeinknek, melyek pedig a legjobb énünket testesítenék meg. Amikor Magyarország barátjaként szólunk, olyan nemzetként, amelynek fontos az Önök sikere, olyan kormányzat és olyan nép nevében tesszük ezt, amelyik felelősséggel tartozik nem csak szavaiért, de cselekedeteiért is.

Ahogyan jeleztem: az Egyesült Államoknak az a politikája, hogy világszerte támogatja az erős demokratikus intézményeket és a jogállamiságot, mivel ezek a fenntartható jólét, a szabadság, a biztonság és a béke szükséges alapjai. Nem kérünk bocsánatot, amiért ilyen ambiciózus célokkal rendelkezünk. Azt azonban elismerjük, és el is fogjuk ismerni, hogy mi magunk sem mindig felelünk meg saját célkitűzéseinknek. Sokfélék vagyunk, és a sokféleség vitákkal jár. De tudjuk, hogy ezek jó viták – olyan viták, amelyek lehetővé teszik a folyamatos önvizsgálatot, és hogy megnézzük, hogyan tudnánk jobban megfelelni saját eszményeinknek. A következő lépés tehát, hogy megerősítsük a hidunkat.

Az Amerikai Nagykövetségen elhivatott amerikai és magyar közszolgák csapatát vezetem, akik büszkén és céltudatosan végzik feladataikat. Örömet és inspirációt jelent számunkra mindaz a felelősség és kihívás, amelyet valamennyi amerikai és az amerikai érdekek magyarországi képviselete jelent. És engem Magyarország – és a magyar emberek – is inspirálnak: találékonyságuk, eltökéltségük és együttérzésük egyaránt. Magyarország Mátyás király ideje óta – az Egyesült Államok megalapítását évszázadokkal megelőzve – egyike a civilizáció legfényesebb központjainak. A magyar olyan nép, amely rengeteg mindennel járult hozzá a világhoz: a magyar Nobel-díjasok nagy száma csak egyike a megannyi példának. Magyarország Európa keresztútján fekszik, és adott számára a lehetőségt, hogy ezzel a helyzettel a közös jó érdekében éljen.

Végezetül hadd mondjam a következőt. A hídon mindkét irányba lehet közlekedni. Mi tudjuk ezt, és nem csak elfogadjuk – örülünk is neki. Hiszen tudjuk, hogy ha mi, népként már nem törekszünk a jóra, nem lehetünk igazán nagyok.

Köszönöm szépen.

A forditás hivatalos, az USA Budapesti Nagykövetsége készítette. Forrás: http://hungarian.hungary.usembassy.gov/bell_10282015.html