Federico García Lorca: Vérnász

Federico García Lorca: Vérnász című balladás tragédiát – Horváth Csaba rendezésében – 2015. január 17-én, szombaton mutatják be Székesfehérváron a Vörösmarty Színház Nagyszínpadán. Költészet, fojtott érzelmek és a könyörtelen valóság – ez Lorca világa. Balladai dráma a hagyományokról, a szerelemről és a halálról.

Federico García Lorca: Vérnász című balladás tragédiát – Horváth Csaba rendezésében – 2015. január 17-én, szombaton mutatják be Székesfehérváron a Vörösmarty Színház Nagyszínpadán. Költészet, fojtott érzelmek és a könyörtelen valóság – ez Lorca világa. Balladai dráma a hagyományokról, a szerelemről és a halálról.

 

A Vérnász drámai ballada, balladás tragédia. A drámában különösen korlátozott a nők élete, a házasság „egy férfi, néhány gyerek, s egy vastag fal közted, s a többi ember közt".

A vezérmotívum a halál és az a titokzatosság, ami az életet és a halált, a férfi és a nő kapcsolatát átjárja. A titokzatosság mögött a teljesen ki nem ismerhető végzet áll, s emiatt az ember nem tehet mást, mint hogy követi a végzetet, „a vér útját", akkor is, ha az egy nő, s akkor is, ha egy vetélytárs férfi képében jelenik meg. Akkor is, ha a nász itatódik át vérrel, s teszi jövőtlenné a túlélők sorsát.

 

A spanyol duende szó pajkos koboldot, manót jelent, ám García Lorca összetettebb jelentést tulajdonít neki. „…a duende erő, nem pedig cselekvés; harc, és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból. Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról" – írja Federico Garcia Lorca: A „duende" – Játék és elméletben. E motívum mentén kívánja Horváth Csaba rendező-koreográfus színpadra állítani a Vérnászt.

 

„Ebben a tanulmányban García Lorca kifejti azt az előadói és alkotói lényegiséget, amely az ő andalúz gyökereit jellemzi, és amely egész életét és költészetét meghatározza. Legfőképpen a duende izgat, ez a különös életérzés és művészi átlényegülés, amelyben nem a forma a legdominánsabb, hanem a forma mögöttese, esszenciája: a gyökérből fakadó szélsőséges érzelmi állapot. Ez a súlyos és meghatározhatatlan jelenlét szüli a Vérnászt mint drámát, és jellemzi a szereplőket. Zavarba ejtő ez az archaikus gondolkodásmód, ám épp ettől utánozhatatlan" – vallja Horváth Csaba. Az előadásban a másik fontos vezérmotívum a zene lesz. „García Lorca kortársainak (elsősorban Manuel de Fallának) a művei hangzanak majd fel. Bár nagyon fontos a történet dramaturgiája, az előadás alapvetően egy zenei dramaturgiára épül fel. Ez a zene szintén a titokzatos duendéből táplálkozik" – mondja a rendező-koreográfus.

 

Szereplők:

Anya: Varga Mária

Menyasszony: Kerkay Rita

Anyós: Pallag Márton

Leonardo felesége: Radnay Csilla

Cselédasszony: Kádas József

Szomszédasszony: Andrássy Máté

Nyoszolyólányok: Blaskó Borbála, Kertész Júlia, Gál Horváth Bernadett, Szirmai Irén, Vida Emőke; Leonardo: Kuna Károly; Vőlegény: Krisztik Csaba; A menyasszony apja: Sághy Tamás; A Hold: Derzsi János; A halál (mint koldusasszony): Nagy Norbert; Favágók: Derzsi János, Hegymegi Máté, Horkay Barnabás; Vőfélyek: Gál Gergely, Rovó Tamás

Rendező: Horváth Csaba

 

2015. január 17. (szombat), 19:00 – Bemutató

Federico García Lorca: Vérnász – Balladás tragédia

Fordította: Illyés Gyula

Vörösmarty Színház Nagyszínpad

 

http://www.vorosmartyszinhaz.hu/

 

Lantai József