Az elmúlt hét kiütéses vereséget hozott az arany számára, miután egy héttel korábban még bíztató jelei látszódtak annak, hogy a kurzus negyedszerre is feláll a másfél éve érvényben lévő 1.530 és 1.800 dollár közötti kereskedési sáv aljáról. Meddig tarthat most a zuhanórepülés, és egyáltalán hogyan kerülhetett erre sor éppen most, amikor a jegybankok tengernyi pénzzel árasztják el a világot? Ez a pénzözön az inflációs félelmeket kéne, hogy erősítse, márpedig ez jellemzően az arany malmára hajtja vizet – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az elmúlt hét kiütéses vereséget hozott az arany számára, miután egy héttel korábban még bíztató jelei látszódtak annak, hogy a kurzus negyedszerre is feláll a másfél éve érvényben lévő 1.530 és 1.800 dollár közötti kereskedési sáv aljáról. Meddig tarthat most a zuhanórepülés, és egyáltalán hogyan kerülhetett erre sor éppen most, amikor a jegybankok tengernyi pénzzel árasztják el a világot? Ez a pénzözön az inflációs félelmeket kéne, hogy erősítse, márpedig ez jellemzően az arany malmára hajtja vizet – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Múlt hét pénteken a délutáni londoni árfixing még 1.535 dolláros árfolyamot állapított meg az aranynál, az ezüst ugyanitt a délelőtt folyamán 27,40 dolláron zárt. Később a késő esti New York-i kereskedésben 1.480 dollárig zuhant egy uncia arany ára, az ezüst beszakadó jegyzése pedig valamivel 26 dollár alatt állt meg. Ez 5,38 illetve 6,54%-os esés az előző nap záróáraihoz képest, ami miatt nem túlzás a nemesfémek számára fekete péntekről beszélni.

A két legfontosabb befektetési célú nemesfém legutóbb mutatott rossz teljesítménye csakis úgy értelmezhető, hogy az infláció elleni védekezés eszközeként – legalábbis egyelőre – nincs szükség rájuk. Az aranyár elmúlt 12 évben látott emelkedő trendje a közhiedelemmel ellentétben technikailag ugyan még nem tört meg, de már érezhetően megbicsaklott. Mindez annak ellenére, hogy a körülmények tulajdonképpen az arany mellett is szólhatnának.

Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában évek óta zajlik a pénzmennyiség agresszív bővítésének politikája, amihez legutóbb Japán is csatlakozott. Az eurózóna más eszközökkel próbál a saját válságán túllendülni – nem túl sok sikerrel, hiszen gazdasági fellendülésnek nyoma sincs, a munkanélküliség egyre csak emelkedik, miközben új és újabb euró-tagállamok szorulnak pénzügyi segítségre. Ami viszont közös, hogy a kamatok mindenhol a mélyben vannak, és mivel a gazdasági növekedés a fejlett világban visszafogottan alakul, egyelőre ott is maradhatnak. Továbbá közös az is, hogy az állami és a magánszféra eladósodottsága határán van az éppen még kezelhetőnek, és aligha lehet kétséges, hogy a gigantikusra hízott adóssághegyektől való megszabadulás rendezett módon már nem is lehetséges.

Egy héttel korábban még felállt az aranyár az 1.540 dolláros mélypontjáról, és akkor úgy tűnhetett, hogy ezzel elindulhat a visszaút a magasabb árfolyamrégiókba. Másfelől már ekkor elgondolkodtató volt, hogy a néhány hete bankzárlatig mérgesedő ciprusi krízis mennyire kevés nyomot hagyott az emberekben. Japán agresszív pénzügypolitikája, amelynek eredményeként a távol-keleti szigetország pénzbázisa az elkövetkezendő két évben a duplájára fog emelkedni, szintén csak néhány napra hozta lázba a befektetőket. És sem az Amerikában évek óta folyamatosan dolgozó pénzpumpa, sem az amerikai adósságplafon folyamatos emelése, sem a két éve húzódó költségvetési patthelyzet Washingtonban nem vezet már olyan elbizonytalanodáshoz, mint korábban. Már csak azért sem, mert továbbra sincs nyoma különösebben drámai inflációnak a hivatalos statisztikákban.

Ugyanakkor igazán negatív hír az aranyár fundamentumainak háza táján mindössze egy van. Az aranyra specializálódott befektetési alapokból (ETF-ek) folyamatosan áramlik kifelé a tőke. Az összes ilyen típusú tőzsdén kereskedett alap legnagyobbikát, az SPDR Gold Trust-ot egyedül pénteken 22,86 tonna aranytól szabadították meg a befektetők, az év eleje óta pedig közel 200 tonnával csökkent az alap aranykészlete. Ez a csökkenés, amely ha nem is ilyen mértékben, de tetten érhető a többi hasonló típusú alapnál, arra vezethető vissza, hogy főként az amerikai befektetők elkezdtek hátat fordítani az aranynak. A lassan javuló munkaerőpiaci és konjunktúramutatók azt az érzetet keltik, hogy az USA kezd kilábalni a válságból, ezért biztonsági tartalékra már nincs akkora szükség, a szárnyaló részvénypiacok pedig jó okot adnak a befektetések átstrukturálására.

Más negatív hír azonban nem érkezik. Indiában és Kínában stabilan alakul az arany iránti kereslet, a jegybankok is veszik az aranyat tartalékolási céllal, és ami pedig a kitermelőket illeti, a kínálat árletörő bővülésétől nem kell tartani. Az arany piacán eluralkodó hangulat mégis rendkívül negatív. Sorra jelennek meg banki elemzések, amelyek a 12 éve tartó bikapiacot temetik, és egy olyan hír, mely szerint Ciprus a 13,9 tonnás jegybanki aranykészletét lehet kénytelen dobra verni, már megrengeti a piacot, holott ez a szám eltörpül az SPDR Gold pénteki készletcsökkenéséhez képet.

Az arany árának – főleg ilyen mértékű – esést nehéz tehát megérteni. Nem mintha feltétlen illegális manipulációról lenne szó, inkább csak arról, hogy az arany is, mint ahogy a piac szereplői belefáradtak a 12 éve tartó egyirányú menetelésbe. A piac mintha tisztulni akarna, a spekulatív tőkét lerázni magáról, új bázist keresve, hogy onnan építkezzen. Az áresést minden kétséget kizáróan felerősítette a technikai indíttatású kereskedés, az úgy nevezett stop-loss megbízások automatikus élesedése, aminek azonban egy múló jelenség, hiszen édeskevés köze van a piac hosszútávú alakulását meghatározó fizikai arany iránti valós keresleti és kínálati viszonyokhoz.

Arany, ezüst – technikai elemzés

 

A vételi erő, amely a múlt hét elején még 1.540 dollárról 1.580 fölé tornászta fel az arany árát, utóbb nem bizonyult elég dinamikusnak, és hamar kifulladt. Az árfolyam újbóli visszaesése 1.540 dollárig, majd egy ismételt felállás onnét egy dupla W alakot formázó dupla aljat jelentett volna, ami erős bázisa lehetett volna egy lendületes emelkedésnek újból 1.800 dollár irányába. Csakhogy minden másként alakult. A dupla W végső szára nem indult meg felfelé, hanem tovább konyult le a mélybe. A londoni aranyárfixing alapján készült grafikonon ez még nem látszik, de a New York-i azonnali kereskedésben az árfolyam áttörte a kritikus 1.531 dolláros szintet, így kőként zuhanni kezdett. Megállást New Yorkban végül az 1.480 dolláros támasz jelentet. Erről a szintről indult az aranyár emelkedésének legutóbbi nagy impulzusa 2011 júliusában.

A jelenlegi ártartományban bizonyos fokig a senki földjén jár az arany. Minden a közelebbi múltból származó és ezért releváns támaszszint és trendvonal elesett, ennél fogva nehéz fogódzót találni. Mivel azonban a borúlátás és az eladó nyomás hatalmas a piacon, további áreséssel kell számolni. Szóba jövő vízszintes támaszok 1.450 és 1.418 dollárnál láthatóak a legközelebb illetve a heti záróárakat leképező hetes grafikonon a 200-hetes mozgóátlag jelenleg 1.430 dollár körül futó vonala lehet még iránymutató az aktuális áresés legalját illetően. Mindettől függetlenül rövidtávon a pénteki short pozíciók zárása miatt egy technikai felpattanás lehetséges az elkövetkezendő napokban, de egy gyors visszaemelkedésre 1.620 dollár fölé, ami a lejtmenet megtörését jelentené, most egy ideig nem lehet számítani.

 

Az ezüst továbbra is meglepően jól tartja magát az aranyhoz képest. A kritikus 26,16 dolláros szintet a londoni fixingben még nem érte el a jegyzés és New Yorkban is csak minimálisan került ennél lejjebb. Ugyanakkor 26,16 dollár alatt az ezüstnél is a senki földje kezdődik, ami elméletileg hasonló árzuhatagot jelenthet, mint amilyen az aranynál 1.531 dollár alatt bekövetkezett.

 

© www.aranypiac.hu – Magyar Aranypiac Kft.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük