Fények és göröngyök

Klein Judit 

Csütörtökön, a XIII. Zsidó Nyári Fesztivál keretében nyílt meg Fények és göröngyök címmel, Klein Judit festőművész első magyarországi egyéni kiállítása a KARE Galériában.

Klein Judit 

Csütörtökön, a XIII. Zsidó Nyári Fesztivál keretében nyílt meg Fények és göröngyök címmel, Klein Judit festőművész első magyarországi egyéni kiállítása a KARE Galériában.

Az ünnepélyes megnyitón köszöntőt mondott Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ és a BZSH ügyvezető igazgatója, valamint Ámon Betti, a Duna Televízió művészeti műsorainak főszerkesztője. A kiállításon Klein Judit kollázsait tekinthetjük meg. „A művészek ritkán vállalkoznak olyan kiállításra, ahol kizárólag kollázsaikat szerepeltetik – írja ajánlójában Cserba Júlia műkritikus – találkozhatunk megannyi művésszel, akiknek életművében fontos szerepet játszik a kollázs, a köztudatban és a gyűjtők körében mégis csak másodlagos helyet foglal el. Az 1980 óta rendszeresen kiállító festőnek, aki több elismerés mellett elnyerte a legutóbbi cannes-i Salon International Cannes-Azur nagydíját is, Brazília több nagyvárosán kívül Buenos Aires-ben, Párizsban és New Yorkban is volt már önálló kiállítása. A szülök hazájába visszatelepült, pályája újabb szakaszához érkezett Klein Judit budapesti bemutatkozása nyitánya lehet munkássága alaposabb hazai megismerésének."

A tárlatot Zoltai Gusztáv az alábbiakkal nyitotta meg:

„Hölgyeim és Uraim! Kiállítást megnyitni mindig jó érzéssel tölti el a szívet, a lelket. Zsidó ünnepen – mert a Nyári Fesztivál mégiscsak az – kétszeresen örömnek számít. És van harmadik alkalmunk is arra, hogy emelkedett érzés kerítsen bennünket hatalmába: itt lehetünk premiert ünnepelve ebben a Király utcai galériában. Hiszen ezt követően nagyon gyakran találkozhatunk majd itt a ZSIK tervei szerint mindenféle zsidó kulturális eseményen. Tehát vegyék úgy, most következik a bejelentő harangkongatás: kinyitotta kapuját a Klein Judit képzőművészeti kiállítás.

Barátaim! Ez a művésznő egyenesen Brazíliából érkezett. Magyar, magyar zsidó, ez csak természetes. Nemcsak azért, mert Brazíliában mindenki magyar-zsidó, bár ez sem kizárt, éppen. A nagyszülők Békéscsabáról és Szekszárdról származnak, a szülők meg az ausztriai Strasshofba mentek nászútra, értelemszerűen némi zavartsággal. Hiszen az akkori idők kissé körülményesek voltak. Klein Judit tehát egy náci lágerben született, a szerencse és a véletlen körülmények különös összejátszása folytán.

Öt év a háború utáni Magyarországon, öt év az Új hazában Izraelben. Aztán a helyzet úgy hozta, hogy a békeidőket követően átkeltek az Óperencián. Brazília – Budapesttől nézve – nem is ország, hanem országok óriási együttese, és a portugál sem nyelv csupán, hanem zene, dallam és ritmus. Kivált, ha az amazonaszi kiejtésre, a pampák indiánjainak, Bahia meszticeinek édes kettős hangjaira gondolunk. És Rio ritmusára. A szociológus Klein Judit Sao Paolóban járt iskolába, építészeti egyetemre, s lépett be egy ambiciózus művészi körbe.

A színek, a formák elvarázsolták, a képi megjelenítés szellemi sziporkái elkápráztatták. S akadt egy pillanat – a filozófia, a vallás és a költészet ezt termékeny robbanásnak hívja – amikor ráébredt saját kifejezésmódjára, az önálló stílus élményére. Segítségül hívta a geometriát, az ősi gömbformát és a kockák, a térben összetartozó négyzetek matematikai pompáját. A déli félteke vászonra átmentett fényei, az Egyenlítő közeli napsugár olykor vad, de mindenképpen erős tónusai az általunk megszokottnál feltétlenül markánsabb színek aztán meghozták a maguk eredményét.

Kialakult tehát Judit eredeti, senki mással össze nem vethető tér-, szín- és formavilága, a mértani testek zenei összhangja. Mondjuk a világűrben törvényszerűen lebegő csillagok és bolygók egymáshoz kapcsolódó viszonyából fakadó rendje és mértani nyugalma; az élet születésének, a megteremtettség áldott ihletettsége = ez Klein Judit művészete.

A megnyitó

2010 tavaszán – a magyar zsidóság meghívására – Budapestre látogatott Elie Wiesel, a kárpátaljai származású, a lágereket megjárt, a holokausztot túlélt zsidó író és közgondolkodó, Nobel békedíjas világjelkép és az örök lelkiismeret. Klein Judit különös festménnyel ajándékozta meg. Művészi portréja jelképezi, és pontosan kifejezi az alkotó helyét, szerepét és jelentőségét a világban. A zsidó ember mély beágyazottságát népe ősi múltjába,

összefonódását a mindenkori szenvedésekkel, de annak leküzdésével is, az alkotó erővel, misztériumával. A festmény a zsidó nép csodáját sugallja: a szép bölcsességet, a vis animit, az elpusztíthatatlan szellemi erőt, mindösszesen a remény, a bizalom diadalát. Igen, bizalmat az isteni gondviselésben. És összességében ezt tanítja nekünk Klein Judit művészete. E gondolat jegyében nyitom meg tehát a művésznő budapesti kiállítását itt a KARE Galériában, a Nyári Zsidó Fesztivál keretei között."

A kiállítás a KARE Galériában tekinthető meg, Budapest, VII. Király u. 43-45.

A megnyitó fotóján balról: Klein Judit, Ámon Betti, Vadas Vera és Zoltai Gusztáv.

Lantai József