FRIDA KAHLO Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból

2018. július 7-től november 4-ig látható nálunk először a Magyar Nemzeti Galéria C épületének földszinti termeiben Frida Kahlo műveinek java: 26 festmény, 9 rajz, továbbá fotók és filmek a művésznőről. A műtárgyakon kívül feltárul a tablókon élete, halála, testi és lelki szenvedéstörténete.

A 20. század egyik legmeghatározóbb művészének életét a hazai nézők legfeljebb a Frida című, jelentősen megszépített filmből ismerhetik Salma Hayek főszereplésével. Ezért most röviden megkíséreljük az igazi Frida Kahlo ikonikus alakját felidézni:

1907-ben, július 6-án, 111 éve született Mexico Cityben, ugyanabban a Kék Házban, ahol 1954-ben meghalt. Nagyszülei magyarországi zsidók voltak. Fényképész apja Mexikóvárosban telepedett le, ahol feleségül vett egy mesztic (spanyol-indián) nőt. Négy lányuk közül a harmadik volt Frida, apja kedvence. A kislány hétéves korában megbetegedett gyermekparalízisben, a jobb lába vékony és formátlan maradt. 1910-et, a mexikói forradalom kitörését nevezte meg naplójában születési évének. A betegség után fiúruhát és sétapálcát hordott, később tehuánai népviseletben, hosszú szoknyákban járt. Szegénységben élő szülei csak őt adták jó iskolába, mert orvosnak készült. Csakhogy 18 évesen, 1925-ben az őt szállító autóbusz villamossal ütközött. Frida súlyosan megsérült, eltört a gerince és a medencéje. Két évig gipszágyban feküdt, az udvarlója elhagyta. Fájdalmait mutatja A törött gerinc című festményén. Testén szíjak és szögek vannak. Baldachinos ágya fölött tükör volt, anyja festőállványt készíttetett neki, így festette meg önmagát, rokonait, ismerőseit. 1928-ban ismerkedett meg az akkor már neves muralistával (falfestővel), Diego Riverával, akivel együtt csatlakozott a mexikói baloldali mozgalomhoz. 1929-ben összeházasodtak. Frida imádta a férjét, háromszor elvetélt a törött medencéje miatt. Bajában készítette a Henry Ford Kórház és A repülő ágy című képeit, amikor 1930-33-ig ünnepelt férjével New Yorkban tartózkodtak. Diego gyakran megcsalta, de amikor Frida húgával lépett kapcsolatra, Frida sem állt ellen a kísértésnek, és szeretőket tartott. Köztük volt Muray Miklós fotós, egy leszbikus énekesnő, sőt Lev Trockij is – több más mellett. 1937-ben igen sikeres önálló kiállítása lehetett New Yorkban, 1939-ben kevésbé sikeres Párizsban, bár egyik képét megvásárolta a Louvre. Utána elvált Diegótól, de egy év múlva újra összeházasodtak. A II. világháborúban rendkívül aktívvá vált, tanított, részt vett a szürrealista művészek nemzetközi kiállításán. 1946-ban megoperálták a gerincét, a műtét csak rosszat tett. 1948-ban belépett a mexikói kommunista pártban. 1950-ban összesen hét gerincműtéten esett át, aminek következtében kerekes székbe kényszerült Állapotát depresszió és folytonos fájdalom kísérte. Rivera többé már nem hagyta magára. Finom, kimunkált ecsetkezelése átalakult: vastag, nyers festékrétegekkel ábrázolta környezetét. 1953-ban amputálni kellett a jobb lábát. Önálló mexikóvárosi kiállításán díszes ruhában, erősen kifestve, ágyban szállítva jelent meg. Utolsó tíz évében naplót írt, ebből tudjuk, hogy rengeteg fájdalomcsillapítót, altatót szedett, sok erős alkoholt ivott. 1954-ben tüdőgyulladásban meghalt, ám valószínűleg öngyilkos lett. Diego Rivera a Kék Házat a mexikói államnak ajándékozta. Itt nyílt meg 1958-ban a Frida Kahlo Múzeum.

Frida és Diego 1954-ben

A Magyar Nemzeti Galéria öt teremben mutatja be Frida Kahlo rendkívül bensőséges életművét, valamint négy kortárs magyar művészre gyakorolt hatását.

Az első szekció az útkeresés és az autodidakra festővé válás korszakával foglalkozik. Ebben az időszakban ágyban festett és rajzolt. A második rész A fájdalom poézise címet viseli. Itt találjuk szenvedéseinek forrásait: a gerinctörést, a gyermekei elvesztését, hiába szeretett volna Diego Riverával közös utódot. Meghatóan ábrázolja borzalmas kínjait. A harmadik terem megörökíti Frida ragaszkodását szülőföldjéhez, Mexikóhoz. Különös személyiségét helyi népviselettel, ékszerekkel hangsúlyozta. Riverával közös otthonukat ősi indián szobrok, teotihuacáni maszkok, elő, ősi kutyafajta (xoloitzcuintle), színes papagájok és majmok népesítették be. Ezek körében szívesen festette meg önarcképeit.

A negyedik részleg a Viva la vida! címet viseli (Éljen az élet!). Közép-Amerikában őshonos növények, termékenységet képviselő gyümölcsök ellensúlyozzák Frida hangulatát, és tanúskodnak életszeretetéről. Az ötödik terem Frida és Diego címen a két nagy művész közötti szenvedélyes, olykor ellentmondásos, de mindenképp fájdalmas kapcsolatot fedi fel. Frida rajongásának legfőbb tárgya Diego volt. Hiába a kölcsönös szeretet, Diego sokszor megcsalta. Frida bosszút állt. Látunk itt Muray Miklóshoz (Nicholas) magyarul írt levelet is! Ez a kiállítás legnagyobb meglepetése. Nem kétséges, hogy valaki segítségével vetette papírra.

Lantos Adriána kurátor elmondta, hogy Frida Kahlo műveiből 35 alkotás érkezett a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból, további 9 mű pedig magángyűjtőktől. Frida akkor lett igazi világsztár, amikor Madonna több képét megvásárolta. Elképesztő hatását mai magyar művészeknél is fellelhetjük: Fajgerné Dudás Andrea, Moizer Zsuzsa, Szemethy Orsolya és egy moldáv származású budapesti férfi, Alexander Timel művein. Őket bizonyára ugyanúgy elvarázsolta Frida személyes története, magánya, érzelmei, különös szeretetvágya (a hatásos film alapján), mint most a múzeum látogatóit az eredeti alkotások látványa.

dió