Fülei Balázs Foto: Sebestyén ZoltánFülei Balázs Foto: Sebestyén ZoltánRendkívül ritka a zenei életben az, ami a fiatal zongoraművész, Fülei Balázs előtt áll: januárban három jelentős koncerten is hallható Budapesten, kétszera Zeneakadémia Nagytermében, egyszer a Magyar Rádióban. A Junior Prima-díjas zongoraművész január 23-án és 24-én Bartók Béla: II. zongoraversenyét is játssza, az MR Szimfonikusok zenekarát Vajda Gergely vezényli. Január 28-án pedig a zene és a tánc összefonódását érzékelteti a szólóestjén, a Zeneakadémia Nagytermében.

 

Fülei Balázs Foto: Sebestyén ZoltánFülei Balázs Foto: Sebestyén ZoltánRendkívül ritka a zenei életben az, ami a fiatal zongoraművész, Fülei Balázs előtt áll: januárban három jelentős koncerten is hallható Budapesten, kétszera Zeneakadémia Nagytermében, egyszer a Magyar Rádióban. A Junior Prima-díjas zongoraművész január 23-án és 24-én Bartók Béla: II. zongoraversenyét is játssza, az MR Szimfonikusok zenekarát Vajda Gergely vezényli. Január 28-án pedig a zene és a tánc összefonódását érzékelteti a szólóestjén, a Zeneakadémia Nagytermében.

 

A három koncert:

 

január 23-án, 19.30-kor a Zeneakadémia Nagytermében hangverseny az MR Szimfonikusokkal, vezényel Vajda Gergely:

http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/fulei-balazs-es-az-mr-szimfonikusok-20150123-1930

január 24-én, 15.00-kor a Magyar Rádió 6-os stúdiójában az MR Szimfonikusokkal, vezényel Vajda Gergely:

http://www.mediaklikk.hu/2014/08/13/zenebeszed-sorozat-2014-2015-i-resz/


január 28-án 19.30-kor: szólóest a Zeneakadémia Nagytermében, csupa „tánczenével", Kelet-Európától Dél-Amerikáig:

http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/fulei-balazs-zongoraestje-20150128-1930

 

Ez utóbbin, Fülei Balázs szólóestjén barokk stilizált táncok, különböző nemzetiségek táncszvitté szublimált népzenéje, norvég paraszttáncok és XX. századi köntösbe bújtatott argentin táncok szerepelnek. A Zeneakadémia kamarazene-tanárának hangversenye a „népek táncai" címet is viselhetné, de éppígy illene hozzá a „lélek táncai" címke is, hiszen az elhangzó zenék nem talp alá, hanem elmélyült hallgatásra valók. Bach d-moll angol szvitje monumentális összefoglalása mindannak, ami a barokk stilizált táncok univerzumában lehetséges; Bartók Táncszvitje – melynek zenekari eredetijét Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára írta – a különféle nemzetiségek parasztzenéjének egymás mellé helyezésével a népek testvérré válásának ideáját fogalmazza meg a zene nyelvén; Grieg saját nemzetének népi örökségét emeli be a művészi koncertzene világába, a 20. század legjelentősebb argentin zeneszerzője, Alberto Ginastera pedig két etűdnek is beillő gyors táncot és egy elégikus lassút helyez egymás mellé, hogy a három táncból egy vérbeli 20. századi szonáta ciklusa kerekedjen ki.

Rendező: Jakobi Koncert Kft.

 

 

Fülei Balázs saját ismertetője a szólóest műsorához:

 

Zene és tánc – lehetett-e előbb bármelyik is, vagy mindig is együtt léteztek?

E koncert műsorával szeretném megmutatni, hogy a tánc mennyire központi szerepet játszik a zeneszerzők gondolkodásában, koroktól, országoktól, éghajlattól függetlenül. A tánc önkifejezési forma, eksztázis. Kilépés önmagunkból egy másik világba. A zene valamilyen módon másik világba invitál, kisebb-nagyobb erővel magával ragad, a tánc is hasonló erővel bír, attól függően, hogy csoportos, páros, vagy egyéni. A táncban végül mindenki egyforma lesz: a mozgás összeolvaszt. Lehet hallgatni ilyen zenéket ülve? Igen, hiszen ezeket a táncokat a zeneszerzők előadásra írták, tehát "stilizált" táncok. De ha bokánk olykor megmozdul, esetleg ritmusra jár, nem kell szégyellni! Zene és mozgás: egy.

J. S. Bach hat Angol szvitje közül a d-moll a sorozat utolsó darabja. Ez a démoni, sötét hangnem a szvit egész formáját meghatározza. Az egy szem d hangból megszülető Prélude először lassú, gomolygó, improvizatív, majd olaszos concertóba csap át. Bach rögtönzőképességének lehengerlő lenyomata ez a sebes örvénylés. A terjedelmes bevezető után következik a két-két részre tagolt táncok sorozata. Először a nyugalmas, lírai Allemande, kígyóként csavarodó szólamokkal, majd a pergő, ropogós Courante, amely szinte a jazz-improvizáció határát súrolja. A kimért, komor Sarabande-hoz szorosan kapcsolódik annak díszített változata, a Double. Mintha maga a törvény szólalna meg a Sarabande-ban, majd a Double-ban az ember: "Így kell" – mondja a törvény, "Így tudom, nézd el nekem" – mondja az ember. Ezután finom Gavotte következik kotyogó fagottal és két fuvolával, a Gavotte II-ben pedig talajvesztve kedveskedik a két fuvola magára maradtan, egészen sziréni jelenet. De az utolsó ítélet csak most következik. Veszedelmes ugrások, megállíthatatlan, konok tizenhatodok uralják a Gigue tételt, amit ördögi trillaláncok tesznek még félelmetesebbé. Haláltáncot jelent ez, pokoli zene, egy freskó, amelytől nem tudunk eltávolodni, ránk szakad. Bach még a kézjegyét is beleírja rejtetten, hangokból egy eldugott helyen: B-A-C-H, én voltam az!

 

Bartók 1923-ban komponálta Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára a Táncszvitet. Népzenéhez fűződő viszonyának egyik legmagasabbrendű megnyilvánulása ez a darab. A zeneszerző "…sem parasztdallamokat, sem parasztdallam-imitációkat nem dolgoz fel zenéjében, de zenéjéből mégis ugyanaz a levegő árad, mint a parasztzenéből" (Bartók). A Táncszvit minden dallama Bartók saját invenciója, mégis úgy hat, mintha különböző nemzetek népzenéjéből kapnánk ízelítőt. 1944 nyarán Bartók egy interjúban elmondta, hogy népzenegyűjtői munkásságának összefoglalása a Táncszvit, az első és negyedik tánc az arab zenét idézi, a második, harmadik magyaros, az ötödik pedig a román népzene reminiszcenciája. Az öt táncot egy kedélyes közjáték, a ritornell köti össze, amely szintén magyaros jellegű. Az öt tánc után a fináléban Bartók mindent egy serpenyőbe helyez, az addigi motívumokat összeolvasztja, összerázza, egyesíti, mintha azt mondaná a hangokkal, mint egyik levelében írja: "Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek, amióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré-válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!"

 

A norvég zeneszerző, Edvard Grieg hasonló érdeklődéssel és szenvedéllyel fordult hazája népzenéje felé, mint Bartók. Népzenei ihletésű zongoraműve közül az Op. 72-es 17 norvég paraszttánc az egyetlen, ami valóban lejegyzett népzenét dolgoz fel. Grieg megbízásából Johan Halvorsen 1901-ben tizenhét táncdallamot kottázott le a Telemarkban élő Knut Dahle hardanger-hegedűs játékáról. A hardanger-hegedű egy speciális norvég hegedű, amely hasonlatos a rendes hegedűhöz, de négy húrja közül az alsó kettő csak rezonátor húr, a fogólapon csak a felső kettőn játszanak. Hangzása emiatt hasonló a dudáéhoz, vagy a citeráéhoz. Habár a hardanger-hegedű egy kisterccel feljebb szól, Grieg annyira ragaszkodott az eredeti lejegyzéshez, hogy szinte minden darab D-dúrban van megkomponálva. Teljes mértékben követte az eredeti dallamokat, s ezeket csak harmóniákkal egészítette ki. Ezek a norvég paraszttáncok motivikus táncok, rendre ütempárok ismétlődnek egymás után oktávkülönbséggel. Annyi nemzetközi konyha van már Magyarországon, miért ne kóstolhatnánk most bele egy kicsit a norvég falvak hangulatába? Ez a csodálatos, több, mint fél órás ciklus olyan, mint egy skanzen. Kérem jöjjenek velem és nézzük végig:

 

1. Gibøen nászindulója – A semmiből előtűnő, majd távolodó nászmenet.

2. Jon Vestafes Springdans – Friss tánc, három különböző előadásmódban.

3. Nászinduló Telemarkból – Finom, cizellált induló, jellegzetes dobütésekkel.

4. Halling a tündérhegyről – Szinkópákkal tűzdelt tánc, nyugodt középrésszel. Ez a tánc egy mondával áll kapcsolatban. Brynjuw Olson elveszítette egy bikáját. Napokon át kereste, majd mély álomba merült. Álmában egy hajadon így szólt hozzá: "játssz a hegedűn, térj haza, majd megleled bikádat!"

5. Springdans – kecskeszarvból készült kürt hangjait idézi.

6. Gangar (Millertől) – Szikár, fogott tánc. A Miller, azaz a 'molnár' a legünnepeltebb hardanger-hegedű játékost jelöli a 19. században.

7. Røtnams-Knut. Halling – Gyors, szinkópás tánc, terjedelmes, lírai középrésszel.

8. Esküvői induló (Millertől) – Ez a tánc szintén a 'molnártól' való, amikor Kari szakított vele. Grieg az eredeti táncot itt kicsit lelassította, hogy a zongorán jobban érvényesülhessenek a finom díszítések.

9. Nils Rekves Halling – Virtuóz, pergő tánc, szintén szinkópákkal tűzdelve.

10. Knut Luråsens Halling 1 – Nyugodt léptékű tánc 6/8-ban, sok-sok váltóritmussal, amely mozgalmas érzetet ad.

11. Knut Luråsens Halling 1 – Finom, mélázó tánc, a sorozat legszínesebb darabja, ezerféle színnel.

12. Springdans (Millertől) – Gyors, 3/4-es ugrótánc.

13. Håvard Gibøen álma az Otersholt hídnál. Springdans – líd hangsorú, gyors tánc, rengeteg díszítéssel.

14. A kobold esküvői menete Vossevangenben. Gangar – Lassú, nyugodt tánc, amelyet rövid bevezetés előz meg.

15. A Skuldal nász. Gangar – Himnikus, diadalmas tánc, sok ritmusjátékkal.

16. Kivledal hajadonjai. Springdans – Olvadékony, kimért tánc.

17. Kivledal hajadonjai. Gangar – Ez a tánc is egy mondához kapcsolódik. "Telemark egy kis völgye Kivledal. Egy kicsinyke templom állt e völgyben hajdanán. Egy vasárnap, amikor a gyülekezet a misén vett részt, nagy zaj visszhangzott a völgyből. Három hajadon fújta táncát kecskeszarv-kürtjén, miközben kecskéiket őrizték. Ők voltak az utolsó pogányok a faluban. A pap megátkozta őket, s kővé váltak, nyájaikkal együtt. A mai napig ott állnak a hegyoldalban, a falu vénjei pedig még mindig játsszák dallamaikat."

 

Alberto Ginastera argentin zeneszerző Dél-Amerika 20. századi zenéjének egyik legjelentősebb figurája. 1937-ben készült Argentin táncok című sorozata ismét egy újabb ízt hoz a koncertprogramba: a tiszta levegőjű északról a füllesztő hőségbe vágtatunk át, Ginastera minden egyes hangja olyan, mintha a hallgató újabb és újabb ruhadarabokat dobna le magáról. Három vérbeli latin-amerikai tánc következik:

1. A vén pásztor tánca – Egy helyben toporgó, gyors tánc, amely végén a gitár húrjai is megpendülnek.

2. A gyönyörű leány tánca – keserédes, andalító jelenet, vérpezsdítő harmóniai fordulatokkal, eksztatikus lobogással, kéjesen vágyakozó elmúlással.

3. A gőgös marhapásztor tánca – Szinte követhetetlenül sebes, narkotikus tánc, féktelen kirobbanások, belső viharok, hosszú másodperceken keresztül marcangolt akkordok, vicsorgó ritmusok, moderálatlan szavak és gesztusok, majd a végén gőgös, veszedelmes robaj a felhevült billentyűzeten.

Jöhet a következő tánc?

 

 

www.balazsfulei.com
www.facebook.com/balazsfulei

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük