Gyurcsány Ferenc a majálisonAz MSZP idén szokása szerint a Városliget Napozóréten majálisozott. A 2007-05-01-I majálisnak a  jó idõ kedvezett. A téren igen sokan voltak az idõsebb, még az MSZP hez illetve annak elõdszervezeteihez kötõdõ emberek népesitették be a területet. Bár voltak az interneten erre utalások, nem volt semmi rendbontás, így Gyurcsány Ferenc szimpatizánsai körében zavartalanul elmondhatta ünnepi beszédét, amelyet szokásunk szerint szószerinti leiratban közlünk:

  Gyurcsány Ferenc a majálisonAz MSZP idén szokása szerint a Városliget Napozóréten majálisozott. A 2007-05-01-I majálisnak a  jó idõ kedvezett. A téren igen sokan voltak az idõsebb, még az MSZP hez illetve annak elõdszervezeteihez kötõdõ emberek népesitették be a területet. Bár voltak az interneten erre utalások, nem volt semmi rendbontás, így Gyurcsány Ferenc szimpatizánsai körében zavartalanul elmondhatta ünnepi beszédét, amelyet szokásunk szerint szószerinti leiratban közlünk:

Egészen felemelõ, hogy fogja magát jó néhány tízezer ember, férfiak és nõk, fiatalok és idõsek, és azt mondják: Na, akkor most elmegyünk a Városligetbe, megmutatjuk ennek az országnak, hogy nem száll inunkba a bátorságunk! Megmutatjuk ennek az országnak, hogy együtt vagyunk és együtt maradunk! Nagyon hálás vagyok önöknek, nagyon hálás vagyok nektek. Hálás vagyok mindazoknak, akik ez után az embert próbáló év után nem akarnak kétséget hagyni afelõl, hogy Magyarországon õk a baloldallal vannak, mert Magyarország számára a baloldal fogja megteremteni a felemelkedés – habár nem könnyû, de végül nyilvánvalóan sikerre vezetõ – útját, és ebben szerepet kívánnak vállalni, mert azt mondják, hogy Magyarország rólunk szól. Rólunk szól és rólatok szól.

Volt egy álmunk egy évvel ezelõtt: azt mondtuk, hogy a magyar baloldal nem fogja még egyszer lehajtani a fejét. Volt egy álmunk egy évvel ezelõtt. Azt mondtuk, hogy nem egyszerûen csak holnapra vagy holnaputánra, hanem nemzedékeket meghatározó idõre kívánjuk meghatározni Magyarország jövõjét annak érdekében, hogy a gyermekeink azt mondják: valamikor 2006 és 2007 táján voltak itt olyanok, akik nem ijedtek meg a kihívásoktól, akik képesek voltak arra, hogy megtegyék mindazt, amit a rendszerváltás óta soha senki nem mert megtenni, új erõt és lendületet hoztak ebbe az országba. Megtették akkor is, hogyha idõnként nem volt könnyû. És ezt az ország megcsinálta, nem hagyott bennünket cserben. Megcsinálta nemcsak az ország, hanem támogatást adtak hozzá a városok és falvak. És amikor azt mondtuk, hogy gyertek el most május elsején, akkor fogtátok magatokat, és eljöttetek ide.

Mi tagadás, nem volt könnyû ez az év. Nagyon nehéz volt megküzdeni vele, de azt tudom mondani, hogy nem magamért, hanem magunkért küzdöttem. Nagyon hálás vagyok, mert nagyon sok bíztató szót, nagyon sok támogatást kaptam, nagyon sokan mondták, hogy: Miniszterelnök – vagy Feri -, veled vagyunk, ne hátrálj meg! Sokat jelentettek ezek a szavak, sokat jelentettek ezek a mondatok. Soha nem féltettem magamat. Soha nem aggódtam azért, hogy velem mi lesz. Mindig csak az érdekelt, hogy hogyan lehet Magyarországot olyan hellyé tenni, amelyben úgy érezheti tízmillió határon belül és sok millió határon kívül, hogy bár lehet, hogy a dolga idõnként nehezebben megy, de egy olyan közösség tagja, amely képes arra, hogy figyeljen a másikra, s amely hogyha valaki bajban van, akkor kinyújtja a kezét. Hogy a nemzet nem egyszerûen üres politikai szólam, hanem a közöttünk lévõ láthatatlan kapcsolatok sokasága, amelyet megörököltünk apáinktól és nagyszüleinktõl. Hogy a nemzet nem egyszerûen a történelemkönyvben van, hanem itt van közöttünk. Számolnunk kell azzal az erõvel, amely sikeressé teszi ezt a nemzetet – mert nem egyszerûen csak több mint ezeréves történelmünk, de sok száz éves, sok ezer éves sikerünk lesz akkor, hogyha megértjük, hogy nemcsak magunkért, nemcsak a családért vagyunk felelõsek, nemcsak a lakóhelyért, ahol élünk, de felelõsek vagyunk az egész országért. És ezt a felelõsséget ma a magyar baloldal éppen azzal teljesíti be, hogy képes változtatni, hogy képes átalakítani azért, hogy holnapra ez az ország sikeresebb legyen. Köszönjük szépen ehhez a támogatást!

Egy évvel ezelõtt azt mondták, azt mondtátok, hogy húzzunk bele. Hallom, emlékeztek rá. Tartozom valamivel nektek, tartozom valamivel önöknek, tartozom valamivel Magyarországnak: köszönöm szépen. Köszönöm, hogy nem hagyták cserben az országot, hogy nem hagyták cserben a baloldalt! Hogy nem hagyták cserben azokat, akik vállalták a küzdelmet. Márpedig a küzdelem nem egyszerûen csak a tereken, nem egyszerûen a Parlamentben zajlott, hanem zajlott az utcán, és zajlott a boltokban, mikor sokakat közülünk megállítottak a szomszédok, ismerõsök, és azt mondták, hogy: Mondd, rendben van ez a politika? Mondd, szabad ezt nekünk támogatni, érdemes vállalni ennek a terheit? És kiderült, hogy nem vagyunk egyedül. Kiderült, hogy nem vagyunk magányosak. Mert nagyon sokan azt mondták a tereken és az utcákon, azt mondták a boltokban az ismerõsöknek, azzal érveltek a vasárnapi ebéd közben, vagy éppen azzal érveltek egy-egy pohár bor mellett a kocsmában, hogy lehet, hogy ez most nem könnyû, lehet, hogy lehetne választani könnyebb utat, de nagyon sokszor az bizonyosodott be a saját életünkben, hogy a könnyebb út nem vezet messzebbre. Az bizonyosodott be, hogy aki sikeres akar lenni, annak bátornak kell lenni, annak cselekedni kell, annak küzdeni kell. És Magyarország most megküzd.

Mondhatnám önöknek azt, hogy nem érdekes, mondhatnám, hogy nem kell hozni egyetlen áldozatot sem, mondhatnám, hogy el lehet felejteni mindent, majd hozzuk a boldogságot ajándékba – de ilyet soha nem ígértem. Azt mondtam, hogy meg fogunk küzdeni egy jobb országért. És önök, amikor a legnehezebb volt, akkor nem azt mondták nekem, hogy: Miniszterelnök úr, hagyjuk a csudába, miniszterelnök úr, nem kell a változtatás, forduljunk vissza. Hanem azt mondták, hogy: Miniszterelnök úr, picit nehezebb, mint ahogyan gondoltuk, de húzzunk bele, csináljuk most már végig!

Bolond az az ember, aki keresi magának a küzdelmet, aki keresi magának a konfliktust. Bolond az az ember, akinek, hogyha van választási lehetõsége, a harcot, a küzdelmet választja. Ugyan, dehogy! Amit vállalunk, és amit teszünk, azt azért tesszük, mert azt gondoljuk, hogy több jog és több lehetõség jár ennek az országnak. Mert azt gondoljuk, hogy Magyarországot olyan országgá lehet tenni, ahol értik a százezrek és milliók, hogy az igazi nagy titok bennük van. Magyarország errõl a sok millió egyéni életrõl szól. Arról, hogy ez az ország elhiszi, hogy olyan lesz, amilyenné õ teszi. Ha csak panaszkodni fog, akkor ilyen lesz az ország. Ha mer örülni a sikereinek, akkor amolyan lesz az ország. Ha mer befektetni és változtatni, akkor gyõzhet. Nem kérdeznek meg bennünket. Nem kérdezik meg a szlovákok, nem kérdezik meg a franciák, nem kérdezik meg az olaszok, a dánok, hogy ?magyarok, akartok-e velünk jönni?", hanem elindulnak. Nem kérdezik meg, hogy mi akarunk-e vagy szeretünk-e változtatni. Azt mondják, hogy: Mi megyünk, magyarok, döntsétek el, jöttök vagy maradtok?

Természetesen tudom, hogy öt évvel ezelõtt, amikor Medgyessy Péter miniszterelnök ugyanezen a pódiumon arról beszélt, hogy 50 százalékkal fölemeljük a béreket, az egy igazi nagy, örömteli pillanat volt sokak számára. Mennyivel könnyebb lenne ma azt mondani, hogy felejtsék el a gondokat, semmi mást nem kell csinálni, mint újra fel kell emelni a béreket. Ma, a munka napján mi mást mondhatnék, mint hogy azt szeretném, hogy munkából tisztességesen, hogy nyugdíjból szépen és kiszámíthatóan meg lehessen élni, hogy legyen perspektíva. De van pillanat, amikor ezt úgy lehet megtenni, hogy jön a kormány, jön az állam, és azt mondja, hogy: Elintézem jogszabállyal. És van pillanat, amikor azt mondja, hogy: Tudjátok mit? Fogjunk össze! Csináljuk meg! Fogjunk össze, és most azért tegyük ezt meg, hogy újra, még egyszer lehessenek magasabb bérek és magasabb jövedelem.

Tudom, hogy nagyon sokakban vannak politikai indulatok, és hogy nagyon sokan úgy gondolják, hogy Magyarország arról szól, hogy politikai pártok küzdenek és veszekednek egymással. Azt tudom mondani, hogy bennem szemernyi indulat sincs riválisainkkal szemben. Nem értek velük egyet. Azt gondolom, nem tesznek jót az országnak. Azt gondolom, hogy lelkünknek éppen azt a részét akarják megszorítani, amely ott van mindegyikünkben, mert együtt van bennünk a nagyszerû, a szándékát a jövõben keresõ, és ott van az, amelyik fél, ott van az, amelyik bátortalan, ott van az, amelyik leginkább menekülne. Nagyon fontos, hogy ne legyen a szívünkben se harag, se indulat, hogy ne gondoljuk azt, hogy nekünk az ellenzékkel kell megküzdenünk. Nekünk az ellenzékkel nincsen dolgunk. Nekünk az ellenzék politikájával van dolgunk! Nekünk Magyarországgal van dolgunk! Az ellenzék politikájával küzdeni kell, Magyarországért meg tenni kell. Ezt tudom ajánlani.

Sokszor eltemették már a baloldalt. Úgy látom, vannak, akik most is azt gondolják, hogy meg fognak majd tõlünk szabadulni. Rosszul gondolják. Temették a baloldalt 1996-ban, és igazából nem rajtuk múlott, hogy '98-ban nem mi gyõztünk. Kevélykedtek 2000-ben, azt gondolták, hogy mindig hatalmon fognak maradni. Azt gondolták 2004-ben, hogy már az ölükbe hullott a választás, és 2006-ban megint csak nem sikerült. Azt tudom önöknek mondani: nem érti Magyarországot és nem érti a baloldalt az, aki úgy gondolja, hogy egy huszáros rohammal meg lehet bennünket futamítani. Nem érti sem Magyarországot, sem a baloldalt, aki úgy gondolja, hogy mi megijedünk attól, hogy küzdelmes négy évre kell berendezkedni. Álltuk a küzdelmet eddig is, állni fogjuk most is.

Azt tudom nektek ígérni, és azt tudom ígérni az országnak, hogy erõs Magyarországot és erõs baloldalt teremtünk. Olyan Magyarországot és olyan baloldalt, amely sikerre viszi a közös ügyünket. Tisztességes munkáspolitikát fogunk folytatni, meghalljuk és megértjük azoknak a szavát, akiknek a szava soha nem jutott el azokhoz, akik az országot irányították. Olyan politikát fogunk folytatni, amely nem beszél Európáról, hanem kinyitja a határokat, amely fölemeli az országot, amely megteremti azt, hogy a gyerekeinknek ne dobogjon a torkukba a szívük, hogyha elhagyják a határt. Hogy azt érezhessék, hogy a mi gyerekeink nem érnek kevesebbet, mint akár a britek, akár a németek, akár bárki más ezen a kontinensen. Tisztességes, szolidáris baloldali politikát, nyitott európai magatartást egy olyan országban, amelyben nem az a fontos, hogy ki honnan jött, hanem hogy ki hova megy. És mi, barátaim, elõre megyünk és gyõzni fogunk!

Köszönöm szépen, hogy eljöttetek, köszönöm szépen, hogy meghallgattatok! Tegyük a dolgunkat Magyarországért, a köztársaságért, egy erõs, sikeres baloldalért!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük