Hautzinger Gyula Dr.: Inkognitóban az Ipolytarnóci Ősparkban
5 perc olvasásNógrád megyében töltve a március 15-i ünnepet, kirándultunk a Palóc-föld egyik talán legizgalmasabb helyére, a szerényen csak Palóc Pompeinek becézett ősparkba.
Nógrád megyében töltve a március 15-i ünnepet, kirándultunk a Palóc-föld egyik talán legizgalmasabb helyére, a szerényen csak Palóc Pompeinek becézett ősparkba.
A Budapesttől különben 150 kilométerre fekvő 20 millió évvel ezelőtt kialakult geológiai érdekesség bizony nagyon a Jóisten háta mögött van. Látszik ez az odafelé vezető utak állapotán. És a falvak szegényes házain is. De megéri a kirándulás. Igaz, a jegyvételnél hiába mutattam fel az újságírói igazolványomat, mindenáron arra akartak rábeszélni, hogy ha írni akarok róluk, kérjek engedélyt a felügyeleti szervtől a Bükki Nemzeti Park igazgatóságától. Kérdésemre, mi indokolja ezt a szokatlan kérést, a válasz: szeretik tudni mit írnak róluk! Puff neki sajtószabadság! Viszont mivel ezt a lehetőséget gyorsan elvetettem, kegyesen felajánlották, hogy válthatok gyerekjegyet. Nevetve válaszoltam, hogy bár korban közeledem az úgynevezett „második gyermekkorhoz”, akkor inkább a helyzethez jobban illő, árban ugyanannyi 60+ jegyet váltom meg. Viszont a beszámolót akár vállalva egy kiadós sajtópert is, így inkognitóban is, de mindenképpen megírom. Íme!
Ebben a csodálatos völgyben, ahol a korszerűen megépített-berendezett 2007-ben átadott látogató központban kezdődik a messze nem megerőltető túra. Onnan pár száz métert kell sétálni, hogy megérkezzen a kíváncsi látogató a ténylegesen, már az 1830-as évektől folyamatosan kutatott-feltárt Borókás-árok geológiai tanösvényhez.
Itt, kiválóan felkészült vezetőnk Attila várt, aki rengeteg érdekességet mondott el a helyszínről. Őstenger, esőerdő borította a környéket húsz millió évvel ezelőtt, amelyben vígan élt az akkori flóra és fauna. Egészen addig, ameddig egy közeli ősvulkán robbanás, nyomában a hamuesővel, lávafolyással véget nem vetett az itteni jó világnak. Ennek a természeti katasztrófának a nyomait őrizte meg a ma békés környék. Az árokban felfelé sétálva először egy megkövesedett fa elmetszett csonkját csodálhattuk meg, amelyhez hasonlót utoljára Amerikában, Arizona államban láttam. Igaz, ott rögtön egy erdőnyit.
De becsüljük meg azt amink van alapon tovább sétálva az enyhe emelkedőn homokkővé megkövesedett un. „cápafogas” feltárt valamikori iszap vonulatot bámulhattunk meg. Igaz, a cápafogak már a nagy csarnokban lévő kiállításon nézhetők meg, de vezetőnk állítása szerint a környék most is tele van fogakat rejtő, már régen nem bolygatott helyekkel. Érdekesség, hogy valamikor a helyiek, amikor még szabadon lehetett kutatgatni, a föld alól előkerült fogakat, megkövesedett madárnyelvként ajánlgatták az akkortájt is már idevetődő hozzánk hasonló kíváncsi turistáknak.
Érdekes az a hatalmas, az amerikai óriásfenyőkhöz hasonló több részletben elvágott megkövesedett fa, amely századokon át, az itteni lakosság a most is itt csörgedező patakon történő átjárását segítette.
És az itt talált leleteket bemutató kiállítási csarnok. Homokkő, benne az akkor élt állatok nyomai. Cápafogak minden mennyiségben, és egy kitátott, egészben megmaradt alsó és felső állkapocsban lévő teljes cápafog rendszer.
A háttérben sejtelmes megvilágításban az akkori elképzelt táj diarámán, benne az ősállatokkal, amelyek azért az evolúció lépcsőjeként kezdtek hasonlítani a ma is élőkre. Mindez nem véletlenül az azóta már sajnos közülünk eltávozott nagy magyar vadászfestő, Muray Róbert munkája.
Hogy teljes legyen az élvezet, kísérőnk egy 3D-s rövidfilmet is levetített, az akkor-hogyan is volt világról.
Visszafelé a Borókás árok bejáratánál játszótér, de van egy a főbejáratnál is, így mindenképen érdemes akár kisgyerekekkel is idelátogatni. A kifelé vezető utat a pénztárnál tett ajánlás szerint a Miocén parkon keresztül tettük meg, közben fényképezve a párperce a filmen látott ősállatok kőből készített izlésesen elrendezett másait, amelyekre a nebulók is nyugodtan felmászhatnak.
Végezetül még a tóból hatalmas állkapcsát kitátó őscápa fejét is lekaptam.
Tartogatott a mesés kirándulás még egy meglepetést! A kijáratnál külön helységben két, a Bükkábrányi külszíni bánya művelése során előkerült ősciprus került kiállításra. Igaz, hogy korban jóval fiatalabbak, de mit nekünk az a pár millió év különbség. Tematikusan idevalók.
Legközelebb mi is az unokákkal jövünk. Akkor az előcsarnokban lévő vetítőben a 4D-s filmet is megnézzük. Itt a vége. Jöhet a sajtóper! Vagy az évi, jelentőségéhez képest viszonylag kevés látogatót vonzó csodálatos hely népszerűsítésért a köszönet?
