Hautzinger Gyula: Mindszentyneum. Egy múzeum nyitás margójára

Nem minden felhang nélkül került sor pár héttel ezelőtt nemzeti ünnepünkön október 23-n Zalaegerszegen ’56 egyik nagy alakjának néhai Mindszenty József hercegprímásunk újonnan épített múzeumának és benne életét bemutató kiállítás megnyitójára. A már korábban bejelentett eseményt egyben a szokásos október 23-i megemlékezéssel együtt – a miniszterelnök, Orbán Viktor tartotta.

Lett is ebből huhogás a baloldalon. Hogy-hogy nem Budapesten tart Orbán beszédet? Fél, a pestiek elé állni? Ez már önmagában bugyuta feltételezés, mintha nem elégszer lépett volna a nyilvánosság elé sokszor több tízezres tömeg előtt a miniszterelnök a fővárosban.

Arról nem beszélve, hogy egy vidéki várost, mint országos megemlékezés színhelyét még gondolatban is esetleg lebecsülni képtelenség. Különösen, ha az ráadásul olyan helyszín, mint a mostanság fejlődése okán sokat emlegetett, Zala megye központja. De ennél is fontosabb, hogy Mindszenty papi szolgálatának meghatározó részét itt, a múzeumtól pár lépésre lévő szép templomunk plébánosaként püspökké szenteléséig negyedszázadon keresztül végezte.

Ennyi információ után úgy döntöttem, felkeresem az új emlékhelyet. Ami első látásra meglepett, a látványa. Rögtön a hagyományos stílusban épült Göcseji múzeum mellett az épület kitűnt nagyságával. Belépve sem szerénysége ragadott meg. Hatalmas belső, impozáns tér. Lent egy a megye történetével foglalkozó kiállítás, fent a néhány teremből álló, igaz tartalmas Mindszenty kiállítás. Mindemellett ezekben az ínséges időkben talán nem véletlenül ágaskodik fel az emberben a kérdés: biztosan nem lehetett volna találni a közelben egy méltó már meglévő épületet, amelyet erre a nemes célra át lehetett volna alakítani, minthogy egy üres telken egy monumentálist építeni? Állítólag ötmilliárd forintért?

Maga a kiállítás méltón  mutatja be nagyszerű egyházfőnk életét. A képekkel, hangfelvételekkel is gazdagított leírások szépen mutatják meg az eredetileg Pehm József néven született nagyszerű ember küzdelmeit három korszakon keresztül. Mindvégig kiállva a mára beigazolódott igazáért.

Egy dologról hallgat a kiállítás. Miért nem avatták boldoggá még mindig ezt a nagyszerű, máig a gondolatainkban élő egyházfőt? Boldog itt már IV. Károly, vagy Batthyány-Strattmann László és tavaly ősztől a szintén boldog emlékezetű lengyel egyházfő, bíboros társa Wyszynszki . Mindszenty miért nem? Erről nem találtam semmit.

Ugyancsak jó lenne tudni az igazságot, hogy 1956 után számára menedéket biztosító amerikai nagykövetséget egyben hazáját végül milyen konkrét okok miatt kényszerült elhagyni.

Azt hiszem ezen okok forrásait nem itt kell keresni.