Hitvita

–   Nem vagyok fejőstehén.

–   Már miért lennél fejőstehén, kedvenc kollégám?

–   Nem vagyok fejőstehén.

–   Már miért lennél fejőstehén, kedvenc kollégám?

–   Na figyelj! Tizennégy éves autóm végképp felmondta a szolgálatot, de Érdről nem járhatok be gyalog, vagyis nekem munkaeszköz a kocsi. Bátyám tíz éve dolgozik autószerelőként Németországban. Jól keres, küldött ajándékba egy új Volkswagen Passat-ot.  Ekkor elkezdtek fejni a Szent Állami Költségvetés nevében. Regisztrációs adó. Vagyonszerzési illeték. Forgalomba helyezési díj. Törzskönyv. Környezetvédelmi vizsgálat. Gépjárműadó. Pest-megyei autópálya matrica. Karbantartás és javítás áfája. Kötelező biztosítás. Casco. Parkolási díj. Dízelolaj áfája és jövedéki adója. Talán még ki is hagytam valamit.

–   Hát ez tényleg rázós, de vedd figyelembe, hogy adót mindig kellett fizetni már a középkorban is. Akkor földesúri szolgáltatásnak nevezték. Ilyen volt a terményben lerótt kilenced és a katonaság részére kötelezően nyújtott, full ellátással egybekötött szállásadás. Az első éjszaka jogáról nem is beszélve. És az ókor? A Biblia számos helyen foglalkozik az adózással. Vegyük például Márk Evangéliumát. Az áll benne, hogy a farizeusok hogyan faggatják Jézust. Tanítónak szólítják, hízelegnek neki, dicsérik, hogy igaz ember és nem a fecsegésre figyel, hanem az igazságra. Így mutatja az Istenhez vezető utat. Majd hirtelen megkérdezik tőle, hogy adjanak-e a császárnak adót, vagy ne adjanak? Jézus kéri, mutassanak neki egy dénárt. Megtörténik. Erre azt mondja Jézus, kinek a képe van a dénáron? A császáré, felelik. Hát akkor adjátok vissza a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. És a farizeusoknak leesett az álluk. Vagyis a mondás jelentése, egyezzünk ki a hatalmon lévőkkel. Fizesd csak meg az adókat!

–   Lehet, hogy meglepetést fogok okozni, de én is olvasom a Bibliát. Igaz, hogy Jézus beszél a császárnak járó adóról, sőt a termés kilencedéről, az is adó. De hozzáteszi, hogy ezt együtt kell alkalmazni az irgalmassággal.

–   De ez nem azt jelenti, kedvenc kollégám, hogy az adó kivetésénél kell irgalmasságot gyakorolni. Az adó, a kilenced gépies fizetése, ugyanis éppen az irgalmasság felelősségét homályosítja el az emberekben. Mert azt a látszatot kelti, hogy a fizető megtette kötelességét. Ezért a kilenced, az adó megfizetése kell, hogy párosuljon irgalmas cselekedetekkel. A farizeusok azt hitték, hogy ha a kilencedet, az adót megfizették, többé semmi kötelezettségük nincsen a szegényekkel szemben. És ez nem így van.

–   Érdekes, ismerős érzéseket kelt.

Láng Róbert