Kamarás

Ma már kevesen tudják, ki is volt a kamarás? Sokunknak Kamarás Iván, kedves színészünk jut a névről eszébe, ő most az Amerikai Egyesült Államokban próbál szerencsét, nem is sikertelenül.

Ma már kevesen tudják, ki is volt a kamarás? Sokunknak Kamarás Iván, kedves színészünk jut a névről eszébe, ő most az Amerikai Egyesült Államokban próbál szerencsét, nem is sikertelenül.

   De nem róla van szó. Hanem a császári és királyi kamarásról. Egy olyan gazdag nemesemberről, aki a királyi kincstárt kezelte. Azt is mondhatnánk, hogy az állami költségvetés felett őrködött. Akkoriban az állami költségvetés egyenlő volt a királyi költségvetéssel. Jól tudta ezt XIV. Lajos, a napkirály, állítólag tőle ered „Az állam én vagyok" szállóige. A kamarás a XIX. században már nem jelentett kincstárnokot, hanem gazdag, tekintélyes és köztiszteletben álló embert, akinek a király időnként kikérte a véleményét. De még a király sem nevezhetett ki császári és királyi kamarásnak bárkit tetszése szerint. Némi korlátozás már akkor is működött. A kinevezéshez apai és anyai ágon legalább nyolc-nyolc nemesi őst kellett okiratokkal bizonyítania.

   A kamarást tisztelet övezte, ez a megszólításánál is megmutatkozott. Ugyanis a kinevezett rendszerint más címmel is rendelkezett. Ha például „valóságos belső és titkos tanácsos" volt, akkor nagyméltóságúnak, ha koronaügyész, vagy miniszteri tanácsos, akkor méltóságosnak, ha ítélőtáblai bíróként tevékenykedett, akkor nagyságosnak, ha a Vitézi Rend tagja volt, akkor nemzetesnek, ha egyik sem volt, akkor kegyelmesnek kellett szólítani. Hozzá intézett levelet ennek megfelelően illett címezni.

   A Habsburg uralom alatt, 1741-1918. között, Mária Teréziától IV. Károlyig, ezerötszáz magyar kamarás volt. A népek pletykálták, hogy a kamrások műveletlenek, nem pártolják a művészetet. Ez valótlanság, tolnai gróf Festetics Pál kamarásnak felesége Lídia, például híres balett táncos volt. Ráadásul rendkívül csinos.

   Manapság nincsenek kamarások. Leginkább a miniszteri főtanácsadók felelnének meg ennek a címnek. Ők nem gazdag nemesemberek, köztiszteletben sem állnak mindig, de legalább nem kell felmutatniuk apai és anyai ágon nyolc-nyolc nemesi őst.

Láng Róbert