Ismét egy különleges kiállítás nyílt meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, a Hungária körúti könyvtárban. Olyan katonákról szól, akik tudósok voltak, katonatiszti hivatásuk mellett a tudományok világában is jelentőset alkottak. Az egyetemen már hagyománya van az olyan kiállításoknak, amelyek a haza fegyveres védelmének és a tisztképzés történetének állítanak emléket. Látható volt már itt a Zrínyi családdal foglalkozó kiállítás, a XVII. század tárgyi emlékeit felvonultató bemutató, megismerkedhettünk kiemelkedő katonatisztek életútjával, hatásukkal is. A mostani, a katona akadémikusokról szóló tárlat is ebbe a sorba illeszkedik: 26 életút, 26 eltérő pálya, 26 egyéniség.
Az itt bemutatott tudós katonák egy része tevőlegesen foglalkozott a honvédtisztképzés kérdéseivel is – hívta fel a figyelmet dr. Deli Gergely, az egyetem rektora. 
Van közöttük történész, zoológus, műfordító, filozófus, őstörténész, matematikus és nyelvész. Közös bennük, hogy életük egészét vagy annak meghatározó részét a katonai szolgálatnak szentelték. Tudományos teljesítményük elismeréseként pedig a Magyar Tudós Társaság, mai nevén, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, rendes vagy tiszteleti tagjai voltak. Dicső az örökség, amit ránk hagytak és aminek megőrzése, továbbvitele a mi felelősségünk. A nemzeti identitás és a kulturális örökség védelme, a tudományos kutatás minőségének javítása, a Ludovika legjobb hagyományainak megőrzése és felmutatása, valamint a magas színvonalú oktatás feltételeinek megteremtése, továbbá a hadtudomány és a katonai műszaki tudományok magas szintű művelése. Ezek azok az eszközök, amelyekkel eleget tehetünk ennek a felelősségnek, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A Ludovika Akadémia örököseként pedig büszkén vállalja ezt a feladatot. 
Itt, a mai napon nemcsak életutakat látunk, hanem a katonai hivatás, a magyar haderő és a tudomány összetartozásának, szövetségének ünnepét is – mondta a megnyitó alkalmával dr. Czermann János, a Honvédelmi Minisztérium humánerőforrásért felelős helyettes államtitkára. Mindez két gondolat – egyrészt a hadtudomány, másrészt a magyar haderő kérdése – köré csoportosítható. A hadtudományra mindig a nemzet biztonságának és fennmaradásának szellemi pilléreként, a stratégiák, hadjáratok, logisztika, hadművészet-tudomány együttesen a harc és a győzelem rendszerbe foglalt ismereteként tekintettünk. Ma viszont a nemzet biztonságát szolgáló interdiszciplináris tudásrendszernek számít, de a hagyományos tudományok is jelen vannak. A pszichológia, pedagógia, társadalomtudományok, humán rendszerek kutatása éppúgy része, mint a klasszikus stratégia vagy a hadművészet. A hadtudomány a háború tanulmányozása mellett ma már a béke és a megelőzés tudománya is. A haderőről szólva viszont olyan fegyveres erőt kell építenünk, amely nemcsak erős és hiteles, hanem alkalmazkodóképes, ellenálló és technológiailag is versenyképes. A modern haderő ma már szoftver alapú adatvezérelt hálózatba kapcsolt, a döntéselőkészítést mesterséges intelligencia, korhű, valósághű szimuláció, digitális módszerek segítik. 
A kibertérben nincs éles határ béke és válság között, ezért a védelem folyamatos, az észlelés és a helyreállítás képessége állandó. Az adatszuverenitás felértékelődött, a kritikus adatok feletti kontroll a biztonság alapfeltétele. A harci rendszerek átalakulnak. A nagy karbantartási igényű vasaktól eltolódunk az eldobható, könnyen cserélhető rendszerek felé. A huszonegyedik század eleji konfliktusokban az algoritmusok, a drónok, az adatcsomagok olyan döntő jelentőségűvé válnak, mint egykoron, 100 évvel ezelőtt a harckocsik. A mai kiállítás abban erősít meg minket, hogy a haza védelme a szellemében kezdődik, és a cselekvésben válik teljessé! 
Dr Monok István, a Magyar Tudományos Akadémia, Könyvtár és Információs Központ főigazgatója azt emelte ki, hogy Magyarország parlamentje az idei és a 2026-os évet a Magyar Tudomány Évévé nyilvánította, abból az alkalomból, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vagy a Tudóstársaság és annak könyvtára bicentenáriumát ünnepli. Ennek során a különböző tudományterületeket művelők külön-külön is számba vétettek. A két év alatt mintegy kétszáz kiállításon és sok tudományos konferencián mutatják meg – visszamenőleg is – hogy a magyar tudomány és a Magyar Tudományos Akadémia nem szegmentált, hanem igenis nagyon élő módon együttműködő intézményrendszer, ami ráadásul alkalmat ad arra is, hogy gyakoroljuk európaiságunkat. Ez egyfajta gondolkodást jelent; hogy milyen jellegű konfliktusokra, megoldandó problémákra hogyan reagált az elmúlt kétezer évben ez a kulturális közösség, amit ma Európának hívunk. Manapság egy felkészült katona komoly tudományos ismereteket kell, hogy magába szívjon ahhoz, hogy a saját hivatását egyáltalán gyakorolni tudja. Igazából ez az üzenete ennek a tudomány évének és minden olyan kiállításnak, ahol különböző tudományszakok művelői mutattatnak fel együtt. 
A házigazda, a kiállításnak helyt adó Nemzeti Közszolgálati Egyetem könyvtárának főigazgatója Mészáros Zoltán szerint ez a kiállítás azt bizonyítja, hogy a múltban, ahogyan most is, a katonai tudományok és a civil kutatások szervesen összekapcsolódnak. Ezt talán mi sem példázza jobban, mint az, hogy a Tudós Társaság, a későbbi Tudományos Akadémia megalapításának gondolatát gróf Széchenyi István huszár századosi egyenruhában jelentette be, és így ajánlotta fel birtokainak egyéves jövedelmét erre a célra. Csak néhányat kiemelve a napjainkban már kevéssé ismert személyiségek közül; Rónai-Horváth Jenő (1852-1915) altábornagynak köszönhető Zrínyi Miklós munkáinak első modern kiadása. Kőszeghy-Mártony Károly (1783-1848) táborszernagy készítette 1829-ben az első sűrített levegővel működő légzőkészüléket. Habsburg-Lotharingiai József Ágost (1872-1962) főherceg, tábornagy első világháborús naplójának hét kötetben kiadott változata máig tudományos alapműnek tekinthető. 
Dr. Padányi József nyá. vezérőrnagy, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke, a kiállításról szólva elmondta: minden egyes katonaakadémikushoz néhány korszakos művét igyekeztek feltüntetni. Az előkészületek idején elképesztő sorsokra derült fény. Az olasz táborszernagy, Leone Andrea Maggiorotti (1860-1940) fiatal korában az egyik résztvevője volt az osztrák-magyar flotta elleni éjszakai olasz légitámadásnak. Később pedig a magyar tudományos akadémia levelező tagjává válik. Habsburg-Lotaringiai József Károly Lajos (1833-1905) főherceg, lovassági tábornok kutatásai, publikációi a magyarországi cigányság nyelvéről, néprajzáról, történelméről olyannyira iránymutatóak voltak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. Roppant érdekes ember volt Varga Lajos (1860-1963) ezredes. Részt vett az I. Világháborúban, több mint negyven évet szolgált katonaként és zoológusként lesz akadémikus. Munkásságának középpontjában a Balaton és a Fertő-tó zoológiai kutatása állt. Az MTA levelező tagjává 1940-ben választották. Ennek a kiállításnak nem titkolt célja, hogy felmutassuk a hadtudomány sokszínűségét, interdiszciplináris jellegét és művelőinek széles körét. Ingyenesen megtekinthető hétköznap 9-15 óra között, november 30-ig.
