Kedvező Az Európai Befektetési Környezet, De Lassulás Jöhet A Második Félévben

Az euróövezet gazdasági növekedésének üteme 2016 negyedik negyedéve óta a pozitív tartományban mozog, a makrogazdasági adatok pedig az év eleje óta a várakozásoknál általánosságban kedvezőbben alakultak.

A magas munkanélküliségi ráta és lassú ütemű növekedés éveit követően sínre kerül a gazdaság. Számos mutató már most arra utal, hogy a növekedés lendülete stabil marad – ilyen mutató például az új autók forgalomba helyezésének tízéves csúcsát jelző indikátor, illetve a közelmúltban publikált fogyasztói felmérések eredményei is.

Az év első felében a piac félreárazta a politikai kockázatokat. A politikai kockázatok Európa-szerte mérséklődtek, és a hangsúly az Amerikai Egyesült Államokra tevődött át, ahol egyre nagyobb Trump elnök felelősségre vonásának kockázata.

Nőtt a tőkebeáramlás az eurózónában

A mérséklődő politikai kockázat, valamint a jól teljesítő gazdaság bizalmi hullámot indított meg, és megnőtt a tőkebeáramlás az eurózónában. Az európai részvénypiacok szintén nagy erőkkel igyekeznek behozni a lemaradásukat (az év elejétől számítva a hozamuk elérte a 15,4 százalékot, szemben az Egyesült Államok 7,1 százalékos hozamával).

Azt a folyamatot, amelynek során a befektetők ismét az európai eszközök felé fordulnak, részben magyarázzák az amerikai piacok esetleges korrekciójával kapcsolatos aggodalmak is.

Nemzetközi szinten a befektetések intenzitása lassan elmozdul a 2016 augusztusában elért mélypontról, amikor a növekedés üteme éves szinten 1% alatt maradt. 2016 utolsó negyedévében egyértelműen fordulatot tapasztalhattunk, a mostani üzleti felmérések pedig már azt sugallják, hogy a növekedés lendülete továbbra is dinamikusan emelkedik majd.

Az euróövezetben a tőkekiadások erőteljesen alakultak 2017 első negyedévében, és a gazdasági előrejelzések alapján várható, hogy az elkövetkező hat hónapban is folytatódik a trend. A tőkekiadások reneszánsza ugyanakkor még nem eldöntött tény, mivel számos vállalat még várakozó állásponton van.

Az euróövezetnek azonban szembe kell néznie egy olyan kihívással is, amely gáncsot vethet az egész fejlődési folyamatnak. A piacok nem hisznek abban, hogy a jegybankok képesek lesznek elérni a kitűzött inflációs és munkabér célokat

Az euróövezetben a gazdasági mutatók közül leginkább az infláció és a munkabérek szintje mutat elmaradást. Az olaj ára nem segít a helyzeten, tekintettel a nyersolaj esetében a közelmúltban tapasztalt eladói nyomásra. A munkabérek növekedése 2016 negyedik negyedévében és 2017 első negyedévében egész kedvező képet mutatott, de ezt követően a várakozásokat lefelé módosították.

Várható, hogy a munkabérek növekedésének üteme középtávon továbbra is visszafogott marad, figyelembe véve, hogy (az EKB statisztikái alapján) az euróövezet munkavállalóinak 18 százaléka jelenleg is alulfoglalkoztatott. Ezek fényében kérdéses, hogy az EKB szeptemberben bejelenti-e a mennyiségi lazítás fokozatos kivezetését. Elképzelhető, hogy a bejelentést az év végéig elhalasztják – függően persze a makrogazdasági adatokról. A döntés halasztása kedvező hatással lehet a piacok alakulására, ugyanakkor arra figyelmeztetné a piacot, hogy az euróövezet gazdasági fellendülése korántsem annyira szilárd, mint ahogy azt hittük.

Csökkenő hitelimpulzus

Eddig úgy néz ki, hogy Európában a hitelállomány bővülése általánosságban pozitív hatással van a gazdasági aktivitásra. Az Európai Unió versenyszférájának növekedési üteme jelentős mértékben megélénkült az unió magjának tekinthető országokban, különösen Németországban és Franciaországban (ahol 2016 közepéhez képest jelentős fellendülést tapasztalhattunk), ugyanakkor változatlanul negatív növekedési környezetet láthatunk a mediterrán országokban – különösen igaz ez Olaszországban, amely az euróövezet betegének tekinthető.

Ha a folyamatokat nézzük, akkor a kép már nem annyira pozitív. 2017 első negyedévében a hitelimpulzus intenzitása csökkent, de ezt középtávon ellensúlyozhatják a rendkívül kedvező aggregát keresleti adatok (különösen a beszerzési menedzser index alakulása).

A nagy kérdés az, hogy az euróövezet meddig képes ellenállni a hitelimpulzus nemzetközi szinten tapasztalható gyengülésének. A lassulás alapvetően Kína teljesítményének tudható be – Kínában sajnos egyre több az improduktív beruházás, de hatása van az egyre szigorodó hitelfeltételeknek is, amellyel az árnyék-bankrendszer ellen kívánnak fellépni. Kisebb mértékben ugyan, de Európára hatással van az Egyesült Államok gazdaságának lassulása is (ami egyébként teljesen normálisnak tekinthető a gazdasági ciklus aktuális szakaszában, nyolcévnyi növekedést követően).

Amennyiben a hitelállomány alakulása és a GDP növekedés között hagyományosnak tekinthető hathónapos eltolódás most is fennáll, akkor az a nemzetközi gazdaság (beleértve az euróövezetet is) számára azt jelenti, hogy az év második felében a növekedés ütemének csökkenése várható.

Természetesen ez a fajta előrejelzés nem tekinthető egzaktnak, hiszen könnyen elképzelhető egy jegybanki intervenció, vagy egy kínai gazdaságélénkítő csomag is, hogy a fentebb vázolt helyzet elkerülhetővé váljon. Talán naiv gondolatnak tűnik, de Merkel és Macron szövetsége a német választásokat követően elindíthat egy sikeres politikai folyamatot a megfeneklett európai integráció előremozdítására, amelynek eredményeképpen az optimista hangulat tartóssá válhat.

A francia és a német vezetők érdekei most tényleg azonos irányba mutatnak, és ebből eredően olyan ambiciózus európai projektek indulhatnak el, mint Giscard d'Estaing és Helmut Schmidt korában.

Christopher Dembik, Saxo Bank