aaa_51.jpg Sörényes hangyász kölyök született a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Az apróság szombaton látta meg a napvilágot a budapesti sörényes hangyász tenyészpár, Isabela és William második utódjaként. A kicsit már most is láthatják a látogatók, de egy kis szerencse még kell hozzá, mert alvás közben az anyaállat bozontos farkával nemcsak magát, hanem a kölyköt is betakargatja. Amikor viszont ébren van, jól lehet látni a hátán csimpaszkodó jövevényt.

 

Sörényes hangyász született a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A kölyök még szombaton, június 16-án látta meg a napvilágot, és mostanra egy kis szerencsével már a látogatók is megfigyelhetik. Erre a legjobb esély délelőtt 10 óra körül kínálkozik, ugyanis a hangyászok akkor kapnak enni. Ha azonban az anyaállat éppen alszik, rendszerint betakargatja magát bozontos farkával, s ilyenkor a kölyök is takarásban van.

 

A városligeti intézményben már az 1890-es években is bemutattak sörényes hangyászokat, majd – több mint egy évszázados szünet után – 2014-ben fogtak bele ismét a tartásukba. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által életre hívott sörényes hangyász tenyészprogram keretében akkor egy fiatal tenyészpár érkezett Budapestre: Isabela, a nőstény Dortmundból, William, a hím pedig Edinburgh városából érkezett. A két állat új otthonában remekül összeszokott, így 2016 októberében már első kölykük is megszületett: egy nőstény utód, aki a Bejgli nevet kapta. Bejgli azóta már fel is cseperedett, s ma már a csehországi Liberec állatkertjének lakója.

 

Az állatkerti szakemberek természetesen már tavasszal arra számítottak, hogy Isabela és William rövid időn belül egy újabb kölyökről is gondoskodni fognak. Erre minden esély megvolt, hiszen egy kölykük már sikeresen felcseperedett, de még mindketten fiataloknak számítanak. A két tenyészállat be is váltotta a hozzájuk fűzött reményeket, így a budapesti sörényes hangyászok „családregénye” tovább folytatódik.

 

A most született kicsi nemét eddig még nem sikerült megállapítani, de nevet máris adtak neki a gondozók. Mivel idősebb testvérét 2016 adventi időszakában Bejglinek nevezték el a mákos bejgli metszéslapjára emlékeztető jellegzetes mintája miatt, így a most született jövevény is egy hagyományos édesség után kapta a Flódni nevet.

 

A Dél-Amerikában őshonos hangyászok az övesállatokkal (tatukkal) és a lajhárokkal állnak közelebbi rokonságban, viszont nem rokonai az erszényesek közé tartozó erszényes hangyásznak, sem pedig a tojásrakó emlősöket képviselő hangyászsünöknek. A hangyászoknak négy fajuk ismeretes (a törpe hangyász, az északi hangyász, a dolmányos hangyász vagy tamandua és a sörényes hangyász), közülük a sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) nő a legnagyobbra. A kifejlett példányok súlya akár 40 kg is lehet, hosszuk pedig a megnyúlt arcorr hegyétől a bozontos farok végéig a két métert is elérheti.

 

A faj Dél-Amerika számos országában őshonos, így Argentínában, Brazíliában, Bolíviában, Peruban, Ecuadorban, Venezuelában, Kolumbiában, Guyanában, Francia Guyanában, Suriname-ban, sőt még néhány közép-amerikai országban is. Nagyon sok azonban sehol sincsen belőlük, s ha a faj állapota nem is kritikus, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) sebezhetőnek minősítette a sörényes hangyászok természetvédelmi helyzetét.

 

A sörényes hangyászok – ahogy a nevük is mutatja – elsősorban hangyákkal, illetve különféle termeszekkel táplálkoznak. Testalkatuk is ehhez az életmódhoz alkalmazkodott. Erőteljes mellső lábaikkal és hatalmas karmaikkal kiválóan ásnak, s akár a termeszvárak betonkeménységű falát is képesek feltépni. A táplálékot hosszú, féregszerű, ragadós nyelvük segítségével kebelezik be. A nőstények 180-190 napos vemhesség elteltével általában egy utódot hoznak a világra. A kicsi már az első naptól kezdve anyja hátán csimpaszkodva viteti magát, s tíz hónap után kezdi meg önálló életét. A felnőttek akár a 25 éves kort is megérhetik.

 

Az első magyar ember, aki sörényes hangyásszal találkozott, alighanem Éder Xavér Ferenc, a selmecbányai születésű jezsuita hittérítő lehetett. Éder a 18. század közepén – missziós tevékenység keretében – tizenöt éven át élt a mai Peru és Bolívia területén. Az utazásai során tapasztaltakról szóló latin nyelvű könyvben „ursus formicarius”, azaz „hangyászmedve” néven emlegette ezt az állatot. Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykertben lehetett először sörényes hangyászt látni az 1895-ös esztendőben. Akkoriban azonban még nem nyerte el végleges formáját a magyar „hangyász” elnevezés, így inkább „hangyászó” néven emlegették, külön is felhívva a figyelmet az állat meghosszabbodott „kályhacső-arcorrára”.

 

 

magyar:            sörényes hangyász

angol:              giant anteater

német:              Große Ameisenbär

francia:             grand fourmilier

spanyol:           oso hormiguero gigante

orosz:              гигантский муравьед

kínai:                大食蟻獸

 

Technikai információk

 

NEM hangyászsün!

A sörényes hangyászokról szóló magyar nyelvű híradásokban gyakran előfordul, hogy a sörényes hangyász elnevezés helyett tévesen a hangyászsün nevet használják. Fontos tudnivaló azonban, hogy a hangyászsün egy teljesen másmilyen állat, itt pedig nem hangyászsünről, hanem sörényes hangyászról van szó!

 

Fotózás, filmezés

A sörényes hangyász kölyköt természetesen mozgóképen és fényképfelvételen is meg lehet örökíteni, de az anyaállat viselkedése miatt nem garantálható minden időpillanatban, hogy a kölyök zavartalanul látható. A legjobb időpont ebből a szempontból délelőtt a délelőtt 10 óra, az anyaállat ilyenkor kapja a meg a napi takarmányát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük