Komámasszony hol az arany(fedezet)?

Fura aranyláz terjed Németországban. Az állami számvevőszék, szakértők, politikusok és civilek is egyre élénkebben érdeklődnek az ország 3396 tonna aranytartaléka iránt, amely a második legnagyobb a világon. A számvevőszék szerint még senki nem ellenőrizte a temérdek kincset, amelynek több mint kétharmadát külföldön őrzik. Ezért, és a pénzügyi világban tapasztalható bizalmatlanság miatt egyre többen követelik Németországban az aranytartalék hazaszállítását.

Fura aranyláz terjed Németországban. Az állami számvevőszék, szakértők, politikusok és civilek is egyre élénkebben érdeklődnek az ország 3396 tonna aranytartaléka iránt, amely a második legnagyobb a világon. A számvevőszék szerint még senki nem ellenőrizte a temérdek kincset, amelynek több mint kétharmadát külföldön őrzik. Ezért, és a pénzügyi világban tapasztalható bizalmatlanság miatt egyre többen követelik Németországban az aranytartalék hazaszállítását.

A nemzeti arany 69 százaléka külföldi páncéltermekben pihen, New Yorkban, Londonban és Párizsban. A mélyülő euróövezeti adósságválság és a tény, hogy német politikusok is aggódnak a külföldi tárolás miatt, felerősítette az arany ellenőrzését és minőségének bevizsgálását követelők hangját. Az ellenőrzéspártiak szerint ilyen rossz időkben semmi kétség nem merülhet fel annak kapcsán, hogy a jegybank, a Bundesbank ellenőrzése alatt tudja tartani az állam aranyát.

Reiner Holznagel, a német adófizetők szövetségének elnöke kijelentette: a jelenlegi valutaválságban legfontosabb a biztonság, ehhez azonban aranyra van szükség. Mint mondta, ellenőrizni kell, hogy szükség esetén milyen gyorsan lehet hozzáférni az aranytartalékhoz.

Bár a Bundesbank és több kormánypolitikus, így Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter igyekszik megnyugtatni a kedélyeket, nem mindenki hisz az érveiknek. Sőt, egyre több pletyka kering az aranytartalékról.

A legtájékozatlanabbak szerint eltűnt az ország aranyának egy része, mások viszont azt gyanítják, hogy az arany körüli felhajtás nem véletlen. Ők úgy vélik: ha a súlyos válsággal küszködő euróövezetben minden kötél szakad, Berlin lemond az euróról, és visszatér a korábbi valutához, a német márkához. Az arany pedig arra kell, hogy az új német nemzeti fizetőeszköznek szilárd alapja, fedezete legyen.

Az aranymárka elmélet hívei emlékeztetnek: az euróövezetet és a világot is sújtó gazdasági válság és általános bizonytalanság miatt az utóbbi években felértékelődött a valódi értékállóság. Az arany is ennek a megtestesítője – válságos, háborús, inflációs és deflációs időkben is megőrzi értékét.

Mindebből a sok rosszból az utóbbi néhány évben bőven kijut az országoknak. A legújabb fenyegetés az infláció felgyorsulása. A világ több vezető hatalma, így az óriási adósságokkal küszködő USA, Kína és Japán, valamint az EU, illetve az euróövezet – hangzatos nevű programok mögé bújva – pénzzel árasztja el a gazdaságát. Egyre több pénzt nyomtatnak, felpörgetve így az inflációt, ami elértékteleníti a valutájukat és az adósságukat is.

Bár Berlin mindent megtesz a közös valuta megmentéséért (amelynek eltűnése legalább ezermilliárd euró veszteséget okozna Németországnak), nincs biztosíték arra, hogy valóban ki tudja húzni az eurózónát a bajból. Ezért már jó ideje kidolgozott egy vészforgatókönyvet, amely az euró esetleges összeomlása utáni helyzet kezelésére szolgál. A németek 2011-től – nagy hírverés nélkül – állítólag több törvényt fogadtak el arról, hogy szükség esetén elhagyják az euróövezetet, de megtartják EU-tagságukat. Más uniós országokban is készültek ilyen tervek.

A valutauniót eddig még senki nem hagyta el, amióta az euró 1999-ben a bankközi, majd 2002-ben a készpénzfizetési forgalomba is bekerült. Az euró bevezetését is szabályozó Maastrichti Szerződés sem számol ilyen lehetőséggel. Végső esetben az EU központi bankja, az EKB szüntetheti meg egy ország valutaövezeti tagságát. Úgy, hogy annak bankrendszerét kirekeszti az eurózóna mechanizmusából. Az EU tisztségviselői ugyan azt bizonygatják, hogy erre nem kerülhet sor, az euróövezeti tagokat semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy valamelyikük kilépjen a közösségből.

Ha ezt Németország megtenné, valószínűleg jól jönne az aranytartalék az új fizetőeszköz „megtámasztásához". A német kilépés vizionálói már a legvalószínűbb forgatókönyvet is tudni vélik. Eszerint a német bankokban az eurószámlákon vezetett összegeket egy az egyhez arányban váltanák át német (arany)márkára.

A német aranykészlet jelenlegi összértéke 144 milliárd euró. Az arany nagy része az USA-ban, Nagy-Britanniában és Franciaországban van. Azért ott, mert a németek szovjet inváziótól tartottak az 1945 utáni hidegháborús időkben, s ezekbe a biztonságosnak vélt országokba menekítették az aranyuk legnagyobb részét.

A szovjet tömb összeomlása után tíz évvel, 2000-ben és 2001-ben a Bundesbank gond nélkül vitt vissza Frankfurtba 930 tonna aranyat a brit jegybanknál tartott 1440 tonna készletéből. A Németországon kívül őrzött többi aranyához nem nyúlt. A külföldi tárolás okát még nem ismertette.

A minap elterjedt német aranykeresési és ellenőrzési lázat csillapítandó, a Bundesbank jelezte: teljes a bizalma az aranyletétet kezelők „integritása és függetlensége" iránt; eddig minden évben megkapta tőlük a részletes elszámolást, de utalt arra is, hogy további lépéseket tesz tartalékai védelmében. A német jegybank 2013-tól három év alatt összesen 150 tonna aranyat tervez hazaszállítani az USA-ból. Állítólag azért, hogy ellenőrizze minőségét.