Lajtabánság

20Lajtabánság zászlója

  Állam az államban. Ilyen is volt történelmünkben. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és Trianon után egy teljes hónapig, 1921. október 4. és november 5. között. Prónay Pál alezredes saját kis hadsereget alakított leszerelt tisztekből, altisztekből, környékbeli civilekből, egyetemistákból. Még egy 300 fős zászlóalj, a volt közös hadseregben szolgált bosnyák-albán muszlim is volt közöttük. Rongyos Gárdának nevezték magukat, nem ismerték el a trianoni békeszerződést,

Az utolsó csepp a pohárban egy levél volt. Szeptember 21-én a következő üzenetet kapta az „államalapító”.

Méltóságos báró Prónay Pál magyar királyi alezredes úrnak, Felsőőr.

Gróf Bethlen miniszterelnök úr nagyméltósága parancsából fölszólítom Alezredes Urat, hogy Nyugat-Magyarország azon területét, mely a trianoni békeszerződés értelmében Ausztriának átadandó volna, haladéktalanul hagyja el.

Hegedős Pál altábornagy.

Válaszul Prónay Felsőőrön (Oberwart), a templom előtt jelentette be az Ausztriához tartozó terület függetlenségét. Deklarálta, hogy nem hajlandóak alávetni magukat a trianoni békeszerződésnek. (Amelyet a magyar Parlament is ratifikált két hónappal korábban.) A gárda tagjai úgynevezett búrkalapot hordtak, karimáját jobb felől nemzeti színű kokárdával a kalap tetejéhez erősítették.

Lajtabánság kormányzótanácsának elnöke természetesen Prónay Pál lett. A kisállamnak miniszterei, zászlója, címere volt, még bélyeget is kibocsátottak, adót szedtek (nem sok sikerrel), Egyetlen állam sem ismerte el a „Független Lajtabánságot, bár Lévay Ferenc külügyi és gazdasági miniszter (magát szerényen előadónak nevezte) tett erre kísérleteket. A gárda szembe szált az osztrák csendőrökkel, akik megpróbálták elfoglalni a területüket. Meg is verték az osztrákokat. Ez volt az „Ágfalvai csata”. Valóságos csoda, hogy ilyen rövid idő alatt hogy tudott ennyi esemény lezajlani a miniállam életében.

Érdekes módon Lajtabánság egy fontos eredményt elért. Az addig elutasító osztrákok Velencében végre hajlandóak voltak tárgyalóasztalhoz ülni a magyar kormánnyal a határ felülvizsgálatának kérdése kapcsán. Itt a magyar fél garantálta a Rongyos Gárda visszavonását, cserébe a soproni népszavazás kiírásáért. A megállapodásnak sikerült is érvényt szerezni, és Prónay csapatai hamarosan kivonultak a kérdéses területről. A népszavazás javunkra döntött, Sopron és környéke hazánk része lett.

Láng Róbert