Lengyel János:A KISEMBER NAGY ÁLMA

Ahrimán uralma alatt Kisember állandó félelemben élt. Meghúzta magát, vigyázva, nehogy bárkivel is összetűzésbe kerüljön. Leginkább a hatalom embereitől rettegett, s ha tehette volna, eltitkolja saját létezését is.

Ahrimán uralma alatt Kisember állandó félelemben élt. Meghúzta magát, vigyázva, nehogy bárkivel is összetűzésbe kerüljön. Leginkább a hatalom embereitől rettegett, s ha tehette volna, eltitkolja saját létezését is.

Elméje mélyének egyik rejtett zugában azonban ott munkált, lüktetett a gondolat, hogy a nyomasztó világnak, amely körülvette, bekebelezte és fogva tartotta, véget kell vetni. Teljes szívéből gyűlölte a Hazugság Birodalmát, amely az övé mellett sok millió kisember életét megnyomorította. Gyakran arról álmodott, hogy megtörténik a csoda, Ahrimán hatalma és a Hazugság Birodalma összeroppan, elenyész, s helyette valami új, jobb következik. Ez volt Kisember legnagyobb és legszebb álma.

Aztán eljött az idő, amikor úgy érezte, képtelen tovább tűrni. Félelmét nagy nehezen leküzdve arra merészelt gondolni, hogy ki kell mondania az igazságot, amelynek erejétől a sorstársai felbátorodnak, a gyűlölt birodalom pedig belülről bomlani kezd, s végül összeomlik.

Nem tévedett: amit alig mert remélni, megtörtént.

Kisember boldogsága határtalan volt. Reménykedve nézett a jövőbe, makacsul hitte, hogy a sok rossz után csakis jobb idők jöhetnek.

Csakhogy a nagy boldogságnak mihamar vége szakadt. Kisember egyre értetlenebbül állt a dolgok előtt. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a Hazugság Birodalmának romjain ijesztő gyorsasággal kialakul az Önzés Birodalma. Szívébe hasított a felismerés: Ahrimán uralmát Lucifer uralma váltotta fel.

– Korábban mindenkire kötelező volt az egyforma szürkeség, belénk nevelték a szolgaság, a kiszolgáltatottság érzetét. Az a világ megszűnt, de mit hozott Lucifer uralma? Az ügyes, fondorlatos csábító az egyéni kiteljesedéssel, gazdagsággal és szabadossággal kecsegtet, s közben legalább annyi igazságtalanságot és szenvedést okoz, mint annak idején Ahrimán! – gondolta elkeseredve Kisember.

Reménytelenül elbizonytalanodott, az új világban sem érezte jól magát. Meghasonlott, önmagába fordult. Úgy érezte, most már végleg kisemmizték: elvették az életét, a jövőjét, a hitét, a munkáját, még az álmait is.