Ébredj fel, Magyarország! Hitelhez jutni ma már nem egyszerű, hanem egy modernkori túlélőshow – csak éppen a fődíj nem egy luxusnyaralás, hanem az, hogy talán nem roppansz össze teljesen. Ez a második ügy amit sikerült nyakon csípnünk és elszörnyednünk. A gyomrunk görcsben, az egész ügyet betűröl-betűre ismertük meg, benne a 6 hónap rémálomban és átélve azt amikor a telefon kattant, és a hitelfelvevő csak ennyit mondott: „Elutasítottak telefonon” . A szürreális álom ára több mint 2.5 millió költség és a történet koránt sem ért véget itt…Ébredjünk az álomból és lássuk: a magyar valóság 2025-ben micsoda hitelezési piacon.
Hitelezés az MNB által engedélyezett magán pénzügyi szolgáltatóval
Ha az MNB által engedélyezett pénzügyi cégek eddigi gyakorlatát nézzük, azt hihetnénk, hogy valami disztópikus regénybe csöppentünk. Ezek a vállalatok ugyanis nem bankként működnek, hanem „pénzügyi engedélyesként”, akik látszólag az ügyfelek érdekeit szolgálják. A valóságban viszont olyan szürreális módon bánnak az emberekkel, hogy azt még Kafka is megirigyelné. Nem csupán a hitelhez jutás folyamatát teszik végtelenül bonyolulttá és megalázóvá, hanem közben olyan erkölcsi, anyagi és lelki károkat okoznak, amelyek egész családokat taszíthatnak a szakadék szélére.
Képzeld el: egy céghez fordulsz reményekkel teli, mert úgy érzed, hogy ez az utolsó esélyed arra, hogy talpra állj. És mit kapsz?
Egy hosszú listát arról, hogy miért nem vagy elég jó. Elég abszurd, igaz? Ez a valóság 2025 Magyarországán. Az engedélyezett pénzügyi szereplők jelen esetben úgy viselkednek, mintha valami felsőbbrendű hatalom birtokosai lennének, akik eldönthetik, ki méltó arra, hogy hitelhez jusson – és ki nem. A kommunikáció, a stílus, a habitus, a szabályok flegmán félredobálása?
A reality-show szereplői:
-
Az ügyfél: S Kft a főszereplő – a kisember, aki kétségbeesetten próbálja megoldani a cége életét.
-
A pénzügyi cég1: A „nagy testvér”, „ MA-HI (MA is csak HItegetünk) aki minden mozdulatodat figyeli és mindig van egy újabb hitegetési oka.
-
A pénzügyi cég2: A „nagy testvér”, „ W Zrt (Valaki Valakije) aki minden mozdulatodat figyeli és ítélkezik, degradál telefonon és SMS-ben és 30%-os hitelt ad pedig 3%-os hitelt is hirdet
-
Az MNB: A háttérben meghúzódó „rendező”, aki engedélyezi ezt a színjátékot.
Az eredmény? Egy olyan rendszer, amelyben az emberi méltóságot gyakran semmibe veszik. Az ügyfelek nem számítanak másnak, mint számoknak egy táblázatban – és ha a számok nem stimmelnek, akkor viszlát remények! Ez már nem pénzügy; ez egy szürreális társadalmi kísérlet arról, hogyan lehet embereket teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozni.
Szóval mi marad nekünk? Egy olyan világ, ahol hitelt kapni nem egyszerűen nehéz – hanem egyenesen abszurd.
Szürreális 6 hónap mélyalvásban és mire felébredsz Csipkerózsika álmodból, befizettél több mint 2.5 millió forintot és még hiteled se lett…
Ha van olyan pénzügyi intézmény, amelyik képes tűzoltó ütemben hitelt ígérni, majd hónapokon át szórakoztatni ügyfeleit különféle dokumentációs bravúrokkal és költségekkel, akkor a fantázia nevünkön elnevezett MA-HI biztosan dobogós helyet foglal el a ranglistán. Legalábbis ez a benyomásunk, miután végigkövettük az S Kft. kálváriáját, akik hősiesen vonultak be a MA-HI kapuján, hogy 30%-os kamatú hitelüket kedvezőbbre cseréljék – és végül bő fél évnyi hitegetés után hoppon maradjanak.
A MESE kezdete mint a szerelem eufóriája és az ígéretek netovábbja: „Folyósítunk még az év végéig!”
Amikor az S Kft. a 2024-es őszi szürkületben elhatározta, hogy kibújik a horrorisztikus (30% feletti) kamatteher alól, gyors mentőövet remélt. A MA-HI-nál először olyasmiket suttogtak, hogy „ó, van itt remek konstrukciónk, legkésőbb év végéig folyósítunk”. Sőt, sietni is kell(ene), nehogy kifusson az ügy. Mivel kinek ne lenne vonzó, hogy végre ne a csillagokat verdeső havi törlesztést kelljen fizetnie, az S kft feltűrte az ingujját, és belevetette magát a bank (bocsánat, „pénzügyi vállalkozás”) adminisztrációs forgatagába.
Költség-kavalkád: értékbecslés, közjegyző, ügyvéd, teherautónyi dokumentum…
Persze semmi sincs ingyen. A S kft-nek hamarosan szembesülnie kellett azzal, hogy hiába jönnek napi szinten az e-mailek a MAHI-tól, a kötelező (vagy annak beállított) lépések és költségek csak sokasodnak.
Értékbecslés? Persze. Jó, hogy nem több százezer forintot kóstált. Sebaj, fizessük ki, hiszen mindjárt folyósítanak, nem?
Közjegyzői meghatalmazás? Hát azt még legalább kétszer is, mert az elsőben hiányzott egy apró telekszám vagy helyrajzi jel. sebaj.
Újabb néhány 100ezer költség? Maradhat?
Újabb főkönyvi kivonatok, meg egy friss bérleti szerződés? Jöhet, költségek még nincsenek a csillagos égben. Vagy talán már ott vannak?
Ugye nem zavaró az eddigi 2 millió feletti költség? Akkor dobunk még az árra, egy kis utazás repülővel haza a tulajdonos USA-ból, majd utazás ide-oda autóval, adott időre ahogy a hitelező óhajtja? Menjünk: mi bajunk lehet mondát.
Közben a 30%-os kamatozású rémálom-kölcsön ott toporgott a háttérben, erősen motiválva az S kft-t, hogy minél hamarabb nyélbe üssék az új hitelszerződést. Persze a motivációk – mint kiderült – nem mindenkinek voltak közösek. A költségek átlépték a 2.5 millió forintot de semmi gond, a hitelkiváltás a haveros értékbecslővel, aki a díja kifizetéséig naponta hivogatta az S Kft-t, aztán amikor a pénz megérkezett, már ráért és a „2 hetet múlva se módszer” is belefért. Minden ment a leendő hitelnyújtó igénye és udvartartása felhasználásával: minuszt minuszra generálva 6 hónapos, heti igérgetésekkel, már minden rendben üzenetekkel, már jövőhéten utalunk igéretekkel. Úgy egy tucat ilyen igéretnél már hideg érzéketlenséggel vette S kft tudomásul, hogy ez a hét sem az Ő hetük. Minden szépen dokumentálva, SMS-ek, emailok, telefonhivások naplója sorban ahogyan kell és tényleg: még kívülről is csak a térdünket csapkodni tudtuk, a döbbenettől. Hogyan lehet embereket ilyen csúnyán hülyére venni- pedig ez nem is a jó szó rá – átverni.
A nagy leleplezés: ki kinek a hitelese?
Egyszer csak csurran-cseppen információ a háttérből: a csúnya 30%-os kamattal felsrófolt hitelt nyújtó W Zrt. (akitől az S kft oly nagyon szabadulni szeretett volna) maga is óriási hitelben áll a MA-HI-nál -mondta ezt a hitelezési ügylethez a kapcsolatot adó, más pénzügyi szolgáltató embere. Valamiféle egymilliárdos nagyságrend – “kis apró” mondta – a közvetítő az S Kft ügyvezetőjének. Logikus: ha a W Zrt továbbra is sikeresen bezsebeli a 30% kamatokat, akkor bizony nagyobb az esélye, hogy a MA-HI-nak is szépen fizet. Miért is akarnák tehát az S kft-t gyorsan kimenekíteni a W Zrt karmai közül?
Elszalasztott lehetőségek vagy tökélyre fejlesztett hitegetés?
Az S kft csapata időközben hajszál híján könyvelőt is válthatott volna, annyi analitikát, főkönyvi kivonatot és kimutatást gyártottak. Az újabb és újabb MA-HI-levelekben mindig felbukkant valami plusz csavar: bérleti szerződés sem stimmel, NAV-folyószámla is kell; nem is volt jó a korosított analitika; legyen a futamidő 50 hónap – vagy mégsem.
Az egyszeri szemlélő – mondjuk egy kívülálló – lassan kezdheti azt hinni, hogy a MA-HI szakemberei talán maguk is zavarba jönnek a saját feltétel-rendszerüktől.
Vagy ellenkezőleg: egész egyszerűen az a cél, hogy soha ne jöjjön létre a szerződés, miközben az S kft egy kisebb autónyi pénzt kifizet a különböző, kötelezően megrendelt szolgáltatásokra.
Ügyfélélmény a köbön
Egy biztos: ha létezik a Hitelek Panoptikuma, oda az S kft esete aranykeretben kerülhet ki – mintegy iskolapéldája annak, hogyan lehet egy céget hitelek ígéretével, folyamatosan újabb feltételekkel „pattogtatni” jó fél éven át, aztán hirtelen közölni: „Ja, amúgy mégsem kap hitelt.” Közben persze a régi – 30%-os! – kölcsön szépen ketyeg. Ugye, mindenki jól jár? Pontosabban mindenki, aki a másik oldalon áll.
A végeredmény: ingatlan, ingatlan, ingatlan
Csak nem merül fel a kérdés, hogy az S kft által felajánlott 600+ milliós GY városi ingatlan az egész cirkusz valódi célpontja? Hiszen, ha még egy ideig nem is jön létre az új hitelszerződés, de a W Zrt-féle 30%-os kölcsön szépen csöpög, a cég adósságspirálba kerül, aztán a fedezetként lekötött ingatlant könnyedén el lehet venni. Milyen kényelmes! Nem azt állítjuk, hogy ez feltétlenül megtörténik – de a helyzet ismeretében azért a kérdőjelek elég nagyok.
Ma hitel, holnap Hitegetés? Szóban is mondhatjuk, hogy NEM?
Így juthatunk el a baljóslatú kérdéshez: vajon a MA-HI esetében mit is jelent a „hitel” szó? Valódi, ügyfelet segítő konstrukciót, vagy egyfajta „hitegési folyamatot”, ahol szüntelenül nyitva marad a kapu, csak épp a küszöbön sosem lehet átlépni?
Az S Kft. története szerint a cég a végén még csak írásbeli értesítést sem kapott arról, miért bukott meg a hitelkérelem. “Rájuk telefonáltak” – szóban oda büffentették a NEM-et és mondtak egy olyan indokot amitől égnek áll az ember haja: azért nem hitelezik őket, mert az S kft azt csinálja amit eredetileg is mondott magáról, azaz IDŐS OTTHON-t tulajdonol és üzemeltet. A hitelük elutasításának okát a MA-HI ügyvezetője úgy fogalmazta meg: nem tudnák visszaszerezni a pénzünket „simán”, mert a fedezet egy idős otthon. Na nem írásban közölték, csak telefonon és szóban. Tették ezt azután, hogy az S Kft a nulladik másodpercben küldött levelében leírta, hogy idős otthont üzemeltető cég, de ez a tény 6 hónapig nem volt fontos. Sok idő, még több költség és töménytelen bosszúság. Ami tény, hogy ezen 6 hónap alatt szükség volt még 238. főkönyvi kivonatra, vagy a jégkorszakban kiállított telek határozatra is.
Tény: a tündérmese ezzel, meg a 6 hónap altatással, gyors véget ért. A 30% kamat pedig dübörög tovább.
Hol a fogyasztóvédelem?
Felmerül, hogy ilyenkor egy pénzügyi felügyeletnek (az MNB-nek) vajon nincs-e valami tennivalója, hiszen egyszerre sejlik fel a tisztességtelen üzleti magatartás, a félrevezető tájékoztatás vagy épp a rejtett összeférhetetlenség – A W Zrt kapcsán? Netalán a MA-HI 6 hónapos rétese kapcsán? – . Végül is kit érdekel az S kft aki csak úgy eltűnik a semmibe, a közjegyzői és értékbecslési díjak kamatozott traumáival együtt? Ez „csak” előkészületi költség, bukta hát bukta:valóban bukta?
Ma azt hinni van Hi-teled: holnap azt látni nincsen életed?
A tanulság „egyszerű”: ha a hitelező cég termék-portfóliójában szerepel a „Hitel” szó, még nem biztos, hogy az ügyfél is azt kapja. Az S kft esete inkább azt mutatja, a „hitegés” is opció, és azt is drágán mérik. Kérdés, hogy a következő kopogtató ügyfélnek vajon nagyobb szerencséje lesz-e. Vagy csak egy újabb fél évnyi e-mail- és költségcunamit kap a nyakába, s a végén ugyanoda jut: se hitel, se köszönet, de legalább jelentős mínusz. Aztán lesz mersze menn iaz MNB-hez kérdezni vagy lenyeli a békát?
Nos, úgy fest, MA van a HItel… De ki tudja, mit hoz a holnap? Talán még több hitegetést?
Kérdések az MNB-hez melyet már el is juttattunk az illetékesekhez:
( a levélben természetesen a Betűvel jelölt cégek helyére, valós név került)
Tisztelt MNB! Vajon nem üti-e meg a tisztességtelen üzleti gyakorlat küszöbét, ha egy pénzügyi vállalkozás folyamatosan újraírja a hitelkérelmi feltételeket, és egymást követő újabb, költséges kötelezettségekbe hajszolja az ügyfelet – anélkül, hogy érdemi előrelépés történne a folyósítás felé?
Amennyiben egy, a saját adósaként nyilvántartott cég (W Zrt) nyereségét szem előtt tartva halogatják egy másik ügyfél (S Kft) hitelezését, nem valósul-e meg összeférhetetlenség, és nem merülhet-e fel a pénzügyi felügyelet beavatkozásának szükségessége?
Ha a „MA-HI” ígérettel egyes ügyfelek ténylegesen csak hitegetést kapnak, és végül sokezres vagy akár több százezres összegekkel rövidülnek meg különböző köztes díjak, értékbecslések és közjegyzői költségek révén, valóban ennek kell lennie a MA-HI alaptevékenységének?
Hol válik szét a kockázatkezelés és a jóhiszeműtlenség, illetve mikortól minősül a folyamatos feltételezgetés, a halasztás, a különböző rejtett összefonódások (MA-HI és W Zrt ) már a piacfelügyelet által szankcionálandó magatartásnak?
A pénzügyi vállalkozások engedélyét és tevékenységi körét Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank (MNB) mint pénzügyi felügyeleti hatóság kontrollálja és szabályozza, csak olykor illetékesség hiányában még sem tudnak érdemben eljárni az ügyekben. Reméljük, a Tisztelt Felügyelet választ ad ezekre a kérdésekre melyet megküldtünk részükre, és szem előtt tartja azt az ügyfelek számára (még) egyértelműbb célt: valódi, átlátható és jogszabályoknak megfelelő hitelezés – nem pedig költséges ígérgetés. A válaszukat amint megérekezik, cikkünk végén közöljük.
A cikk valós szereplőinek nevét elváltoztattuk, de a történet maga tételesen és ténylegesen valós és időbeli eseményen alapul. A Google és cégadat keresési eredmények között nem található információ „Ma-HI”, W Zrt és S Kft – nevű magyar cégekről a félreértések elkerülése végett. Minden más hasonlóság, teória a képzelet szüleménye az azt megfogalmazóban.
