Made in Hungária
6 perc olvasás
Kitűnő rendezés, nagyszerű, fiatal színészek és hozzá zene, zene, zene… szinte percnyi szünet nélkül. Jól ismert, meg talán már el is feledett dallamok, örökéletű slágerek; mindez egyetlen előadásban. Fenyő Miklós legendás musicaljét felújítja és ismét műsorára tűzi a József Attila Színház. Könnyű megjósolni, hogy bizonyára hatalmas siker lesz, a nagypapák az unokákkal ülnek majd együtt a nézőtéren.
Az évad első bemutatóját, a Tasnádi István, Fenyő Miklós slágereire írt Made in Hungária című musicalját október 1-től újra láthatja a közönség. Az ősbemutatót 2001. szeptember 29-én tartották a József Attila Színházban. A produkció sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több, mint 10 éven keresztül volt műsoron. 
Most, 2022-ben az előadást Lengyel Ferenc állítja színpadra. Minden ugyanúgy történik, mint más színdarabokban, csak közben végig szól a rock and roll. Alig van olyan jelenet, amiben csak két-három színész szerepel, szinte végig tömeg van a színpadon. A szituációkat és az érzelmi állapotokat főleg tánccal fejezik ki. A sodró lendületű zene és a tizenhat tagú tánckar látványos, igen magas szintű teljesítménye nagyon nehézzé teszi a nézők számára, hogy nyugodtan, ülve maradjanak a helyükön. A keretjáték nem zavaró, nem szájbarágó módon, de mégis hű korrajzot ad. 
A darabot végigkíséri a zene, a tánc és a ’60-as évek hangulata. A musical az Amerikába disszidált, majd néhány év múltán hazatérő angyalföldi család történetét meséli el. A fiatal Rickybe mélyen beleivódott mindaz, ami egy tizenévesnek Amerikát jelentheti: a rágó, a hawaii ing és mindenekelőtt, a rock and roll. A kinti élmények hatására a főszereplő elhatározza, hogy zenekart alapít, amihez nem is kell más, csak néhány haver, hogy a Szent István parkban, a Fémmunkás próbatermében, a Tisza utcai utcabálon feldübörögjön a Viva Rock and roll. A zene támpontokat is ad. A darab elején hallható „Angyalföldi Pálmafák” szövege jól jelzi, valójában honnan – a hazatéréstől – kezdődik a történet.
A néző eligazodását néhány ügyes nyelvi lelemény segíti. 
A kezdő, amatőr zenekar neve „Éndzsöllend” – amit az örökké gáncsoskodó, ostoba funkcionárius még kimondani sem tud – de csekély angoltudás birtokában is mi könnyen megfejthetjük, hogy a szó Angyalföldet jelent. A zenekart mindenben akadályozni igyekvő Bigali elvtárs egy lemezborítón meglátja az amerikai sztár, Buddy Holly nevét – persze csak a „budi” szó ismerős számára – de ettől kezdve a fiúkat budihuligánnak nevezi. Őket ez nem zavarja, az „Utcabál…” sikere lendületet ad, ami viszont a papa itthoni, munkahelyi beilleszkedését gátolhatja. El is hangzik a szülői jó tanács: vegyülni kell, verébnek kell lenni a verebek között, ha boldogulni akarsz – bár egy pillanattal később már kiderül, Jerry Lee Lewis zenéje a szülőknek is tetszik. Hát akkor most hogyan tovább? 
A kezdő zenekar útjában más akadályok is tornyosulnak, ott a konkurens együttes, akinek komoly támogatója is van. Na, ki lehet? A másik zenekar szerepeltetése lehetőséget ad arra, hogy néhány – méltatlanul – feledésbe merülő, régebbi dalt is újra hallhasson a közönség- A napjainkban is sláger Csókkirály mellett a „Légy ma éjjel a társam” nem csak a ráismerés örömével ajándékozza meg a hallgatóit, bizonyára sokakban ébreszt majd nosztalgikus hangulatot – talán néhány szem is bepárásodik hallatán – miközben kiváló lehetőséget ad a tánckar bravúros tudású szólistái számára is. Nem lesz ember a nézőtéren aki – akár csak egy pillanatra is – képes lenne levenni a szemét az örökké nyüzsgő, folyamatosan változó a színpadról. 
Zenés darab persze nem létezhet szerelmi bonyodalom nélkül. Az Amerikába költözés miatt elhagyott gyerekkori szerelem – a Kulcsár Viktória által megelevenített Vera – most a rivális zenekar énekese, hangja valóban figyelemre méltó! Kettőjük újbóli egymásra találása eleinte nehéznek látszik, és miközben megpróbálják tisztázni kapcsolatukat, felmerül egy szinte megválaszolhatatlan kérdés, mely a darabnak mai aktualitást is kölcsönöz: „Mi az a politika?” Társul hozzá egy másik, nem kevésbé fontosnak ható: „A rock and roll csak zene vagy lázadás?” Mielőtt a néző kizökkenne a játék élvezetéből, megjelenik Jerry Lee Lewis – most már a fináléig velünk is marad – gondoskodik a hangulat feloldásáról, talán még jobban is énekel, táncol, mint amilyen az igazi lehetett. A súlyos kérdések taglalása helyett segítségével ismét elmerülhetünk a zene hullámaiban. 
A Rickyt megszemélyesítő Fekete Gábor a József Attila Színház társulatának tagja. Nem túlzás elmondani róla, ilyen tehetséges, fiatal művész nagyon kevés van most az országban. Kiváló énekes és táncos, hozzá még komoly színészi képességnek is birtokában van. Mosolyogva, minden erőlködés nélkül játssza végig a csöppet sem könnyű szerepét. Szerinte ebből a darabból süt az élet, az élni akarás – és valóban ez a játékában is tükröződik. A szereplőgárda tagjai között van néhány vendég, akikre viszont szinte rászabták a figurát. A cukrászból lett (multimilliomos) jazzdobost játszó Kenderes Csaba például korábban valóban egy rock zenekarban dobolt. Az aranykezű technikus, a kis Nyírő – Konfár Erik – Fred Astaire képességű táncos, megjelenése is humoros, illő a szerephez. Az előadás vége felé a játék részben követi az egykor megtörtént valóságot.
Azon a bizonyos Ki Mit Tud?-on a Hungária zenekart a közönség szavazatai juttatták a középdöntőbe, az ott bemutatott „Csavard fel a szőnyeget!” – máig sikerdarab. Kevesen tudják róla, hogy szerzője mindössze 16 éves volt, amikor komponálta. Természetesen elhangzik most is, a színpadon. Akad még némi intrika, a fő ellenség az utolsó percekben sem tagadja meg önmagát, míg eljutunk odáig, hogy az est méltó megkoronázásaként jön a finálé. Nem is lehetne más, mint Fenyő Miklós ars poétikája, a sodró lendületű Made in Hungária. Fogadni lehetne rá, hogy jó sokan lesznek, akik a nézőtéren majd a színészekkel együtt fogják énekelni!
