A Zürichben megrendezésre került Manifesta 11 résztvevője Nagy Kriszta x-T, a Godot Galéria művésze. A kiállítás kurátora Christian Jankowski, az idei válogatás mottója: What people do for money. A kurátor Nagy Kriszta x-T 1998-ban készült óriásplakátját, a Kortárs festőművész vagyok című művet válogatta be, mely az eredeti méretében, Christian Jankowski kérésére azonban a mű angol nyelvű verziójával szerepel a megmérettetésen.

 

A Zürichben megrendezésre került Manifesta 11 résztvevője Nagy Kriszta x-T, a Godot Galéria művésze. A kiállítás kurátora Christian Jankowski, az idei válogatás mottója: What people do for money. A kurátor Nagy Kriszta x-T 1998-ban készült óriásplakátját, a Kortárs festőművész vagyok című művet válogatta be, mely az eredeti méretében, Christian Jankowski kérésére azonban a mű angol nyelvű verziójával szerepel a megmérettetésen.

 

A Manifesta az egyik legrangosabb európai kiállítás.

Két évente kerül megrendezésre valamelyik európai városban, de a szervezők kifejezett szándéka szerint mindig elkerülve a művészeti szcéna és az art business legfrekventáltabb helyszíneit. Az első Manifesta (1996, Rotterdam) főkurátora Néray Katalin volt és az eltelt években is büszkélkedhettünk hazai szereplésekkel. Az idei válogatás kurátora Christian Jankowski, aki a Manifesta történetében az első olyan, aki a kurátori tevékenysége mellett jelenleg aktív művészeti tevékenységet is folytat.

 

Az idei válogatás két részből áll. A kisebb szekcióban a kifejezetten a Manifesta 11-ra készült alkotásokat mutatnak be a legkülönfélébb alternatív helyszíneken. A másik, nagyobb válogatásban (The Historical Exhibition: Sites Under Construction) pedig már létező, ismert munkák közül válogattak a szervezők, melyek a város legjelentősebb komplex kiállítóterében, a Löwenbräukunst-ban kerülnek bemutatásra. Itt szerepel Nagy Kriszta x-T is, olyan világsztárokkal, mint Sophie Calle, Andreas Gursky, Julian Opie, Thomas Ruff vagy Ed Ruscha.

 

Nagy Kriszta x-T festő-, és médiaművész, radikális szemléletű, szubverzív személyisége a magyar képzőművészeti életnek. Az alternatív zenei életben a Tereskova [sic] együttes énekesnőjeként extrovertált, szókimondó, gyakran vulgáris szövegeivel hívta fel magára a figyelmet. A művészeti színtéren 1997-től kezdve van jelen rámutató jellegű, érdemben két, női identitásán keresztül összekapcsolódó kérdéskört feszegető alkotásaival. Munkásságával részben az elavult, öröklött női szerepmodellek, illetve a médiában hangsúlyozott új női szerep- és testkép klisék ellentmondásaira irányítja a figyelmet. A külső nyomásból eredő irreális elvárásoknak való megfelelési kényszer és az érzékeny individuális személyiség lélek- és testőrlő konfliktusa révén személyes érintettsége alkotásainak állandó témája. Saját testét használja fel ütközőfelületként. Kendőzetlenül tárja a nagyvilág elé félelmeit és fóbiáit naplószerű képes-szöveges rajzain, állítja közszemlére szexusát – szexuális kiszolgáltatottságát nagyméretű olajfestményeken, vagy tesz vallomást „nemkívánatos" sebezhetőségéről a divatmagazinok idealizált nőképének látszólag behódoló digitális printek formájában. A média eszköztárának kisajátításával (óriásplakát, újsághirdetés, divatfotó, bulvárnyilvánosság) egy csavarral saját céljára ki- és felhasználja annak működési mechanizmusát. Ezzel összefüggésben a nő, mint művész (mit ér a művész, ha nő?) társadalmi megítélésének problémája is foglalkoztatja. A magyar művészeti szakmai közeg anomáliáira reflektáló, tabukérdéseket bolygató alkotásainak célpontja a művészetoktatási intézményrendszer és a galériás műkereskedelem.

 

Nagy Kriszta x-T 1998-ban végzett a Képzőművészeti Egyetemen.

Gyakorlatilag az első bemutatkozása volt 1998-ban a Lövölde téri óriásplakátja, amit a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület bocsájtott a rendelkezésére. A korai gender kérdéseket, feminista felvetéseket és a kortárs művészek társadalomban betöltött szerepét feszegető művével felkavarta a képzőművészeti élet akkori állóvizét és közben a hazai körülményekhez képest szokatlan módon a szűk szakmán kívül is elérte a közönségét. A mű azóta bekerült a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum és a berlini Hamburger Bahnhof gyűjteményébe valamint számos megjelenése között tudhatjuk Piotr Piotrowski Art and Democracy in Post-Communist Europe című 2012-ben megjelent tanulmánykötetét is.

 

A Godot Galéria 2004 óta dolgozik együtt a művésszel. Ez idő alatt nyolc önálló kiállítása volt a galériában (Pl. Minta halál, A múzeumok falára festek, nem a kanapéd fölé, Ötvenhatok, Feminista kiáltás), de kiemelkedik a 2014-ben megrendezett Portréfestést vállalok című kiállítás. A bemutatott három portré sorozattal egy időre ismét a teljes hazai médiafigyelem a kortárs képzőművészet felé irányult, de a művekről beszámolt az ARD, a Reuters, a Der Standard és a Cicero Magazin is a külföldi médiában. A műveket 2015-ben David Elliott kurátor beválogatta a berlini Balagan című kiállítására. Közös munkánk 12 évében számos csoportos kiállításon is szerepelt Nagy Kriszta x-T és több sikeres kiállítása volt a galéria falain kívül (Pl. Az, mi nem kell senkinek, Tetszélet tetszpornó tetszhalál, Úgy szeretnék beszélni veled, mint férfi a férfivel). 2007-ben megvalósult a művész eddigi legátfogóbb kiállítása a Bencsik Barnabás által vezetett újpesti WAX-ban (volt MEO), amely kiállításhoz Eddig címmel összefoglaló katalógus jelent meg András Edit, Turai Hedvig és Csabai Márta írásával.

 

2016. szeptember 18-ig

Manifesta 11

Zürich

 

http://m11.manifesta.org/en

http://www.godot.hu/muveszek/nagy_kriszta_xt.html

http://www.godot.hu/muveszek/nagy_kriszta_xt.html

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük