Már százezerre tehető az ellátatlan, tartós ápolásra szoruló idős betegek száma

Magyarországon óvatos becslések szerint is minden ötödik-hatodik 65 év feletti idős ember tartós ápolásra szorulna, de a szükséges ellátásban és felügyeletben a felük sem részesül. Míg Nyugat-Európában a válság okozta munkanélküliséget is enyhítve folyamatosan bővítik a szociális ágazatban foglakoztattak körét, addig a magyar kormány már a meglévő szolgálatok működést is veszélyeztető mértékben vont ki forrásokat a területről. Az ágazat problémáinak egyeztetésére országos konferenciát rendezett a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesülete.

Magyarországon óvatos becslések szerint is minden ötödik-hatodik 65 év feletti idős ember tartós ápolásra szorulna, de a szükséges ellátásban és felügyeletben a felük sem részesül. Míg Nyugat-Európában a válság okozta munkanélküliséget is enyhítve folyamatosan bővítik a szociális ágazatban foglakoztattak körét, addig a magyar kormány már a meglévő szolgálatok működést is veszélyeztető mértékben vont ki forrásokat a területről. Az ágazat problémáinak egyeztetésére országos konferenciát rendezett a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesülete.

Ahelyett, hogy a várható élettartam folyamatos emelkedésével az egészségben eltöltött évek száma gyarapodna, sajnos Magyarországon a betegségben töltött időszak nő. Ez komoly kihívás az ellátórendszereknek és a családi közösségeknek egyaránt. Ma Magyarországon több mint másfél millió 65 év feletti idős ember él, nagyrészük kisebb-nagyobb egészségügyi problémák miatt folyamatos orvosi kezelés alatt áll.

Szakértői becslések szerint hazánkban több mint negyedmillióra tehető a tartós ápolást igénylő, 65 év feletti betegek száma. Mivel a kórházakban, az otthoni és a bentlakásos ellátásban csak 80-100 ezer segítségre szoruló, különböző betegségekben szenvedő ember ellátása tekinthető valamilyen szinten megoldottnak, százezernél is több idős ember nélkülözi az állapotának megfelelő ellátást. Közülük például az évi 24 ezer, állandó kezelésre szoruló új agyvérzéses beteg, valamint az 50 ezer körüli közép, vagy annál súlyosabb fokú demenciában szenvedő ember csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az ő problémájukat azért emelik ki a szakemberek, mert ellátásuk a speciális képzettség mellett fizikai állóképességet is igényel, ezért folyamatosan szakszerű és jól szervezett ápolásban-gondozásban kellene részesülniük.

Amíg az Európai Unió fejlettebb országaiban a politika újabb és újabb programtervekkel egyre intenzívebben foglalkozik a tartós ápolási igényű betegek gondozásának lehetőségeivel, Magyarországon az állam folyamatosan forrást von ki a területről. Ott csökkenti a támogatásokat, ahol a legkiszolgáltatottabbak ellátása zajlik: kórházi tartós ápolásban, otthoni gondozásban és a bentlakásos idősotthonokban. Az utóbbi évek támogatási megvonásai azt mutatják, hogy ezek az idős betegek a kormány számára a költségvetést indokolatlanul terhelő tétellé váltak.

Szociálpolitikánkban azonnal meg kell kezdenünk a felzárkózást Európa fejlett államaihoz – hangoztatta dr. Pósfai Gábor, a SzESzE alelnöke, a Helyzetelemzés és nemzeti célok címmel, a szociális szakma számára megrendezett csütörtöki konferencián. A szakma egyöntetű véleménye szerint a szociális szférában a támogatás és működtetés szerkezetének helyes irányú átalakításával, a magántőke becsalogatásával nemcsak az ellátottak, de a foglalkoztatottak száma is jelentős mértékben növekedhet.