Mátyás király öröksége – Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16-17. század) – 2008. március 28 – július 27.
8 perc olvasás 
Török nyeregtakaró Budapest, Iparművészeti Múzeum, Textilgyűjtemény,aranyhímzés , bársony
A Magyar Nemzeti Galéria legújabb kiállításán a reneszánsz korban Mátyás udvarában lehetünk vendégségben. A budai várba költöztek a reneszánsz kori művek és művészek. Újjászületett nemcsak a művészet, de felújították a régi darabokat, elővették a raktárból a régi könyveket, kéziratokat, festményeket, ötvösműveket. Láthatjuk többek között Nicolaus Copernicus heliocentrikus világképet ismertető könyvét Mossoczy Zakariás könyvtárából.
Török nyeregtakaró Budapest, Iparművészeti Múzeum, Textilgyűjtemény,aranyhímzés , bársony
A Magyar Nemzeti Galéria legújabb kiállításán a reneszánsz korban Mátyás udvarában lehetünk vendégségben. A budai várba költöztek a reneszánsz kori művek és művészek. Újjászületett nemcsak a művészet, de felújították a régi darabokat, elővették a raktárból a régi könyveket, kéziratokat, festményeket, ötvösműveket. Láthatjuk többek között Nicolaus Copernicus heliocentrikus világképet ismertető könyvét Mossoczy Zakariás könyvtárából.
A 2008-as esztendőt a magyar reneszánsz legjelentősebb humanista uralkodója, Hunyadi Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából a magyar kulturális kormányzat "Reneszánsz Évnek" nyilvánította: egy éven át tartó programsorozat mutatja be a reneszánsz korát és örökségét. A Magyar Nemzeti Galéria 2008. március 29. és július 27. között látható "Mátyás király öröksége – Késő reneszánsz művészet Magyarországon a 16-17. században" című kiállítása a Mátyás király nevével összeforrt reneszánsz kor művészetével, s annak utóéletével foglalkozik. A Nemzeti Galéria mostani kiállítása nem előzmény nélküli: az 1983-ben rendezett "Mátyás király és a magyarországi reneszánsz" című tárlat 550 ezres látogatói létszámával negyedszázada tartja a hazai kiállítások látogatottsági rekordját.
A kiállítás alsó időhatárát a Jagelló-kor (1490-1526), fölső határát pedig a 17. század vége adja, – ezzel bemutatja a késő reneszánsz művészet hazai történetét.
A mintegy 450 kiállított műtárgy között a látogató megcsodálhat frissen restaurált táblaképeket, kódexeket, címeres nemesleveleket, festményeket, iparművészeti alkotásokat, ötvöstárgyakat, fazekas munkákat és liturgikus tárgyakat. A kiállítás kiemelkedő alkotásai a frissen restaurált táblaképek, a késő középkor legfontosabb és leglátványosabb képzőművészeti műfajának, a táblaképekkel, szobrokkal díszített szárnyasoltár-művészetnek fennmaradt darabjai. Több műremeket frissen restaurálva, először láthat az érdeklődő nagyközönség.
A kiállítás főbb egységei:
I. A Jagelló-kor: variációk különböző témákra
E néhány évtizedben többféle művészeti stílusirány élt egymás mellett: a közvetlenül Itáliából eredő reneszánsz, a késő gótika közép-európai változatai, illetve vele párhuzamosan, tőle elválaszthatatlanul az északi reneszánsz elemei, amelyek az utóbbi időben bukkantak fel, vagy eddig ilyen összefüggésben nem mutatták be őket. A késő középkor másik fontos műfaja a – jelentős egyházi központokra jellemző – hatalmas kóruskönyvek sorozata. Egyet mutat be közülük, a ritkán kiállított Kassai Graduálét (1518), amelynek miniatúráin olykor látványosan vegyülnek a késő gótika és az északi reneszánsz elemei.
Mátyás király és Beatrix királyné arcképe – Giovanni Dalmata munkája
II. A magyarországi humanisták és a késő reneszánsz művészet
A nyomtatott könyv a 16. század második felének egyik fontos médiuma Magyarországon. Ebből a korszakból, számos díszes kötésű példánnyal találkozunk. Korábbi mű Thuróczy János krónikája – amely Mátyás király megbízásából jelent meg 1488-ban – ez volt az a késő középkori munka hazánkban, amelyet már a királyok képmásai és sokfigurás, mozgalmas jelenetek díszítettek. Ezt követően a 16. században többször is napvilágot láttak a magyar történelmet bemutató könyvek, de csak ritkán illusztrálták azokat. Csupán a 17. század elején merült fel Magyarországon illusztrációkkal kísért, új magyar történelmi munka kiadása. A korszakban rendkívül eleven volt a Mátyás-tradíció, a nagy király dicsőséges emlékének tanúiként jelentek meg Mátyás és Beatrix híres márvány-képmásai, amelyek 1572-től a Habsburgok gyűjteményeihez tartoztak.
Sustermans, Justus, 1597-1681 és műhelye
III. A vallási megújulás művészeti emlékei
A 16-17. század nemcsak a török háborúk, hanem a vallási megújulás korszaka is volt. Minden felekezet kialakította viszonyát a művészetekhez. Ennek bemutatásához a bevezetőt a magyar bibliafordítások sora nyújtja.
IV. A síremlékművészet
A korszak szobrászatának jelentős műfaja a síremlék. Ebből a korszakból egy eredeti márványszobrot is őriz a Galéria.
V. Az építészet emlékei
A korszak építészeti emlékeinél néhány eredeti kőfaragvány jelzi a Jagelló-kori késő gótika és kora reneszánsz együttélését. A magyar urak közül valaki – valószínűleg Nádasdy Tamás – Andrea Palladióval is kapcsolatban állt, erről a nagy itáliai építész saját kezű levele tanúskodik.
VI. Néhány konzervatív iparművészeti műfaj
A főúri reprezentáció iparművészeti alkotásainak néhány fontos csoportját is bemutatja a kiállítás. A hazai textilművészet legfontosabb jellemzője az úri hímzés. Ez mindenféle műfajú textilen megjelenő, mindent beborító díszítési mód. A világi textileken éppúgy feltűnik, mint az egyházi használatban lévő darabokon. Lepedőszéleken, párnahuzatokon futnak a végtelen minták, változatos színekben pompázva. A másik, import műfaj a keleti szőnyegeké: sok maradt ma is erdélyi templomokban, és hajdan még több volt belőlük. Kiállítottak török hímzéseket is: szőnyeget, nyeregtakarókat; ezek is részei voltak a mindennapi életnek Magyarországon. A kor luxuskerámiájának számítottak a habán fazekasok által előállított fehérmázas, színes festéssel dekorált edények: korsók, palackok, tálak.
VII. Festészet és sokszorosított grafika
A festészet igen fontos műfaja a 17. században a portré. Csekély 16. századi előzmények után a 17. század elején bontakozott ki Magyarországon. Néhány uralkodói portré is szerepel a kiállításon: II. Ferdinánd mint magyar király, magyar ruhában, vagy Mária Krisztierna erdélyi fejedelem, Báthory Zsigmond feleségének miniatűr portréja.
VIII. Ötvösművészet: régies formák, modern ornamentika
A korszak legfontosabb, igazán reprezentatív, gazdag anyaggal ránk maradt műfaja az ötvösművészet volt. Kiváló ötvösök működtek a Felföldön és Erdélyben is; sok mestert ismerünk, egyre bővülő életművel. A Nagyszebenben működő Hann Sebestyént tartjuk hagyományosan a barokk stílus követőjének, de motívumai között jelen vannak a késő reneszánsz metszet-előképei, és edénytípusai is meglehetősen hagyományosak. Az ornamentika nemcsak az ötvösműveket borította el, hanem a könyvkötéseket, fegyvereket, fafaragványokat és a miniatúrafestészet alkotásait is.
Forrás:
http://www.mng.hu/kiallitasok/idoszaki/aktualis/reneszansz_menu_new
A kiállítás megtekinthető a Budavári palota „A" épületében: Budapest, Szent György tér 2.
A kiállított tárgyak mellett magyarul és angolul is olvasható a leírás, még a restaurálók neve külön is látható lesz. A korsókon feltüntették a készíttető nevét és évszámot is ráírták, így a kerámiákat könnyebb volt beazonosítani.
Az ötvösművészeti tárgyakat típusonként és műhelyenként rendezték el. Látható lesz kókusz serleg, talpas pohár, a besztercebányai ötvösmunkák, Eszterházy kincsek.
A kiállításhoz kapcsolódik még számos esemény és program.
Április 8-május 20., keddenként 16 óra:
Keddi szabadegyetem, – előadássorozat a Mátyás király öröksége kiállításhoz
Április 19. szombat, április 27. vasárnap, május 24. szombat, június 21. szombat:
Családi programok.
Május 11. vasárnap 11 óra:
Reneszánsz látványosságok, A Fresco Ballo Zászlólengető csoport műsora a múzeum reneszánsz kertjében.
Június 21. szombat:
Múzeumok éjszakája a reneszánsz jegyében tárlatvezetés, historikus koncert, történelmi táncok bemutatói, reneszánsz műterem korhű viseletekben.
Hétvégi tárlatvezetés szombati napokon, a megváltott jeggyel ingyenesen.
Simon Éva
