Mégis kinek a médiája?

Az ember, amikor a hazai és jó pár külföldi médiát olvas az az érzése: az ország hatalmas többséggel az eddigi szociál-liberális koalíciót választotta újra, es van az országban valami FIDESZ nevű ellenzék, akit folytonosan bírálni kell.  Mert a média bizony hazudik. Talán jobban mint az elmúlt esztendőkben.

Az ember, amikor a hazai és jó pár külföldi médiát olvas az az érzése: az ország hatalmas többséggel az eddigi szociál-liberális koalíciót választotta újra, es van az országban valami FIDESZ nevű ellenzék, akit folytonosan bírálni kell.  Mert a média bizony hazudik. Talán jobban mint az elmúlt esztendőkben.

Orbán Viktornak kicsit oda kellene figyelnie, hogy a saját médiahangját megteremtse azokban a főként nemzetközi csatornákban, ahol jelenleg a régi kapcsolatok-szívességek félretájékoztatási rendszere működik. Romániára kell szemünket vetni. Pontosabban a régi Causescu féle Romániára. Ahol a nyomorgó ország külföldön ragyogó média  visszhangot produkált.

Az ország ugyanis pénzt paripát és fegyvert is beáldozott a jó hátszél biztosítására. Csak a szegény magyar Turul buta annyira, hogy ne figyeljen oda a külsőségekre. Most, hogy az új kormány hivatalba lép erre is oda kell figyelnie. Orbán Viktor kimondja: Új rendszer jön a régi helyett. De ez az új rendszer a médiában – vagy nevezzük ezt politikai marketingnek – nem dolgozhat régi módszerekkel. Ha zat teszi akkor lehet hogy itthon megnyerjük, de nemzetközi szinten elveszítjük a csatát, és rendszerváltozásba vetett (már akinek ez még van..) hitünket.

Azt tudni kell, hogy nem elég az országot jól irányítani. A modern világban ezt kifelé is nagyon jól kell kommunikálni. Hazudni is csak gondosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, s nem úgy hogy megbicsakoljon a hír, mint egy hullócsillag. Ésszel, és nem szégyenlve, hogy a politikai marketing háború előtti nagy klasszikusaitól vegyünk át módszereket.

Nem tarható, hogy a külföldi sajtóban olyan cikkek jelenjenek meg az országról, hogy Orbán egy programok nélküli álmodozó.(Hiszen ő a miniszterelnök.) Nem tartható, hogy arról írjanak a külhoni lapok, hogy rövidesen úgy elszáll a hiány, hogy az ország koldusbotra jut. Nem tarható, hogy magukat szociál liberálisnak nevezett közgazdászok teleóbégassák a világsajtót: nincs lehetőség adócsökkentésre, nem szabad a jelenlegi apparatcsik garniturát kiküldeni a földekre dolgozni. Ó jajj, mi lesz a külföldi bankok, a külhoni karvalytőke (kifejezés a politikai gazdaságtan áltudományából  véve, mert sajnos találó) extra-extra garantált profitjával.

Pécs példája megmutatta lehet mit tenni. A MALÉV vizsgálata megmutatja hogyan jutottunk ide. De azt nem szabad megengedni, amit a kormányszóvivő adott elő a közelmúltban: Kiállt és majdnem síró tekintettel kifejtette, ha Orbán adót csökkent, csődbe megy az ország. És a ballib média azóta folyamatosan azt kommunikálja: Orbán ígérete kamu, adóemelés, az ígéretekből való kitáncolás lesz. Csak morogjon a sok megtévesztett ember! Az a jövő.

Nem is olyan régen alkalmam volt beszélni egy kínai egyetemi tanárral, aki közgazdász, de itthon családjának segit az egyik étterem vezetésében.. Amikor saját országáról kérdeztem, hogy mi a sikerük titka, elmondta: Azzal egyet ért, hogy az ember gazdaságilag náluk szabad. De ugyanakkor ez a szabadság egy nagyon erős politikai elnyomással párosul, ami elnyomja a politikai vélemények mellett azokat a destruktív érdektől vezérelt véleményeket is, amelyek az ország valutáját, gazdaságát tehetnék tönkre. Magyarországon ha nem is a kínai modellt, de a nagyszájú neoliberós közgazdászokat nem ártana kicsit megtanítani arra, mi az ország érdeke.

Az ország ugyanis most egy teljesen más pályára áll. Most egyszeri és nem elszalasztható lehetősége van, hogy neoliberális pénzügyi diktatúrából, amit egy törvényesen – az adózás és az ellenőrzés/büntetés rendszere által – irányított elit vezetett. No meg az sem ártana, mielőtt ezek balfenéken eltűnnek megkérdezni: Vajon hol van az a pénz, amit az országból kisajtoltak, és nincs semmi látszatja?

A belföldi ellenzék csesztetése (van e mellény Vona Gáboron vagy nincs?) inkább azt kellene vizsgálni: Miért és ki indítja Magyarország ellen a lejárató cikkek sorát, melyet a Die Presse-től a vezető amerikai napilapokig megjelennek, és az igazsággal köszönő viszonyban sincsenek? Kinek áll érdekében mindez, meg az, hogy a magyar valuta rontására, romlására spekuláljanak.

Az új kormánynak nagyon gyorsan ezeknek a végére kell járnia. Nem kell feltétlen a kinai modellt a „pofa súlyba" szabadalmazott megoldását választani. Lehet ezt másként civilizáltan is. De az eredmény, az ország külföldi megítélésének javulása legyen a cél. E nélkül, meg őszinte belföldi tájékoztatás, és nem félretájékoztatás nélkül Orbán Viktor álma csak álom marad.

Orbán Viktor kormányának egyetlen egy esélye maradt. A szakemberei képesek a feladatra. Vagy véghezviszik, vagy belebuknak. De ha belebuknak, akkor a sírt hol nemzet süllyed el milliók veszik körül, de a szemekben egyetlen könnycsepp sem ül. Csak megörülnek:Felszámoltak egy országot, ki lehet fosztani ami még megmaradt.(lásd a görög példát!)

Advocatus Diaboli