MetamorfoRoom

Minden családban elérkezik az idő a festésre, az átalakításra, az átépítésre. Nálunk is elérkezett. Nagy fába vágtuk a fejszénket, mert nem csak helyiség cserék voltak, hanem falhúzás is, mindezt egy apró emberke mellett, akire most szokásosnál is jobban kellet figyelnünk ebben a kb. egy hónapban.

I.
Elkezdődött! És mennyire nem vártam. Persze tudom, hogy szükséges.
Tegnap kipakoltuk az "előszobát", ami igazából jobban hajaz egy gardrób szobára, hiszen ott volt a szekrénysorunk, ruhákkal, könyvekkel. Sok könyvvel. Rengeteg könyvvel. Szakkönyvek persze, amit kincsként őrizgetek.

Apa ma kicsit kaparászta a falat, kicsit kenegette, most azt hiszem festi, de pontosan nem tudom, mert a szekrényt az elé a szoba elé húzta, amelyben éppen Kincsemmel vagyok. Ő alszik, én pedig pötyögöm a betűket.
Most a lakás egy nagy raktárra emlékeztet. Itt egy doboz, és ott is, és amott is. És fogalmam nincs, hogy honnan sikerült ezt kipakolni, de azt még inkább nem tudom, hova fogom visszapakolni. Mintha pakolás közben megsokszorozódtak volna a darabszámok anélkül, hogy bármit is eltörtünk volna.
Az előbb eszembe jutott, hogy ha a másik szobából is kipakolunk, akkor hol fogunk aludni? De ez a kérdés leginkább ebben a formában érdekel: Gyermekem hol fog aludni?

II.
Ma apa nem volt itthon, így anyusommal ketten, Kincsem asszisztálásával – de leginkább reklamálásával, hogy "el van hanyagolva" -, próbáltunk szekrényből szekrénybe pakolni, majd a földre tett kupac belsejéből kibányászni milliónyi könyvet, mert az átalakításban részt nem vevő helyiségben ezeket már el is tudtam helyezni.

A pedagógiai könyveket szem elé tettem, mert hamarosan ismét átlapozgatom a Gyermeklélektan, vagy éppen Ranschburg Jenő könyveit. Alatta a mikrobiológiai könyvek, természetesen egy mikroszkóppal megspékelve. A biosz-kémia-immunológia már annyira nem szükséges szem elé, azokat már a memóriámban is csak a hátsó polcon tárolom.

Persze került a szombati garázsvásáros kosárba is könyv, némelyről azt sem tudom honnan, mikor, mi ez.
Este elmentünk Aprómmal itthonról, de előbb egy egészen érdekes játékba kezdtem, hova, melyik ládába, vagy rekeszbe, vagy dobozba tettem a lakáskulcsom. Megtaláltam.

Most éppen attól tartok, hogy ez a beszámoló akár tizenvalahány fejezet is lehet.

III.
Az átépítéshez nem kapcsolódó szuper dologgal kezdeném. Volt már Gyermekem által kimondott Ebrüüü, mammamma, babbabba, emme vagy amma (ez lennék én), eé (elég), em (nem), hámm, és ma az APA, aki ezt meghallva elolvadt. De ezt majd egy másik írás-sorozatomban bővebben.

Ma nem sokat haladtunk. Apa dolgozóban, délelőtt derült ki, hogy holnap folytatjuk a nagy munkát, mert néhány napot itthon lesz. Délelőttöm így azzal ment el, hogy mára zellerfőzeléket, holnapra sárgarépa főzeléket főztem Kincsemnek, csirkemellet adagoltam fagyasztani, és előfőztem néhány adag répát, zellert, mely szintén a fagyóban kötött ki. Az elkövetkező napokban nem lesz sok időm főzögetni. Persze a felnőtt kosztot is két napra készítettem.

Délután leültem egy kupac közepébe válogatni. Nem értem. Egyszerűen nem értem magam, hogy mi a manónak tartogatok ennyi papírt, kütyüt, izé, meg bigyót. Jobbra mellettem egy doboz, abba tettem a fontosakat. Előttem a válogatni-való, picit balra ettől egy doboz, amibe a "ki nem dobom, de nem fog kelleni" dolgok mennek vissza. Balra kicsit fent gyűjtöm az elégetni valókat, balra lent a szemetet. És nem fogy. Nem fogy a kupac.

IV.
Van netem! Körülöttem ugyan csak a festékszag lebeg, de netem van egy pár percig, mert a szabadon hagyott kábelek helyét sikerült megtalálnom.

Nem árulok el az első mondatom után nagy titkot, ma az egyik szoba festése megtörtént. Holnap ide kellene bepakolni, bár a teleportálás sokkal kézenfekvőbb megoldás lenne, ha lenne.
Amíg apa festett, addig én válogattam. Nah persze nem lencsét, és babot, hanem papirkákat. Leletek, gyerekkori oklevelek (még a Tervezzünk tárgyakat oklevelem is megvan:), a szpariban a kézilabdás igazolványom, a testsúly lapom apró koromból. Szóval, egy egész életen át gyűjtött papírság.

Gyermekem ágyát sikerült átvinni a másik szobába, délután tudott is aludni egy kicsit, bár gyanítom, jobban szeretett volna nekem segíteni.

Jut eszembe! Ma éppen hol fogunk aludni???

V.
Anyusom már az új szobájában alszik, és tulajdonképpen mi is hárman, csak ez az egész még egy nagy helyiség. Ebből lesz egy apa-anya szoba, és egy jó nagy gyermekszoba.
Ma rengeteget pakolásztunk, leginkább szekrényeket, tehát nem csak szép új szobáink, hanem jó nagy izomlázunk is lesz majd.

Egy szakaszban úgy éreztem magam, mint az Égig érő fű-ben a szenes ember és anyukájának lakása. Azt vártam, hogy mikor bújik ki valaki, valamelyik szekrényből, miközben kiabálja: "jön a széééén, csúúúszik".

Holnap ismét szekrénypakolás, mert befejezni sajnos nem volt időnk, hiszen Murphy is segített, aztán reményeim szerint szombaton már gipszkartonozunk.

VI.
Rájöttem arra, hogy az átépítéssel több célunk is van. A fő cél, hogy két fél szoba, és egy nagy kerüljön új tulajdonosához. Egy fél szoba teljesen kész, ez már anyusomé, ma már az összes szekrény bevándorolt a kuckójába.

Másik fél apáé és enyém lesz majd, és a nagy, hát kié lenne, ha nem a legkisebbé.
Na mármost. Ma elballagtunk a hódos áruházba, ahol megvettük a falnak valót, a szigetelést, a kötőelemeket, de csak holnap tudják kihozni. Mókás lesz, mert ugye holnap GARÁZSVÁSÁÁÁÁÁRRRRRR, amit már hirdetünk egy ideje. Hogy miért pont most? A vásár ideje hamarabb megvolt, mint az, hogy apa mikor tud itthon kezdeni. Szombati terv: 8-kor ébresztő, apróságnak reggeli, felöltözés, mamának átadás. Apával kipakolunk a vásárhoz, majd várjuk a hódos bácsikat, akik 9 és kettő között érkeznek majd valamikor. Ha nem pont kettőkor jönnek, akkor még érdemes nekiállni falazni, ha pont, akkor már csak elpakolni. Iszonyatosan nem bírom a megtervezhetetlen, nem biztos dolgokat, főleg, ha Murphy bácsi ebbe gyakran segítkezik is. Rájöttem, hogy nem leszünk kész nemhogy vasárnapra, de az eltolt határidőre, szerdára sem.

Az apró célok minden napra ugyanazok: úgy tevékenykedjünk, hogy este valahova le tudjunk feküdni aludni.

VII.
Garázsvásár kipipálva, iszonyatosan fáradt vagyok, vagy még annál is fáradtabb. És unom. Legalább le tudjunk feküdni normálisan, és ne a kupac tetején. Legalább megtaláljam a papucsomat, amit reggel cipőre váltottam, de vissza már nem válthatom, mert halvány lila gőzöm nincs, hogy hol bújt el.
Szekrények vándorlása már csak helyiségen belül várható, pakolós dobozok találkozása tilos. A lom-állás apadási és áradási szakaszai már-már alig különíthetőek el. A hőmérséklet hideg, fagyos, rideg, és érthetetlen.

VIII.
Az idő, ami ugye relatív, lelassult. Illetve nem is tudom pontosan mit csinált, de annyi biztos, beállt Murphy bácsi mellé segíteni. Legalább 3 nappal vagyunk elmaradva a tervezetthez képest. Semmi sem úgy alakul, ahogy kellene.

Ágy helyett pl. ágyrácsunk lesz. Nah persze nem azon fogunk aludni, hanem a mostani matracot fogjuk abba behelyezni, mert az akcióban meghirdetett matrac nem sokáig bírna két ilyen vékonka embert elviselni, mint mi. A másik matracot viszont a mi pénztárcánk nem viseli el. De legalább a fekhelyünk ugyanott van, ahol tegnap este. Pillanatnyi állandósulások – mert már ilyenek is vannak – teszik szebbé a kritikus napokat. Kincsem teljesen jól elvan, két éjjel óta nem riad fel sírva, étvágya tökéletes, élvezi, hogy zajlik az élet körülötte.

Összefoglalva a mai nap történéseit, Petőfi után szabadon: Elül az idegpálya, s azért a káosz az úr.

IX.
ÁLL A GIPSZKARTON FAL! Persze ezt máshogy csináltuk, mint két évvel ezelőtt. Akkor két fém profil volt, a többi fa most mind fém, több kereszt elemmel. Ráadásul most szigetelés is van benne. Különbség: A fémbe iszonyatosan nehezen fúrtuk be azokat a csavarokat, amiket anno a fába, mint a vajba a kést. Szigetelés: üveggyapotot simiztetek már? Akkor ezt meg is beszéltük.

Este már úgy próbáltuk felgyorsítani a munkát, hogy míg apa próbálta az üveggyapotot benyomni a két karton közé, addig én a majdnem teljesen vaksötétben, az udvaron vágtam méretre a következő lapot.
Komolyan mondom, olyan erős lettem egy nap alatt, mint a vileda (nem, nem írtam el).
Holnap a gipszkarton fal réseinek eltüntetése (a mi falaink sehol nem egyenesek, így sok helyen vannak apróbb rések), majd a falak kaparásának elkezdése.

Gipszkartonozást vállalok! Csukott szemmel is, háttal, lovon ülve, távmunkában is.

X.
Tapéta és poszter szedegetés.

Ma Tóth Árpád után mennék szabadon: Fáradt vagyok…nagyon…kicsordul a könnyem….hagyom…poros laptopom egy padon…. faricskálok lomhán egy blogon…

XI.
Apa glettelt és bandázsolt (nem, nem bandázott, ez valami fal simogató módszer, hogy simább legyen). Én leginkább gyermekemmel foglalkoztam, aztán útra keltem. Bank- ahonnan rovancsolás miatt kicsit elballagtam dolgot intézni, eközben Bigyó Urat (gyermekem egyik kedvencét) elvesztettük. Szilvalekit átvettem- bankba vissza (még érvényes volt az előző sorszámom), indulás Bigyó Úr nélkül haza.
Levél békávénak, és fészbukra, hátha valaki ráakad (mára már eredmény is van: semmi).

Cikkekkel, sajtóanyagokkal le vagyok maradva, így azzal is foglalkoztam kicsit.

A mai nap elment, elkullogott, tovaszállt.

Dalos kedvem lévén (és örüljetek, hogy nem halljátok):

Elvesztettem Bigyó Urat, Szidott Kincsem érte. Annak, aki visszaadja, Hálát adok érte….

XII.
Apa ma szobát festett, mert Ő a festŐ!

Én a konyhában főztem, gyermekem hol itt, hol ott, mint a mesében. Ma nem vesztettem el semmi, nem törtem össze semmit, és nem találtam semmit. Mintha a dobozokból vándorolnának a tárgyak másik dobozba. Azt szoktam hinni, hogy tudom hol van, de nem. A KFT egyik régi száma jut eszembe arról a bizonyos pénztárcáról, amit sehol sem találnak.

XIII.
Az átalakításról sokat ma nem tudok írni, viszont ezen a napon volt az egyetemi jubileumi ünnepség, és olyan iszonyatosan nagyon, de nagyon jól éreztem magam! Jók voltak az előadások, jó volt a tanárokkal találkozni, régi csoporttársakkal, jó volt régi fotókat nézegetni.

XIV.
Bandázsolás, és fásulás. Ez utóbbi én. Elég volt a porból is, és a ceva pézséből is, mert kidörzsöli az orrom. És már különbenis..dünny…dünny…dünnnnyyyyyyyy!!!

XV. XVI. XVII………

Bekindörom. A visszapakolás során tele lettem kérdőjellel. Ha egy csomó mindent kidobtunk már, akkor miért nem fogynak a visszarámolandó dolgok?

Jelen idő

A néhány napos munka csaknem egy hónapig tartott. Pár darab apróbb tárgy dobozokba, és szekrény mélyébe rejtve várja még, hogy kedvem legyen velük foglalkozni, de egyelőre nincs. Ma még felkerült egy függöny, ami idáig kallódott egyik ablakról a másikra. Térelválasztóként végezte.

Kész van mind a három szoba, most élvezzük őket. Tiszták, szépek, csinosak. A gyerekszoba tágas, aranyos, bemászható, besétálható, van hely benne bőven. Pihenünk.

Apa! Még ezt még meg kellene csinálni……….

Németh Krisztina