MOLNÁR FERENC: LILIOM — ezúttal a Thália Színházban

Molnár Ferenc érzelmes külvárosi meséjét, a Liliomot 1908-ban altatónak szánta a Pesti Napló olvasóközönségének. Ám a Vígszínház akkori vezetői (Ditrói Mór és Jób Dániel) rábeszélték, hogy írjon a novellából színdarabot. 1909-ben Hegedűs Gyula és Varsányi Irén főszereplésével be is mutatták a darabot, de az csúful megbukott. Molnár élete legnagyobb kudarcának tartotta. Tíz évvel később viszont világsiker lett Kertész Mihály filmjével, még később amerikai musicalként is megállta a helyét. A hazai színházakban igen emlékezetes Liliom-alakításokat láthatott már a közönség Agárdi Gábor, Koncz Gábor, Sinkovits Imre és mások főszereplésével. Nem véletlen tehát, hogy a Thália ismét műsorra tűzi.

Molnár Ferenc érzelmes külvárosi meséjét, a Liliomot 1908-ban altatónak szánta a Pesti Napló olvasóközönségének. Ám a Vígszínház akkori vezetői (Ditrói Mór és Jób Dániel) rábeszélték, hogy írjon a novellából színdarabot. 1909-ben Hegedűs Gyula és Varsányi Irén főszereplésével be is mutatták a darabot, de az csúful megbukott. Molnár élete legnagyobb kudarcának tartotta. Tíz évvel később viszont világsiker lett Kertész Mihály filmjével, még később amerikai musicalként is megállta a helyét. A hazai színházakban igen emlékezetes Liliom-alakításokat láthatott már a közönség Agárdi Gábor, Koncz Gábor, Sinkovits Imre és mások főszereplésével. Nem véletlen tehát, hogy a Thália ismét műsorra tűzi.

A több mint százéves siker titka, hogy Molnár Ferenc nemcsak az úri közép- és felsőosztály, hanem az egyszerű, tanulatlan emberek nyelvén is tudott beszélni, szűkös szókészletükkel vagy éppen a hallgatásukkal szinte minden érzelmi húrt megpendíteni. Ez Molnár Ferenc zsenialitása. Az ő korában még messze nem volt világválság, inkább a monarchia fellendülő, örömteli szakaszában épült szépséges világvárossá Budapest. Az író azonban meglátta a nagyváros árnyaiban, a nyomor mélyülő bugyraiban elmerülő alsóbb rétegek reménytelen életét is. Ennek valahogy most is aktualitása van.

A népligeti proletár szórakozóhely hintáslegénye, „művésznevén" Liliom ügyes vásári kikiáltó, aki Muskátné körhinta-vállalkozásához csalogatja a közönséget. A fiatal cselédlányokat ölelgeti, csapja a szelet nekik, amit a féltékeny Muskátné rossz szemmel néz. Ezért Zeller Julit és Marit gorombán kitiltja a körhintáról. Liliom pimaszul visszavág az asszonynak, megvédi a lányokat, Muskátné dühében persze kirúgja Liliomot az állásából. Juli, a mindenes cselédlány, ha nem megy haza a gazdáihoz időben, többé nem szolgálhat a háznál. Juli együttérzésből Liliom mellett marad. Most már mindketten állás, pénz és fedél nélkül vannak. A jószívű, zsörtölődős vásári fényképész, Hollunderné szükséglakásában vagy konyhájában a pár meghúzhatja magát. Liliom csavarog, kártyázik, Juli tűr, sír, éhezik, a férfi lelkiismeretfurdalásból néha megüti, de rangján alulinak tartja, hogy kettőjükért házmesterséget vállaljon. Juli állapotos lesz. Liliom ekkor a pénzkeresés egyszerűbb módját választja, és szintén csavargó, hamiskártyás barátjával, Ficsúrral rablógyilkosságra adja a fejét. A dolog rosszul sül el, a pénztáros revolvert ránt, lelövi a Ficsúrt, Liliom pedig kést döf a saját gyomrába. A haldoklót hazaviszik Julihoz, akitől fél szóval, a maga módján elnézést kér. Juli szeretetteljesen, a tőle telhető legszebb szavakkal elbúcsúztatja kedvesét. 

A Thália Színház új rendezője, Béres Attila itt „belenyúlt" Molnár Ferenc művének a lényegébe, felcserélte a jeleneteket, ami nem vált a darab javára, akárcsak a sok díszletváltás. Nála Liliom kétszer hal meg, a tisztítótűzben sem javul, mert így teremtették a férfiakat. A közönség nem érti, a fiatalabbja vihog ezen a nagyon szomorú mesén. Az író humora természetesen megcsillan, de azokban a helyzetekben csöppet sem mulatságosak. Béres Attila sok felesleges díszlettel dolgozik, ráadásul a hosszas díszletváltások között a két zenész-énekes ugyanazt a dalbetétet adja elő többször. A korábbi rendezésekben elég volt egyetlen pad a színpadon, a minimál díszlet. A nagy rendezői álom itt félresiklott, a romantikát drága külsőségekkel igyekszik kifejezni. Holott nem volna szükséges, arra éppen alkalmas a jó szöveg.

A színészi játék viszont feledhetetlen marad! Csányi Sándor Liliomként már nem lehetne tökéletesebb. Schell Judit ragyogó színésznő, három gyerek szülése után is vékony alkatával, testbeszédével szenvedő, kevés szóval is érzelmes alakot formál meg. Udvaros Dorottya a tehetségét Muskátné figurájában értékesíti. Hollunderné és a mennyei fogalmazó szerepében Molnár Piroska megint ragyogót alkot. Mari cselédlányt, aki csak most került fel Pestre, majd felkapaszkodott az „uborkafán", Fodor Annamária élethűen játssza. A minden hájjal megkent gazfickó Ficsúr szerepében Vida Péter remekel. A többi színész – még kis szerepben is – alkot nagyszerűt: Pindroch Csaba, Hunyadkürti István, Molnár Gusztáv, Mózes András, Bánovits Vivianne, Nagy László – akár csupán egy pillanatra látható a színpadon.

    Aki nem emlékezhet a korábbi előadásokra, olvassa el Molnár Ferenc színdarabját, és lássa a különbséget az írói és rendezői szándék között!

DOBI ILDIKÓ