Hívők tízezrei vettek részt Rómában Szent Péter-bazilikában tartott nagypéntek délutáni szertartáson és a hagyományos esti keresztúton a Colosseumnál. A keresztút 14 állomásának elmélkedéseit a hongkongi bíboros, Joseph Zen Ze-kiun írta.

Hívők tízezrei vettek részt Rómában Szent Péter-bazilikában tartott nagypéntek délutáni szertartáson és a hagyományos esti keresztúton a Colosseumnál. A keresztút 14 állomásának elmélkedéseit a hongkongi bíboros, Joseph Zen Ze-kiun írta.

A Szentatya ezúttal a Palatinus-dombon felállított sátorból követte a menetet. A keresztút kezdetén  Camillo Ruini bíboros, majd egy római család, egy kerekesszékes asszony, egy Burkina Faso-i szerzetesnő, egy szentföldi ferences szerzetes és egy kínai katolikus vitte a keresztet, amelyet a menet végén ismét Camillo Ruini bíboros vett át.   

A Colosseumnál nagypénteken este jelen vannak a Szentatya és a hívek szívében a XXI. század „élő vértanúi" – írja elmélkedésének bevezetőjében Zen Ze-Kiun szalézi bíboros. Az üldöztetésre gondolva azonban jussanak eszünkbe az üldözők is. „Amikor megfogalmaztam ennek az elmélkedésnek a szövegét, nagy rémületemre észrevettem, milyen kevéssé vagyok keresztény. Nagy erőfeszítésembe került, hogy megtisztítsam magam a kevéssé szeretetteljes érzésektől azok iránt, akik szenvedést okoztak Jézusnak, és akik ma szenvedést okoznak testvéreinknek. Amikor azonban szembenéztem bűneimmel és hűtlenségeimmel, magamat is az üldözők között láttam. Ekkor mély bűnbánatot gyakoroltam és hálát adtam a megbocsátásért az irgalmas Mesternek."

„A vértanúk szenvedése elvezeti Jézus egyházát az igazi győzelemre" – Zen Ze-Kiun kínai bíboros nagypénteki keresztúti elmélkedése

"Amikor Őszentsége, XVI. Benedek pápa, Tarcisio Bertone bíboroson keresztül megkért, hogy készítsem el az idei, Colosseumnál megtartandó Keresztút elmélkedését, egy percig sem haboztam, hogy elfogadjam-e ezt a megbízatást" – írja bevezetőjében Joseph Zen Ze-Kiun hongkongi bíboros. Világos volt számára, hogy ezzel a gesztusával a Pápa tanúsítani akarta figyelmét a nagy ázsiai földrész iránt. Azt akarta, hogy a kínai bíboros a Colosseumhoz hozza el távoli ország híveinek hangját, akik hazájukban különösen nagy áhítattal végzik a keresztúti ájtatosságot.

A Via dolorosa főszereplője kétségtelenül Jézus Krisztus, mint ahogy ezt az evangéliumok és az egyház hagyománya bemutatják. Krisztus mögé azonban nagyon sokan felsorakoztak már a múltban, és mögötte állnak ma is, mint mi. Ezen az estén lélekben csatlakozzunk távoli testvéreinkhez, akik valószínűleg jobban megélték testükben Jézus kínszenvedését.

Az üldözöttek személyében Jézust ismét letartóztatták, megrágalmazták, megkínozták, kigúnyolták, a földön vonszolták, és vállára tették a súlyos keresztet, majd felszegezték rá, mint egy bűnözőt.

A Colosseumnál Nagypénteken este jelen vannak a Szentatya és a hívek szívében a XXI. század „élő vértanúi" – írja bevezetőjében Zen Ze-Kiun szalézi bíboros. Az üldöztetésre gondolva azonban jussanak eszünkbe az üldözők is. „Amikor megfogalmaztam ennek az elmélkedésnek a szövegét, nagy rémületemre észrevettem, milyen kevéssé vagyok keresztény. Nagy erőfeszítésembe került, hogy megtisztítsam magam a kevéssé szeretetteljes érzésektől azok iránt, akik szenvedést okoztak Jézusnak, és akik ma szenvedést okoznak testvéreinknek. Amikor azonban szembenéztem bűneimmel és hűtlenségeimmel, magamat is az üldözők között láttam. Ekkor mély bűnbánatot gyakoroltam és hálát adtam a megbocsátásért az irgalmas Mesternek" – olvashatjuk a kínai bíboros szavait. „Kezdjük el tehát az elmélkedést, énekeljünk és imádkozzunk Jézushoz és Jézussal együtt azokért, akik szenvednek neve miatt, azokért, akik szenvedést okoznak Neki és testvéreinek, magunkért, bűnösökért, akik olykor szintén üldözőivé válunk."

Most kiemelünk néhány gondolatot Zen Ze-Kiun kínai bíboros nagypénteki keresztúti elmélkedéséből.

Első állomás: Jézus az Olajfák hegyén

Jézust halálos félelem, aggodalom és szomorúság töltötte el. A három kiválasztott tanítvány elaludt, így egyedül imádkozott az Atyához. Ebben a pillanatban mindennél erősebben megérezte a bűn keserűségét. XVI. Benedek pápa a kínai katolikusokhoz intézett levelében emlékeztet a Jelenések könyvére. Szent János apostol arról ír látomásában, hogy az emberi történelem könyvéről csak az áldozati bárány veheti le a pecsétet. A világ olyan sok részén Krisztus Jegyese ma is az üldöztetés sötét óráját éli át. Virrasszunk és kísérjük el Krisztus Jegyesét imáinkkal.

Negyedik állomás: Péter megtagadja Jézust

Jézus, amikor Simon Pétert választotta ki egyháza alapkövéül, bevonta az Apostolt üdvösség terve megvalósításába. Péter, amikor a kinyilatkoztatás által megvilágosodva szólal meg, elismeri Krisztust, az élő Isten Fiát. Amikor azonban pusztán csak saját értelmében és jóakaratában bízik, akadállyá válik Jézus küldetése számára. Kevélysége arra készteti, hogy megtagadja Mesterét, miközben alázatos bűnbánata megerősíti hitét. Jézus választása, hogy üdvösségműve folytatását gyönge és sebezhető emberekre bízza, bölcsességét és hatalmát nyilvánítja ki. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy védelmezze az általa kiválasztottakat, hogy a pokol kapui soha ne vehessenek rajtuk erőt.

Hatodik állomás: Jézust megostorozzák, és töviskoszorúval megkoronázzák

A megkorbácsolás rettenetes büntetés volt a római birodalomban. A szörnyű ostor, a flagellum, kitépte az áldozat húsát. Az emberi szív továbbra is rettenetes kínzásokra képes. A lelki kínzások nem kevésbé fájdalmasak a fizikai szenvedéseknél. Az áldozatok gyakran maguk is hóhérokká válnak. Van-e értelme a sok szenvedésnek?

Jézus az, aki továbbra is összegyűjt és megszentel minden szenvedést: a betegekét, azokét, akik éhen halnak, akiket diszkriminálnak. A szenvedések között felragyognak azok, amelyeket Jézus nevéért vállalnak. A vértanúk szenvedéséért áldd meg egyházadat Urunk, hogy vérük új keresztények magvává váljon. Szilárdan hisszük, hogy szenvedésük, még akkor is, ha a jelenben teljes kudarcnak tűnik, elvezeti Jézus egyházát az igazi győzelemre. Urunk, adj kitartást üldözött testvéreinknek! – hangzik Zen-Ze-Kiun bíboros imája.

Hetedik állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

A kereszt, a kereszténység jelképe, gyalázatos büntető eszközből a győzelem dicsőséges lobogójává vált.

Vannak bátor ateisták, akik készen állnak arra, hogy életüket feláldozzák a forradalomért: átölelik a keresztet Jézus nélkül. A keresztények között vannak olyan ún. „ateisták", akik valóban akarják Jézust, de a kereszt nélkül. Jézus nélkül a kereszt elviselhetetlen. A kereszt nélkül pedig nem állíthatjuk, hogy Jézussal vagyunk.

Öleljük át a keresztet, öleljük át Jézust és Jézussal együtt öleljük át minden szenvedő és üldözött testvérünket. A nagy szentek – írja elmélkedésében Zen Ze-Kiun bíboros – mélyen átérezték a kereszt üdvözítő értékét. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy válaszoljunk felszólítására, vegyük magunkra keresztünket és kövessük Őt.

Az Úr a Keresztet mindnyájunk számára méretre szabta.

A kínai bíboros emlékeztet arra a jelenetre, amikor II. János Pál pápa felment a litvániai „Keresztek dombjára", ahol minden egyes keresztnek története van: a fájdalom és az öröm, a megaláztatás és a győzelem, a halál és a feltámadás története. Jézus nem azt választotta, hogy élve leszálljon a keresztről, hanem azt, hogy feltámadjon a sírból.

Ez a valódi halál, a valódi csönd ideje. Isten Szava három napon át hallgat. Nem tehetünk mást, mint várakozunk a véget nem érőnek tűnő három napon át. Urunk, tégy minket kitartóvá, hogy a csönd egyháza mellett álljunk, és elfogadjuk, hogy a búzamaghoz hasonlóan meghaljunk. Add, hogy mindig meghalljuk szavad: „ne féljetek, én legyőztem a világot. Én veletek vagyok minden nap, a világ végéig".

Az utolsó állomás után a Szentatya szólt a jelenlévőkhöz. Jézus Krisztus személye Isten szeretetének megnyilvánulása – mondta -, aki meghalt az emberiségért, áldozatával megszakította az erőszak és a gyűlölet láncát, és megszabadít a bűn rabszolgaságától.

A délutáni szertartást a pápával együtt mutatta be több bíboros és püspök, a hívők között pedig  jelen voltak a diplomáciai testület tagjai is.

MK / http://www.radiovaticana.org/