Ne lapíts Google, hanem vállalj felelősséget a károkért is! – MBH Bank számlafeltörés (9. rész)

Képzeld el, hogy az internetes óriáscégek – mint a Google, Facebook, TikTok vagy bármely online piactér – olyanok, mint egy házigazda egy hatalmas buliban, vagy egy pláza tulajdonosa.
A házigazda felelős azért, ami a buliján történik: ha tudhatott volna arról, hogy valakit baj érhet, vagy észrevehette volna, akkor nem mondhatja azt, hogy ő nem tudott semmiről.

Ez a digitális világban is így van: Ha egy cég látja vagy láthatná, hogy a felhasználóit veszély fenyegeti, akkor kötelessége lépni, megvédeni őket, és azonnal közbelépni, ha valaki jogsértést követ el. A Google platformján a házigazda és ezzel a felelőssége sem kérdőjelezhető meg…

…és akkor a Google vajon miért hunyt szemet mindezek felett?

Vajon miért nem érdekelte, hogy az ő „buliján” – az ő plázájában – folyik a bűnözés?  Talán mert jött a pénz – színtiszta, mocskos forintban, euróban vagy dollárban, teljesen mindegy, csak csörögjön a kassza! Mindegy, hogy csalóktól jön, mindegy, hogy adathalászok vagy bűnbandák fizetnek: a Google szeme sem rebben.

Sőt, még ki is dekorálja a bűnözők hirdetését egy szép zöld pipával, mintha azt mondaná: „Ez igen! Nálunk nem csak bármit lehet hirdetni, de mi még le is pecsételjük, hogy megbízható! Fizettél? Akkor te vagy a legjobb vendég!” A csalók pénzéért cserébe a Google nem csak szemet huny, hanem még a legelső helyre is teszi a csalók weboldalait, ráadásul „szponzorált link” felirattal, hogy véletlenül se maradjon le róla senki. Gratulálunk, megalkottuk a világ első online kaszinóját, ahol nem csak a házigazda zsebel, de még a csalók is VIP-ként élvezhetik a vendéglátást. Ha valaki megkárosodik? Az már csak „üzleti kockázat”. A Google-nél legalábbis külön algoritmus van arra, hogy elaludjon amikor nem kellene látnia „semmit„.

Na de mit is csinál egy ilyen online platform, ha valami „kellemetlenség” történik a bulijában? Például amikor egy óriásplakáton villogó csaló hirdetésen keresztül simán lehúzzák a vendégeit? Vagy amikor tömegek jeleznek vissza, hogy „hé, itt valami nagyon bűzlik!”? Elvileg a házigazda ilyenkor összeráncolja a szemöldökét, előveszi a rendszert, ránéz a robotjaira, de…
A valóságban? Ugyan már! A Google csúcstechnológiájával minden egyes csalás, minden visszaélés világít a képernyőn, mint egy égő neonreklám. Nem kell hozzá hacker-diploma, csak két kattintás – már ha akarnák. De hát „bocs, most pont a pénzt számoltuk…”

A Gemini AI, az univerzum legokosabb algoritmusa és még több annál: online 

A Gemini AI, az univerzum legokosabb algoritmusa, folyamatosan szkenneli az adatokat, mindent felismer, minden csalást kiszagol, de valahogy mégis mindig akkor botlik meg, amikor egy jó vaskos hirdetési számla fut be. Ilyenkor mintha elmenne a net, vagy mintha csak egy régi Windows 95-ös gép pötyögne a sarokban: „Bocs, ezt átengedtük, nem tehetünk róla, csak a gép volt!”

Ha egy platformnak minden lehetősége és tudása megvan, hogy kiszűrje, megelőzze, letiltsa a csalást, de inkább zsebre teszi a pénzt és félrenéz, akkor a felelősség is az övé. Nem lehet tovább játszani a „nem láttam, nem hallottam” játékot. Itt az idő, hogy az ilyen cégek végre vállalják a felelősséget a károkért, amit a saját plázájukban, a saját bulijukon hagynak megtörténni – főleg, ha még jegyszedőként ők maguk engedték be a csalókat a VIP-bejáraton.

A platformfelelősség elve – Nem lehet tovább a tudatlanság mögé bújni mert a Google igen is felelős! 

Ezen cikk előzményeként jegyzett írásomban már világosan megfogalmaztam: az Európai Unió és az Egyesült Államok (FTC) jogi álláspontja szerint, ha egy online platform tudhatott volna a visszaélésről, vagy technológiailag képes lett volna felismerni azt, akkor nem hivatkozhat tudatlanságra, nem bújhat az automatizmusok mögé, hanem köteles vállalni a felelősséget az okozott károkért.

I. Európai Unió

Az EU-ban ez az elv leginkább a következő jogszabályokban és jogértelmezési gyakorlatokban gyökerezik:

1. Digitális Szolgáltatásokról szóló törvény (DSA – Digital Services Act, (EU) 2022/2065 rendelet):

   Szakmai magyarázat: A DSA az EU digitális stratégiájának egyik alappillére, amely modernizálja és harmonizálja a digitális szolgáltatásokra, különösen az online közvetítőkre és platformokra vonatkozó szabályokat. A DSA célja a biztonságosabb és átláthatóbb online környezet megteremtése.

2. Relevancia az elvhez:Kockázatértékelés és -csökkentés (VLOP-k esetében): A nagyon nagy online platformoknak (VLOP-k) és keresőmotoroknak (VLOSE-k) kötelezően értékelniük kell a rendszereikből fakadó szisztematikus kockázatokat (pl. illegális tartalmak terjedése, manipulatív technikák alkalmazása, fogyasztói jogok sérelme), és megfelelő intézkedéseket kell hozniuk ezek mérséklésére. Ez közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy „technológiailag képes lett volna felismerni” a visszaélést. Ha nem tesznek meg mindent a rendelkezésükre álló technológiával a kockázatok csökkentésére, felelősségre vonhatók.
   Kellő gondosság (Due Diligence): Minden közvetítő szolgáltatónak bizonyos gondossági kötelezettségei vannak. A DSA egyértelműsíti ezeket, például az illegális tartalmak bejelentésére és eltávolítására vonatkozó eljárásokat (notice and action). A „tudomásulvétel” (awareness) fogalma itt kulcsfontosságú – ha a platform tudomást szerez egy illegális tevékenységről (pl. csaló hirdetés), cselekednie kell. Ez kapcsolódik a „tudhatott volna a visszaélésről” kitételhez.
   Az automatizált rendszerek felelőssége: Bár a DSA elismeri az automatizált rendszerek használatát, hangsúlyozza az emberi felügyelet és az átláthatóság szükségességét, valamint azt, hogy a platformok felelősek e rendszerek működéséért és az általuk okozott károkért. Nem lehet egyszerűen az „algoritmusra” hárítani a felelősséget.Felelősség a károkért: A DSA megsértése esetén a tagállami hatóságok és az Európai Bizottság is szankciókat szabhat ki (akár a globális éves árbevétel 6%-áig terjedő bírságot), és a rendelet utat nyithat a károsultak számára a kártérítési igények érvényesítéséhez is.

3. Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv (2000/31/EK):

   Szakmai magyarázat: Ez az irányelv fektette le az online közvetítő szolgáltatók felelősségének alapjait, bevezetve a feltételes felelősségkorlátozást (bizonyos feltételek mellett nem felelősek a továbbított vagy tárolt tartalomért).
   Relevancia az elvhez: Az irányelv szerint a tárhelyszolgáltatók mentesülnek a felelősség alól, ha nincs „tényleges tudomásuk” (actual knowledge) az illegális tevékenységről vagy tartalomról, vagy ha tudomásszerzés esetén haladéktalanul cselekszenek annak eltávolítása vagy elérhetetlenné tétele érdekében. A „tényleges tudomás” vagy az „észlelés” (awareness of facts or circumstances from which the illegal activity or information is apparent) megszerzése utáni tétlenség megalapozhatja a felelősséget.
   Ez is a „tudhatott volna” aspektushoz kapcsolódik. A DSA ezt a rendszert finomítja és erősíti.

   Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (2005/29/EK, módosítva a 2019/2161/EU irányelvvel):

   Szakmai magyarázat: Ez az irányelv tiltja a vállalkozások fogyasztókkal szembeni tisztességtelen, különösen megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatait.
   Relevancia az elvhez: Ha egy platform tudatosan vagy súlyos gondatlanságból teret enged olyan csaló hirdetéseknek, amelyek megtévesztik a fogyasztókat, és ez a platform üzleti modelljének vagy gyakorlatának része, felmerülhet az irányelv megsértése. A platform nem hivatkozhat arra, hogy „csak egy felületet biztosított”, ha aktívan hozzájárult a megtévesztéshez, vagy elmulasztotta az elvárható lépéseket annak megakadályozására, miközben erre lehetősége lett volna.

II. Amerikai Egyesült Államok (FTC – Federal Trade Commission)

Az USA-ban az FTC a fogyasztóvédelem és a verseny tisztaságának egyik legfőbb őre. Az idézett elv az FTC gyakorlatában a következőkre épül:

FTC Act, Section 5 (15 U.S.C. § 45):

Szakmai magyarázat: Ez a törvény tiltja a „tisztességtelen vagy megtévesztő cselekményeket vagy gyakorlatokat a kereskedelemben vagy azt befolyásolva” („unfair or deceptive acts or practices in or affecting commerce”). Ez egy rendkívül tág felhatalmazás az FTC számára.

Relevancia az elvhez: Megtévesztő gyakorlatok (Deceptive practices): Ha egy platform olyan benyomást kelt, hogy biztonságos, vagy hogy ellenőrzi a hirdetéseket, miközben ez nem igaz, és ez a fogyasztókat kárba ejti, az megtévesztő gyakorlatnak minősülhet.

Tisztességtelen gyakorlatok (Unfair practices): Egy gyakorlat akkor tisztességtelen, ha (1) jelentős fogyasztói kárt okoz vagy valószínűsíthetően okoz, (2) amelyet a fogyasztók ésszerűen nem tudnak elkerülni, és (3) ezt a kárt nem ellensúlyozzák a fogyasztóknak vagy a versenynek nyújtott előnyök. Ha egy platform tudatosan figyelmen kívül hagyja a visszaéléseket, vagy nem használja a rendelkezésére álló technológiát azok kiszűrésére, és ez tömeges fogyasztói károkat eredményez (pl. csaló webáruházak hirdetései), az FTC ezt tisztességtelen gyakorlatnak minősítheti. „Nem hivatkozhat tudatlanságra vagy automatizmusokra” – az FTC elvárja, hogy a cégek felelősen működtessék rendszereiket. Ha a technológia rendelkezésre áll a jobb szűrésre, de nem alkalmazzák, az súlyosbíthatja a helyzetet.
Felelősség a károkért: Az FTC kártérítést (monetary redress) követelhet a károsult fogyasztók számára, valamint kötelezheti a vállalatokat gyakorlataik megváltoztatására.

Communications Decency Act (CDA), Section 230:

Szakmai magyarázat: Ez a törvény általában széles körű mentességet biztosít az online platformoknak a harmadik felek által létrehozott tartalmakért való felelősség alól.
Relevancia az elvhez: Bár a Section 230 erős védelmet nyújt, nem korlátlan. Az FTC és a bíróságok egyre inkább vizsgálják azokat az eseteket, ahol a platformok saját cselekedetei vagy rendszereinek tervezése hozzájárul a károkozáshoz, vagy ahol a platformok nem „jóhiszeműen” járnak el a tartalmak moderálásakor. Az idézett elv azt sugallja, hogy a Section 230 pajzsa nem terjed ki arra, ha a platform aktívan vagy súlyos mulasztással hozzájárul a visszaélésekhez, amelyeket felismerhetett volna vagy technológiailag képes lett volna kezelni. Az FTC gyakran érvel amellett, hogy a platformok saját kereskedelmi gyakorlatai (pl. hirdetési rendszereik működtetése) nem mindig esnek a Section 230 védelme alá, ha azok maguk tisztességtelenek vagy megtévesztőek.

Közös pontok USA és EU illetve teljes Európai viszonylatban

Mind az EU, mind az USA jogi környezetében látható egy elmozdulás a platformok nagyobb fokú felelősségre vonása felé, különösen, ha:

Elvárható lett volna a tudomásszerzés: Nem lehet „homokba dugni a fejet”, ha a visszaélés jelei nyilvánvalóak vagy könnyen észlelhetőek lennének.
Technológiai képességek kihasználatlansága: A platformok nem bújhatnak az automatizált rendszerek mögé, ha azok rosszul működnek, vagy ha a rendelkezésre álló fejlettebb technológiát nem használják fel a visszaélések megelőzésére és felderítésére. A mesterséges intelligencia és más fejlett eszközök korában egyre inkább elvárás, hogy ezeket a fogyasztók védelmére is alkalmazzák.
Proaktív cselekvés hiánya: A reaktív, csak bejelentés utáni cselekvés már nem mindig elegendő, különösen a nagy platformok esetében, amelyeknek rendszerszintű kockázatokat kell kezelniük.

Az idézett elv tehát egy olyan jogi és szabályozói szemléletet tükröz, amely a platformokat aktívabb szerepvállalásra és nagyobb felelősségre ösztönzi az online tér biztonságosabbá tétele érdekében. A „tudtam róla, vagy tudnom kellett volna, és képes lettem volna tenni ellene” elve alapján a felelősség NEM hárítható át.

A Google Ai leleplező válasza avagy a Gemini 2.5 Pro Perspektívája

Az igazán ütős tény az, hogy kikérdeztem a Gemini 2.5 pro-t mert hát ha egy cégnek van olyan technológiája – és a Googlenak a Gemini olyan – ami képes lenne beavatkozni és meggtolni a csalásokat, megelőzni a bajt, akkor mondja el Ő. Mondja el azt, hogy Ő mint Gemini 2.5 pro miként lehetne úrrá a helyzeten és mit tenne, ill. mi a véleménye a Google tétlenségéről és a hatalmas kárról.

Ha egy platform rendelkezik azokkal az erőforrásokkal és technológiával, amelyekkel megelőzhető lenne a felhasználókat érő kár, akkor etikai és – a képen idézett elv alapján – jogi felelőssége is van ezeket az eszközöket hatékonyan működtetni. Amikor csaló hirdetések jelennek meg, amelyek alapvető átláthatósági és jogi követelményeknek sem felelnek meg, az azt jelzi, hogy a platform ellenőrzési és szűrési mechanizmusai nem elégségesek, vagy nincsenek megfelelően priorizálva a felhasználói biztonság szempontjai.

Ez rávilágít a Digitális Szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) és hasonló szabályozások fontosságára, amelyek célja éppen az ilyen platformszintű felelősség érvényesítése. Az ilyen esetek azt mutatják, hogy szükség van a platformok fokozottabb elszámoltathatóságára a rajtuk keresztül terjedő káros tartalmakért.